2016. augusztus 30., kedd

Lelkészfeleségek pöttyösben

A zágoni gyülekezeti napon ültünk össze igaziból megtervezni ezt a napot. Timi egyenként megszólított, hogy jó lenne egy találka a lelkészfeleségeknek. Németh Zsuzsa már akkor felkínálta, hogy lehetünk az ő vendégei, s megegyeztünk abban, hogy leginkább Újzsenge vasárnapjának a délutánján tudnánk a szolgálatból és a családtól elszakadni.
És lőn.Amire az agapé lejárt nálunk a gyülekezetben, és én elmentem, hogy kényelmesebb ruhákat vegyek magamra, máris megérkezett a komandói lelkészcsalád, s Eszterrel ülhettünk autóba.
A nagyborosnyói parókiát nem is olyan könnyű megtalálni. Azt hittük, hogy az utca elején lesz valahol. A házigazda telefonon irányított: tovább kell hajtani.
Pompás környezetbe érkeztünk. A főútról el sem lehet képzelni, hogy Nagyborosnyón egy kis dombon ilyen idilli környezetben van a lelkészi hivatal. Később kigyönyörködtük magunkat, míg a kenyeret készítettük, s Zsuzsa elmondta, hogy Kovászna fényei nagyon szépen látszanak ide esténként.
Gyönyörű megterített asztalhoz ültünk le. A figyelmességnek minden kis részlete olyan jól esett - női lelkek vagyunk. Persze hogy azonnal magunkra öltöttük a pöttyös kötényeket, utána pedig pöttyös csészékből kávés és teát ittunk.



Zsuzsa ebédet is készített nekünk. Mennyire jól tudta, hogy otthon nem lesz idő asztalhoz ülni! Igaziból én is előkészítettem már szombaton a vasárnapi ebédet, de az úrvacsora utáni együttlétet a presbiter-családokkal nem akartam megspórolni. Így hát az ebéd elmaradt számomra.
Áhítattal Eszter készült. A Filippi levél záradékát emelte ki számunkra, főleg az aggodalmaskodás kérdését boncolgatva. Egy tíz hónapos  kisfiú édesanyjaként jogosan beszélt arról, hogy mennyire alaposan végig kell gondolni mindent, ami a ránk bízott gyermekkel kapcsolatos. Ez pedig stresszhez vezethet. Mennyivel jobb, ha Istenre is bízunk valamit!
A kenyér bedagasztásánál nagy szükség volt a Zsuzsa tapasztalatára. Háromgyerekes édesanyaként hétről hétre gondoskodik arról, hogy az asztalra saját sütésű, teljesen természetes anyagokból készült kenyér kerüljön.
Csodáltuk is Zsuzsát, hogy ilyen nagy munkát végez rendszeresen.




Az alapanyagokat is a házigazdánk készítette elő. Volt ott a finomliszt mellett, rozsliszt, főtt pityóka meg mindenféle magok.
A kenyér készítése közben minden kis pihenőt kihasználtunk. Nem a munka, hanem az együttlét volt a lényeg, az ünnepnap így továbbra is megőrizhette szentségét.
A kelés ideje alatt a kiégésről (burnout) és a stresszről tartottam egy kis bevezetőt. Igyekeztem arra terelni a szót, hogy hogyan tudjuk a nehéz helyzeteket elviselhetőbbé tenni. Így jutottunk el egy tipikus női hibáig: a töprengés nyomorúságáig. Mert ha valami kellemetlenség ér bennünket,  akkor azon tovább rágódunk. Ezzel még nem oldjuk meg a kérdést, csak a feszültséget szítjuk.


Rövid volt az időm, mennem kellett virrasztani Kovásznára. Kedves, idős bácsi ravatalánál illett nekem is tisztelegni, kellemes emléket hagyott maga után.
Igyekeztem egy pár kérdést hátrahagyni, hogy a beszélgetés kialakulhasson. Aztán Eszterrel elhajtottunk. Csak úgy sikerült 20 perc alatt hazaérni, hogy nagyon gyorsan vezettem. Hála Istennek, jól megérkeztünk. Eszter átvehette a kisfiát, én pedig mehettem tovább.
A nagyborosnyói találkozó résztvevőiről azt hallottam, jól elbeszélgettek a félelem, stressz, kiégés témában. Bizonyára sokat tanultak egymástól. Sajnálom, hogy lemaradtam. Sajnálom, hogy a finomnak ígérkező kenyérből nem ehettem. De olyan boldogan nézegettem itthon a képeket, s olyan nagy örömet jelentett visszagondolni a Zsuzsa vendégszeretetére, figyelmességre, a résztvevők igyekezetére!
Ilyen hangulatban könnyű volt Istenhez és egymáshoz közelebb kerülni!









2016. augusztus 25., csütörtök

Újabb napok a VBH-n

Ahogy telnek a napok, fokozódik a kíváncsiság. Párszor megkérdik, hogy vajon holnap mi lesz. És ugye kézimunka is lesz? Ha szerdán nem voltunk eléggé figyelmesek, és több idő jutott szabadon játszani, ma annál hosszabb volt a foglalkoztatás. A végén magyarázkodnom kellett, hogy miért lehet már csak egy rövidet ugrálni a trambulinon.
Az aranymondások egyre jobban rögzülnek, és ez nagy áldás. Ki tudja, hogy az életben mikor fog majd visszhangozni egy-egy helyzetben az isteni igazság, és mikor fog éppen bölcs megoldást jelenteni egy döntésre álló esetben!
Végre alkalmunk volt egy mutogatós éneket is megtanulni. Mire a hároméves Dorka betoppant, el tudtuk neki énekelni, mutatni. Ahogy az arcát figyeltem, megnyerte a dal a tetszését.
Holnap lekerekedik majd Isten segítségével nemcsak Bocs és Bojt története, hanem a Péteré is. Este pedig szeretettel várjuk a szülőket a záró alkalomra.







2016. augusztus 23., kedd

VBH csakis gyermekeknek

Kezdés előtt mindig strapálom magam amiatt, hogy hogy is lesz az idén a gyermekevangélizáció. Vajon lesz elegendő segítség és résztvevő? Hála Istennek, Enikő az idén is tudott jönni. Nagyon szeretek vele együtt dolgozni. És lassan-lassan a fiatalok is megérkeznek, és készülnek a csodálatos fényképek. Köszi, Orsi, nagy segítség ez!
Most már a második nap után vagyunk, és már könnyebb a napi program előkészítése: aranymondások, bibliai történet, énekek, játékok, kézimunka - jól alakul minden. A program kellőképpen megragadja a gyermekeket. Alkalmunk van arra is, hogy egy-egy kérdésben elmélyüljünk. Ma például nagyon érdekes megfogalmazások hangzottak el a bizonyságtétel kapcsán. De amikor lábat akartam mosni, senki sem jelentkezett az elején szívesen. Így hát megint Klárát rángattam elé, ő volt a "szenvedő" alany. Végül is rég volt az, hogy nekem kellett segítenem a mosakodásban!


Hálás voltam azért, hogy a nagy eső ellenére ugyanannyian eljöttek a mai napon, mint a tegnap. Jó, védett helyen voltak, s mindenki talált magának kedvére való foglalkozást. Igaz, mindent benn kellett megoldani, de a finomságokat így is el lehetett fogyasztani, és találtunk szuper benti játékokat is. A gyermekeim még a program után is kértek engem, hogy játszodjunk úgy ahogy a teremben gyakoroltuk.Így éltük meg Isten csodálatos világának örömét: