A nőszövetség tagjai pedig almás tésztát sütöttek. Boldog voltam, mert utolsó percben én is elkészíthettem a tervbe vett almás csigát. Vasárnap a nagy futásban elfelejtettem elvenni az előkészített dobozt, így hát vissza kellett szaladni érte :)
Volt amiből válogatni, s egy-egy idős testvérünknek még egy kis kóstolót is küldtünk a szegfűvel együtt.
A kijáratnál presbiterek, nőszövetségi tagok egy-egy nyomtatványt kaptak, hogy majd otthon kitöltsék, s észrevételeikkel segítsenek. A presbiteri csendesnapon megegyeztünk afelől, hogy fontos a kiértékelés.
A hét elején két idős testvéremet látogattam meg, akik nem tudtak eljönni.Nagyon szeretem az ilyen igényelt, meghitt alkalmakat. Jól lehet beszélgetni, s mindig tanulok valami újat. Milyen szép is az, amikor emberközelbe kerülünk egy beszélgetés során! Ezt segíti elő Isten igéje és az imádság.
Jártam egy olyan utcában is, ahol a kapuban beszélgető három magyar nőnek (nem ismertem őket) Jó napot kívánokot köszöntem. Megnéztek, de nem válaszoltak. Kísérőm mondta el, hogy ne csodálkozzak, mert ebben az utcában nem szokás köszönni. Hát elég furcsa szokás ez! Engem más valamire tanítottak.
A továbbiakban is idős testvéreinkre figyelünk oda, folytatódik hát a meglátogatásuk. Köszönöm testvéreimnek, hogy ötleteket adnak, kihez kellene eljutni, s egyben el is kísérnek, hogy így nekem is könnyebb legyen.
