2012. november 30., péntek

Szentföldi zarándoklat
 
 
 



Különösnek hangzik a cím, pedig ez történt a legutóbbi női bibliakörön: Izráelbe látogattunk diavetítés révén. Aranyos beszámolóval jött asszonytestvérünk, aki a nyáron pár hetet Izráelben töltött testvérénél.
Tőle hallhattuk, hogy mennyire a turisták kíváncsisága szerint alakítják azt a területet, amelyen a mi Urunk egykor a mennyek országát hirdette településről településre járva.
Isten Szentlelke által láttuk azt is, ami inkább a mesélés révén elevenedett meg: Jézus szolgálatát, szenvedését, törekvését, hogy az embereket Istenhez térítse.
Köszönjük a megosztott élményeket, az újbóli kellemes együttlétet lelkes közösségünkben!

2012. november 15., csütörtök

Lelki feltöltekezés


Öten indultak útnak a szovátai csendes hétvégére, köztük a férjem is. Nagy öröm volt mindkettőnknek, hogy most ő kerülhetett sorra.
Egy évvel ezelőtt indultunk el négyen Kovásznáról kitapasztalni, hogy mit jelent a cursillo. Csupa lelkesedéssel jöttünk haza. Aztán a tavaszi alkalmon Bikfalván én szolgálatra voltam beosztva és öt gyülekezeti tag csatlakozott a csoporthoz.
Csodálatos, hogy az a mosoly nem kopott le az arcokról. Akkora szeretettel beszélnek valamennyien a megélt hitélményről.
Sokan azt róják fel, hogy a cursillot nagy titkolózás veszi körül. Én nem idegenkedem attól, hogy bizonyos dolgokról beszámoljak azoknak, akiket oda irányítok. Meglepődve figyeltem, hogy ennek a titkolózásnak is van jó lecsapodása. Vasárnap az istentiszteletet követő szeretetvendégségen két régi társam jött hozzám nagy körültekintéssel. Meglepni készültek azokat, akik most indulnak a nagy élményre. Számomra ezzel is a bennük levő szeretetet fejezték ki. Valahogy így leszünk egymás testvérei. Ezzel a közömbösségünket, az érdektelenségünket vetkőzzük le.
Mielőtt útra bocsátottam volna a parókiáról a kis csoportot, egyik fiatal asszony testvérem lépett be hozzánk. Ő nemrég ismerte meg az Urat, azóta bibliaolvasó ember. Nekem akart valamit átadni, de még odaszólt az útra indulóknak: -Aztán érezzék jól magukat! Majd megállt és hozzátette: -Úgyis jól fogják érezni magukat. Ezzel elköszönt és elment.
Így szépülnek meg az emberi lelkek Isten közelében, és a továbbiakban ennek jegyében nyilvánulnak meg az embertárs iránt.
Bárcsak ne szűk körben működne ez így, hanem egyre többen tudnának hitben megújulni, hogy aztán kitartásról, szolgálatkészségről, lelkesítésről szóljon az életük!