Az év igéjét (a Losungen szerint) svájci lelkésztársunk, barátunk hozta el a gyülekezet számára.
"Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek." Ez 36,26
Január 8-án vasárnap az alábbi képeslappal térhetett ki-ki haza otthonába:
Többszöri átolvasás, javítgatás után Levente végre elkezdhette a nyomtatást. Nagy öröm volt számomra amikor végre kézbe vehettem a végleges kiadványt.
Gyülekezetünk lapja, a Szőlőtő immár kétszer jelent meg színekben pompázva, advent első vasárnapján és karácsony ünnepén. Januárban is sikerült kiadni egy újabb számot. Igaz, most visszaváltottunk fehér-feketére, hiszen elsősorban az imaheti program miatt jelent meg ez a szám. Benne van a heti program igékkel és imádságokkal, valamint a szolgáló lelkészek nevei a megfelelő napok mellett.
Immár a második imaheti est is lejárt. A 2Kor 5 kezd - reményeim szerint - kevésbé bonyolultnak tűnni. Az igehirdetők fáradozása Szentlélek Isten segítségével beérik az emberi lelkekben.
A ma esti igehirdető sérült lábbbal is vállalta a szolgálatot. Ez komoly áldozat volt részéről. A szerdai igehirdetőnek temetés miatt cserélnie kellett a csütörtökivel. Mindketten áldozatot hoznak azért, hogy hozzánk eljöhessenek, és Isten igéjét hirdethessék.
Ma este arra kértem az igehallgatókat, imádkozzanak a férjemért, aki imaheti szolgálatot végez Mezőpanitban, és még haza szeretne az éjszaka jönni.
Az igehallgatók is áldozatot vállalnak. Lemondanak a kényelemről, kimozdulnak otthonaikből.
Csak áldozathozatallal jutunk el oda, hogy megéljük azt a szorongatást, amelyet Krisztus szeretete idéz elő bennünk. Az imahetünk jelmondata szerint Pál apostol is így fogalmazta meg a benne levő buzgóságot a korinthusi keresztyéneknek:
"Mert a Krisztus szeretete szorongat minket..." 2Kor 5,14
