Nick Vujicic Magyarországon

Barátoktól hallottam arról, hogy Magyarországon tart előadást Nick. Az ő lelkesedésük irányította a figyelmemet a kar és láb nélküli emberre.
Eddig is hallottam róla, de amerikai túlzásnak tartottam az egészet. Nagyon el tudja venni a kedvemet, ha az amerikai nagyzolással találkozom.
Aztán rájöttem, Nicket kár így leírni. Tényleg csodálatos az a hit, amely az ő életét áthatja. Nekem eddig még nem kellett soha ennyire lentről kezdeni, mint neki.
Öröm volt olvasni azt a cikket, amely a http://www.nlcafe.hu/ezvan/20130420/nick-vujicic-budapest-eloadas-beszamolo/ linken megtalálható. Szerzője nem keresztyén szemmel közelíti meg Nick beszédjét, de elismeri Nick kiválóságát.
Csak az az utolsó bekezdés ne lenne ott!

Csak nyitott szemmel járni!

Ezen az oldalon nem fogok panaszkodni és arról írni, ami az én szolgálatomnak a kudarca. Vannak olyan körök, ahol ezekkel előhozakodom, emberek, akikkel megbeszélem az én fájdalmaimat, sérelmeimet. Mert még a szolgálatban is van ilyen, hogy kellemetlen helyzetbe kerülünk. A múlt héten egy ilyen kellemetlen, félreértésből fakadó eset Isten kegyelméből oldódott meg jól az én javamra. És ezt szívesen említem meg így általánosan. Tanúk hozzá a közvetlen munkatársak, akik sajnáltak is engem.
Sokszor olyan jó lenne azt is szóvá tenni, hogy a lelkészi szolgálat alkalomhoz is kötött munkát jelent. Így néha nagyon elbonyolódhat az élet. Órákig az íróasztal körül tartózkodom, hogy fel tudjak készülni az igehirdetésekkel, bibliaórás bevezetővel. És közben arra is oda kell figyelni, hogy az időpontokat betartsam. És igenis, én is tudom, hogy mit jelent keményen dolgozni, minden percet beosztani. Csak hát nem mindenki akarja ezt így látni. A "papnak könnyű" kijelentés sokszor ott van a háttérben, ha valakivel beszélgetek. Ilyenkor nincs is, amit magyarázni.


Szombaton újabb fiúcska jött el vallásórára. Az érdeklődés is tetsző volt, hiszen 20 gyermekkel tanulhattunk, játszhattunk együtt a parókia udvarán.
A közeljövőben olyan keresztyén üzenetet hordozó játékokat fogok beszerezni a vallásórásoknak, ami ezeket az alkalmakat még vonzóbbá fogja tenni. Most a napokban akadtam rá erre a lehetőségre. Ha valakit érdekel, olvashat ezekről a játékokról a Parakletos kiadó honlapján (www.parakletos.hu).


Örömömre szolgált az ETV-n sugárzott adás az Alfa kurzusról. Innen is merítettem ötleteket a mi Alfa kurzusos csoportunk számára. (az adás megtekinthető: http://www.erdely.tv/magazin/hitelet?musor=33447).


Egy csipetnyi Svájc jutott el hozzám a férjem és a gondnokok beszámolói által. A Svájban készített fényképeket azóta más presbitertársakkal együtt is megtekinthettük a vasárnap esti bibliórán.


És végül hadd írjam le azt a kellemes élményt, amiben a múlt héten volt részem a mi kedves városunk központjában. A férjemet vártam haza néhány napi távollét után. Érkezésére készülve vásárolgattam, ügyeket intéztem a vársoban. Miközben az autóhoz mentem vissza, egy anyuka állított meg. Azt kérdezte, hogy hároméves kislányát hozhatja-e már vallásórára. Bizony ennél szebb kérdéssel ritkán állítanak meg lelkészt!

Én és a telefon

 

 

Mielőtt a lelkészi pályám beindult volna, nem gondoltam volna, hogy ez a szolgálat olyan sok szervezési munkát igényel. És tessék, most nyakig vagyok benne. Mivel a párom elutazott, így nekem kell sok-sok telefonhívást megejteni.
Először is azért, mert zajlik a kiscsoportos cursillo Sepsibesenyőn, és ennél én is háttérmunkás vagyok.
Imádkozom is értük, mert hallottam az ottani gondokról, és remélem, hogy minden nehézség ellenére arról is fogok hallani, hogy áldott alkalommá vált ez a pár napos együttlét.

Telefonon csüngök azért is, mert vakációs hangulat van a vallásórások körében, márpedig közeledik anyák napja, és ennek megünneplésére a gyülekezetben is sort kerítünk.
Elsősorban az anyukák, nagymamák segítségét kértem. Nekik kell bíztatniuk a gyermekeket, mert egy olyan alkalomról van szó, amely a szeretet továbbításáról szól. Most éppen a gyermekek részéről az anyukák, nagymamák irányába. Igaz, én szeretem ezt az anyák napját úgy megélni, mint a szülők iránti szeretet kifejezését. Talán egyszer nálunk is divatba jön az apák napjának a megünneplése, mint nyugaton.