2017. október 13., péntek

Hittan holnap is!

Lejárt a nyár, az iskolai program akarva-akaratlanul beindult. Szeptember közepétől a hittanórákat is megtartjuk, amelyre szeretettel várjuk a gyermekeket!


Amiért érdemes felkerekedni:

  • "Az örvendező szív megszépíti az arcot." Péld 15,13
  • 1 óra lelki felüdülés a gyermeknek jól fog.
  • Kimozdul otthonról, és megbízható helyen tartózkodik. (Meg szoktuk beszélni a szülőkkel, hogy a kisebb gyermekek hogyan jutnak haza.)
  • Hall Istenről, aki őt is szereti, segíti, és még a gyermeki lélekhez is hozzáhajol. A legelső helyre kellett volna írni, tudom.
  • Együtt beszélgetünk, tanulunk, játszunk, kézimunkázunk stb.
  • A többit a helyszínen lehet megtudni: szombatonként 12 órától.

2017. augusztus 26., szombat

Újkenyérre készülve

"Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem, és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabadítását! Zsolt 50,23
"De én olyan vagyok, mint a viruló olajfa, Isten házában lehetek, bízom Isten szeretetében most és mindenkor. Hálát adok neked mindenkor, mert te munkálkodsz. Nevedben reménykedem, mert jó vagy híveidhez." Zsolt 52,10-11

2017. augusztus 23., szerda

A folytatásban....

...többen vagyunk. Újabbak és újabbak csatlakoznak. Őket is nagy szeretettel üdvözöljük. Olyan jó együtt lenni! Ahogy Beáta mesélte otthon: itt finom kenyeret lehet enni. (A zsíros kenyér ízlett neki nagyon. Amúgy otthon nem eszi meg.)

Közben érezni, hogy Isten munkálkodik közöttünk. Vezeti csapatunkat az Ő megértésében előre.
A régi történetek újszerűek lesznek. Nemcsak az ismert szereplők révén.
A gyermekek is kezdik érteni, hogy Dániel milyen nagy dolgot vállal fel, amikor a király álmát akarja kitalálni és megfejteni. A barátai pedig még életüket is hajlandóak kockáztatni az egy, igaz Úrért. Az énekek ráerősítenek az üzenetekre. Az ismétlő kérdésekre pedig ennyien tudják a választ:
Néha nehéz kiválasztani, hogy ki fejtse meg az aranymondást. Balázska itt a szék alatt keresi a felragasztott cetlit. Neki miért nincs, hiszen a szomszédjának volt?!
S akiknek összejött:



Velük mindenki ismételhette, tanulhatta az igeverset.
A kézimunka úgy néz ki bevált, még azoknál is, akik pedig már nagyon szerettek volna kiszaladni játszani.

Holnap újból így kezdünk, hiszen a torna egészséges:

video video
Még mindig vannak meglepetések. Ezeket csütörtök és péntek délelőttre tartogatjuk. Péntek este már a szülőket is hívjuk és várjuk a záróestre 6 órai kezdettel! Ilyen bizonyságtevéssel szolgálunk majd:
video




2017. augusztus 21., hétfő

Elkezdődött!

Hétfő reggel 10 órára megtelt az udvar kedves gyermekekkel. Vidám beszélgetések, kacagások jelezték, lesz akivel foglalkozni.
Milyen hálásak vagyunk ezért az Úrnak! Milyen jó, hogy a sok előkészített jelenet, díszlet betöltheti a gyermeki szíveket, elméket!
A múlt héten szabadságon voltunk, de azt megelőzően már minden sínre került. Kiderült, kik, mikor és miben tudnak segíteni. Itthon a gyermekek a dekoráció elkészítésére vállalkoztak.
Ma már lehetett Dánielről beszélni az érdeklődőknek.
Ez a mondat remélhetőleg emlékezetes marad. Mi mindenképpen ismételni fogjuk még az elkövetkező napokban.
A párbeszéd egészen jól működött. Dániel élethelyzetéről beszélgettünk. A kérdés így hangzott: Te cseréltél volna Dániellel?
Álljon itt egy kedves színfalak mögötti jelenet is, amelyben a lányok gyakorolnak:
Az alábbi képen Csilla tanítónéni a sok bőrönd mellett áll ugyan, de nem nyaralni készül (még:)). Az aranymondást rejtette el a csomagokban.
video
Voltak kisebbek és nagyobbak is. Ez így tökéletes! Hogy mindenkihez találó legyen a program, két csoportba tömörültünk.
A nagyobbaknak Babilionról meséltem egy remek könyv kapcsán, de volt idő játszani is ld. alább.


A kisebbek világítótornyot építettek, mert arról beszéltünk nekik, hogy fontos az irányításra, jelzésre hallgatni. Az elkészült tornyok között volt Despacito-s feliratú, de olyan is, amelyen a hét jelszavai álltak: hű ha!



Volt vidámság is bőven. Ezt talán az alábbi fénykép örökítette meg igazán:
Továbbra is várjuk azokat, akik még nem csatlakoztak és itthon vannak. Remek módszerünk van arra, hogy valakit üdvözöljünk a csoportban! Érdemes kipróbálni!



2017. augusztus 11., péntek

Vakációs bibliahét


Helyszín: Kovászna-Vajnafalva Református Egyházközség gyülekezeti terme

A kiküldött meghívók:



Mindenkit szeretettel várunk! Azokat is, akikhez nem jut el a meghívó, de tudnak az alkalomról.


2017. május 27., szombat

Ballagásra


Mt 14,28-29


Ballagás – 2017. május 27. - Kovászna





Elhagyni a biztonságos sodrást, evezőt ragadva önállóan húzni. – Eljön egy pillanat, amikor ki kell lépni a biztonságot jelentő, megszokott környezetből. Új élet, önálló döntések szabadsága... Szólj, hogy járhassak a tengeren! – kéri őt Péter. Gyere! – hangzik Jézus szava.



Először végignéz társain: ők voltak a családja (ifi). Ezért ők megértik, amikor kilép a hajóból. És én, aki eddig melletted álltam, most mögötted állok! – gondolják, gondolom. Nem elmaradunk, csak félre húzódunk, hogy ne zavarjuk szárnyalásotokat (és reméljük, hogy sikerült lelketekre kötni azt, hogy merre érdemes haladni). Elengedjük a kezed, hogy más fogja meg azt. És reméljük, hogy Jézus kezét is megragadod egyszer… - hisz ott van, már rég kinyújtotta karját feléd.


Vándorlásodban ne feledd: Utad értelme nem csupán a cél, hanem a vándorlás (Márai Sándor). Tudd: ezen az úton haladnod kell! De nem az lesz végül fontos, hogy mennyit haladtál az országúton. Fontosabb talán, hogy magunk után egy-két lábnyomot hagyjunk.


Nem vagyunk szomorúak, mert ami eddig történt, az ezért a mai napért történt, illetve azért, ami ezután következik. Azért beszélgettünk veletek, aggódtunk – öleltünk – szerettünk, hogy ma, amikor elengedünk, tudjuk: készek vagytok, mehettek.


Nem búcsúzunk tőletek, mert ahol ti vagytok, onnan már el nem mehettek: mert a szívünkben vagytok! Isten legyen veletek! Imáinkban hordozunk benneteket!


Orbán Judit lp.                                     Orbán Lajos lp.


2017. május 12., péntek

Szeben magyar szemmel nézve

Korai volt a csütörtöki indulás Szebenbe, de úgy akartuk, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki a kirándulásból.

Miután mindenki felült, a BibOlKa napi igeszakaszát olvastam fel (ApCsel 8,29kk) megismételve azt a mondatot, amit könnyen rögzíthetünk még kissé álmosan is: "Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet." - 37. vers. Imádkoztunk, hogy az ÚR áldása legyen rajtunk, és kényelmesen elhelyezkedtünk székeinkben.
Fogarasig kellett egyelőre bírni az esetleges éhséget, mert itt kis szünetet tartottunk az utazásban.
Fogarason nem állt szándékunkban szétnézni, de nagyon kedves és figyelmes sofőrünk jóvoltából megtekinthettük Fogaras várát az autóbuszból.
Szebenben a várfalnál parkoltunk, és onnan gyalog indultunk a mi körutunkra.
Első megállónk pár perc múlva az egykori Petőfi (ma Nyomdászok) utcában volt. Azt a házat néztük meg kívülről, amelyen emléktábla is jelzi, hogy 1849. április 1-én megszállt Petőfi Sándor.

A Nagypiacra érve a szép napsütésben elhelyezkedtünk egy kávézó teraszán. Már a tervezéskor szó volt arról, hogy ezt így megengedjük magunknak. Éppen a Haller-házból kialakított kávézóra esett a választás. Csodálatos látnivalóban volt részünk a közelben és távolabb is!



11 órára várt bennünket Varró Sándor szebeni lelkésztársam, így hát a református templom felé indultunk tovább.
Kint az egykori Mészáros (ma Mitropoliei) utcában jót szórakoztunk azon, hogy a szebeni reformátusok hogyan nevezik az egyházi épület alatt kialakított átjárót - a pap lyuka.
 Meghallgattunk több érdekességet is az egykor itt megtelepedő magyar családokról.
A templom a gazdag magyar református családok adományából épült 231 évvel ezelőtt. Azokat a mestereket fogadták meg, akik éppen befejezték a szomszédban épülő Brukenthal palotát.





Meglátogattuk az evangélikus székesegyházat is, jobban mondva inkább kívülről csodáltuk meg, mert alapos nézelődésre nem jutott volna idő.
Teutsch püspök szobra előtt készült a következő kép:
Az egykori Kovácsok utcájában is volt amit megcsodálni:
Az evangélikus parókia bejáratánál nagyon tetszett az 1500-as évekből való gótikus kőkapu. A gótikus pincébe nem jutottunk be, de tudunk róla :)
A "Grosser Platz"-on a jelentősebb házakat figyeltük meg, s mivel senki nem találta el, hogy a kommunista időben hogyan nevezték a teret, megmaradt a felkínált cukorkám :). (A kommunisták Köztársaság  terének hívták).
A Kispiacon is körbejártunk, mert még volt pár perc az ebédig. A Hazugok hídjáról Veronka mesélt nekünk. Itthon láttam meg a képeket nézve a híd lábán azokat a jelképeket, amelyek az Osztrák-Magyar Monarchia idejéből valók. A hídon hiába kerestük őket!
 A város szemei is rajtunk vannak - a sajátos tetőablakokat hívják így Szebenben:
A Tanácstoronynál Editke feladata volt a torony történetét ismertetni:


Mehettünk ebédelni, mert megéheztünk. Ilyen mutatós asztalt készítettek nekünk elő:

Újult erővel vágtunk neki az újabb szellemi élménynek. A Brukenthal palota előtt először Ibolyát hallgattuk meg. Bent megtudtuk, hogy Brukenthal Sámuel Magyarországon is tanult, így ő valószínűleg magyarul is szólt volna hozzánk, ha találkoztunk volna vele.


Az európai festménykiállításra fizettünk be, mert ez érdekelt bennünket jobban. Engem a bibliai témájú festmények zavarnak, a mitológiai témát feldolgozók is, mert nagyon sokszor a pajzánságot elevenítik meg. A leginkább a báró Genfből származó órája tetszett meg. Az eltelt kétszáz év ellenére is működőképes. Tamással együtt bólogattunk, hogy: Hiába na, svájci az óra!
A kastély kertjében gyűltünk össze, hogy aztán felkerekedjünk, és Kós Károly egykori lakhelyét keressük meg.
Hadd ne mondjam meg, mi lett az egykori Rizskása utca nevével! Nem csoda, hogy a telefonom tiltakozott arra vezetni bennünket. A N. Balcescu utcai kitérőnkre az én tévedésemből került sor. De mivel minden rosszban van valami jó, hát amíg én "telefonoztam", a csapat fagyit vásárolt.
Aztán eljutottunk ahhoz a beépített várfalhoz, amelynek a toronyszobájában lakott a Kós család. Állítólag az öles falak, a hatszögletű szoba emléke ihlette a Varjúvárat. Bennünket pedig egy újabb ötlettel gazdagított: nézzük meg együtt újból a Varjúvárat valamikor!

Szavaztunk: visszamegyünk a buszhoz, és majd a Falumúzeum területén isszuk meg a következő kávét. Akkor még nem tudtuk, hogy ezzel a szebeni civilizált vendéglátást is elfelejthetjük. A dumbravai vendéglőben a pincérek diktálták a ritmust. Rajtunk kívül még négy vendég volt, de valami miatt türelmetlenek voltak. A természetnek így kárpótolnia kellett bennünket, amit Isten jóvoltából meg is tett bőségesen.
Csupán felét néztük meg a falumúzeumnak, s azt sem nagyon alaposan. De egy-két kedvenc így is akadt. Megígértem a csoportnak, hogy nem hagyom abba a fényképezést a nap második felében, mint Gyergyóban tettem anno. Íme az eredmény:


 Az alábbi háznál Benedek Ibolyával álltunk meg. Szerinte egykor alól aludtak az állatok, felül a család. Mennyivel szűkösebb, mint egy mai ház! De a boldogsághoz a kevés is elég - üzente számunkra ez az aranyos kis ház!
Fáradtan tértünk haza. Nem kértünk útközben pihenést.
Örömmel váltunk el egymástól, s megegyeztünk, ki-ki hálát ad otthonában azért, hogy az ÚR velünk volt a mi kirándulós napunkon.
Igen, az Ő szemei is rajtunk voltak, nemcsak a nagyszebeni házak "szemei"!