2012. október 29., hétfő

Ünneplés, kifordított sorok és a valóság


Nagy örömmel jöttünk be a lakásba vasárnap este: mi körülbelül így képzeltük el ezt a kétnapos rendezvényt. Az sem zavart, hogy szombaton kevesen jöttek el ismerkedni a templomépítés mikéntjével. Magamban ezt úgy intéztem el, hogy hát a vasárnap a fontosabb. Bizonyára inkább arra összpontosítanak többen is. Úgy is volt, mert vasárnap zsúfolásig megtelt a templom.
És akkor hétfő reggel telefonáltak hozzánk a Székely Hírmondóban megjelent cikk kapcsán. Felháborító, hogy egy gyülekezeti ünnepből kontár kezek, mit tudnak kihozni. Lélektelenül, szenvtelenül odavetett sorok, a fénykép kapcsán helytelen megjegyzés. Vajon mit értett meg a nagyvilág ebből a cikkből?
Bevallom sok minden tökéletesítésre vár. De nem annyira drámai a helyzet, mint amit a cikk sugall. Bizonyítja ezt az is, hogy ma ketten is megállítottak, és elmondták, tetszett az ünnepély. Egyikük nem is jár rendszeresen templomba, megkérdeztem tőle, hogy ezt valakitől hallotta? - Nem, ezúttal én is ott voltam - hangzott a válasz. Mekkora örömmel vettem ezt tudomásul. Akkor nem hiába történt ez a megemlékezés.
Csak annyit tudok leszűrni a magam számára tanulságként, hogy a rosszat félre kell tenni, a jót kell meglátni az egészben.
Hiszem, Istennek van gondja elnémítani azokat, akik rosszindulattal kezelnek egy hitben fogant rendezvényt. Hiszem, hogy ezt a harcot nekem nem folytatni kell, hanem imádságban kell kérnem az Urat, hogy a hétvége valóban a gyülekezetünk hitbeli lendületét mozdítsa elő, és ne kudarcként maradjon meg azoknak, akik a gyülekezeti életben megtalálták vagy még keresik a helyüket.
Öröm az is, hogy a Gyöngyvirág utcai református templom építésére meghirdetett adakozás egy szép összeget eredményezett.
A hét során ez az adomány eljut majd a címzettekhez, hogy a munkát sürgősen folytatni tudják.
Isten segítse őket, hogy jól haladjanak az építkezéssel!

2012. október 25., csütörtök

Ami most éppen folyamatban van....
Szervezés, kapkodás is néha - ebben élünk most itt néhányan. Közben annyi új jön elő a múltból, ami érdekességként elégtételt ad. Istennek hála, percről percre bővül az az anyag, ami bemutatásra kerül szombaton. Várjuk tehát az érdeklődőket szeretettel!

2012. október 13., szombat

Miért jó a családlátogatás?

Istennek hála egy újabb presbiteri körzetet sikerült a napokban úgy végiglátogatni, hogy mindenki fogadott is az itthontartozkodók közül.
Sokan még mindig nem tudják, hogy mi a családlátogatás lényege, ezért röviden összefoglalom.
Először is jelezni szeretnénk a gyülekezeti tagoknak, hogy a gyülekezeti életben helyük van. Sok esetben önmagukat zárják ki ebből az emberek azáltal, hogy a közösséget nem keresik. Persze olyanok is vannak, akik ezt egészségi okokból nem tehetik. Ez utóbbi esetben nagyon is jól fog az, hogy mi menjünk el hozzájuk, mint erőben lévő testvérek.
A családlátogatás révén ismerkedünk is egymással. Nem alkothatunk úgy közösséget, hogy semmit sem tudunk egymásról.
Minden otthonban Igét olvasunk, Istent juttatjuk szóhoz, hiszen az ő képviseletében vagyunk jelen. Másképpen csupán egy kedélyes beszélgetés lenne az egész látogatásból. Az igei gondolatok viszont az együttlétnek igazi minőséget, tartalmat adnak.
Imádkozunk is együtt. Konkrét kéréseket viszünk az Úr elé a család helyzetéhez, gondjaihoz igazodva.
Én az új élményeket hazahozom magammal. Imádkozom továbbra is a nehezebb helyzetekben lévő testvérekért.
Most öröm van a szívemben, mert megtapasztaltam, hogy egy rövid, félórás látogatás alatt is közel lehet lelkiekben kerülni egymáshoz. Éreztem azt, hogy egyeseknél valós az igény az Úrral való járásra. Ott él bennem a remény, hogy lesz változás új ismerőseimnél. Lesznek olyanok, akik mégis leküzdik a távolságot, és eljönnek az Isten házába.
És lesznek olyan édesanyák, akik őszintén fognak gyermekeik hitre jutásáért imádkozni az Úrhoz. Mert nem elég csak annyit mondani, hogy ilyen ez a mai fiatalság. Ösztönözni is kell az utódokat, hogy Istennél találjanak menedéket, megoldást. És akkor nem azt kell nézni, hogy sok fiatal a létbizonytalanság miatt keseredik el.
Imádkozom azért, hogy találkozásunk legyen a templomban, az istentiszteleten egymással a jövőben.