2017. május 27., szombat

Ballagásra


Mt 14,28-29


Ballagás – 2017. május 27. - Kovászna





Elhagyni a biztonságos sodrást, evezőt ragadva önállóan húzni. – Eljön egy pillanat, amikor ki kell lépni a biztonságot jelentő, megszokott környezetből. Új élet, önálló döntések szabadsága... Szólj, hogy járhassak a tengeren! – kéri őt Péter. Gyere! – hangzik Jézus szava.



Először végignéz társain: ők voltak a családja (ifi). Ezért ők megértik, amikor kilép a hajóból. És én, aki eddig melletted álltam, most mögötted állok! – gondolják, gondolom. Nem elmaradunk, csak félre húzódunk, hogy ne zavarjuk szárnyalásotokat (és reméljük, hogy sikerült lelketekre kötni azt, hogy merre érdemes haladni). Elengedjük a kezed, hogy más fogja meg azt. És reméljük, hogy Jézus kezét is megragadod egyszer… - hisz ott van, már rég kinyújtotta karját feléd.


Vándorlásodban ne feledd: Utad értelme nem csupán a cél, hanem a vándorlás (Márai Sándor). Tudd: ezen az úton haladnod kell! De nem az lesz végül fontos, hogy mennyit haladtál az országúton. Fontosabb talán, hogy magunk után egy-két lábnyomot hagyjunk.


Nem vagyunk szomorúak, mert ami eddig történt, az ezért a mai napért történt, illetve azért, ami ezután következik. Azért beszélgettünk veletek, aggódtunk – öleltünk – szerettünk, hogy ma, amikor elengedünk, tudjuk: készek vagytok, mehettek.


Nem búcsúzunk tőletek, mert ahol ti vagytok, onnan már el nem mehettek: mert a szívünkben vagytok! Isten legyen veletek! Imáinkban hordozunk benneteket!


Orbán Judit lp.                                     Orbán Lajos lp.


2017. május 12., péntek

Szeben magyar szemmel nézve

Korai volt a csütörtöki indulás Szebenbe, de úgy akartuk, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki a kirándulásból.

Miután mindenki felült, a BibOlKa napi igeszakaszát olvastam fel (ApCsel 8,29kk) megismételve azt a mondatot, amit könnyen rögzíthetünk még kissé álmosan is: "Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet." - 37. vers. Imádkoztunk, hogy az ÚR áldása legyen rajtunk, és kényelmesen elhelyezkedtünk székeinkben.
Fogarasig kellett egyelőre bírni az esetleges éhséget, mert itt kis szünetet tartottunk az utazásban.
Fogarason nem állt szándékunkban szétnézni, de nagyon kedves és figyelmes sofőrünk jóvoltából megtekinthettük Fogaras várát az autóbuszból.
Szebenben a várfalnál parkoltunk, és onnan gyalog indultunk a mi körutunkra.
Első megállónk pár perc múlva az egykori Petőfi (ma Nyomdászok) utcában volt. Azt a házat néztük meg kívülről, amelyen emléktábla is jelzi, hogy 1849. április 1-én megszállt Petőfi Sándor.

A Nagypiacra érve a szép napsütésben elhelyezkedtünk egy kávézó teraszán. Már a tervezéskor szó volt arról, hogy ezt így megengedjük magunknak. Éppen a Haller-házból kialakított kávézóra esett a választás. Csodálatos látnivalóban volt részünk a közelben és távolabb is!



11 órára várt bennünket Varró Sándor szebeni lelkésztársam, így hát a református templom felé indultunk tovább.
Kint az egykori Mészáros (ma Mitropoliei) utcában jót szórakoztunk azon, hogy a szebeni reformátusok hogyan nevezik az egyházi épület alatt kialakított átjárót - a pap lyuka.
 Meghallgattunk több érdekességet is az egykor itt megtelepedő magyar családokról.
A templom a gazdag magyar református családok adományából épült 231 évvel ezelőtt. Azokat a mestereket fogadták meg, akik éppen befejezték a szomszédban épülő Brukenthal palotát.





Meglátogattuk az evangélikus székesegyházat is, jobban mondva inkább kívülről csodáltuk meg, mert alapos nézelődésre nem jutott volna idő.
Teutsch püspök szobra előtt készült a következő kép:
Az egykori Kovácsok utcájában is volt amit megcsodálni:
Az evangélikus parókia bejáratánál nagyon tetszett az 1500-as évekből való gótikus kőkapu. A gótikus pincébe nem jutottunk be, de tudunk róla :)
A "Grosser Platz"-on a jelentősebb házakat figyeltük meg, s mivel senki nem találta el, hogy a kommunista időben hogyan nevezték a teret, megmaradt a felkínált cukorkám :). (A kommunisták Köztársaság  terének hívták).
A Kispiacon is körbejártunk, mert még volt pár perc az ebédig. A Hazugok hídjáról Veronka mesélt nekünk. Itthon láttam meg a képeket nézve a híd lábán azokat a jelképeket, amelyek az Osztrák-Magyar Monarchia idejéből valók. A hídon hiába kerestük őket!
 A város szemei is rajtunk vannak - a sajátos tetőablakokat hívják így Szebenben:
A Tanácstoronynál Editke feladata volt a torony történetét ismertetni:


Mehettünk ebédelni, mert megéheztünk. Ilyen mutatós asztalt készítettek nekünk elő:

Újult erővel vágtunk neki az újabb szellemi élménynek. A Brukenthal palota előtt először Ibolyát hallgattuk meg. Bent megtudtuk, hogy Brukenthal Sámuel Magyarországon is tanult, így ő valószínűleg magyarul is szólt volna hozzánk, ha találkoztunk volna vele.


Az európai festménykiállításra fizettünk be, mert ez érdekelt bennünket jobban. Engem a bibliai témájú festmények zavarnak, a mitológiai témát feldolgozók is, mert nagyon sokszor a pajzánságot elevenítik meg. A leginkább a báró Genfből származó órája tetszett meg. Az eltelt kétszáz év ellenére is működőképes. Tamással együtt bólogattunk, hogy: Hiába na, svájci az óra!
A kastély kertjében gyűltünk össze, hogy aztán felkerekedjünk, és Kós Károly egykori lakhelyét keressük meg.
Hadd ne mondjam meg, mi lett az egykori Rizskása utca nevével! Nem csoda, hogy a telefonom tiltakozott arra vezetni bennünket. A N. Balcescu utcai kitérőnkre az én tévedésemből került sor. De mivel minden rosszban van valami jó, hát amíg én "telefonoztam", a csapat fagyit vásárolt.
Aztán eljutottunk ahhoz a beépített várfalhoz, amelynek a toronyszobájában lakott a Kós család. Állítólag az öles falak, a hatszögletű szoba emléke ihlette a Varjúvárat. Bennünket pedig egy újabb ötlettel gazdagított: nézzük meg együtt újból a Varjúvárat valamikor!

Szavaztunk: visszamegyünk a buszhoz, és majd a Falumúzeum területén isszuk meg a következő kávét. Akkor még nem tudtuk, hogy ezzel a szebeni civilizált vendéglátást is elfelejthetjük. A dumbravai vendéglőben a pincérek diktálták a ritmust. Rajtunk kívül még négy vendég volt, de valami miatt türelmetlenek voltak. A természetnek így kárpótolnia kellett bennünket, amit Isten jóvoltából meg is tett bőségesen.
Csupán felét néztük meg a falumúzeumnak, s azt sem nagyon alaposan. De egy-két kedvenc így is akadt. Megígértem a csoportnak, hogy nem hagyom abba a fényképezést a nap második felében, mint Gyergyóban tettem anno. Íme az eredmény:


 Az alábbi háznál Benedek Ibolyával álltunk meg. Szerinte egykor alól aludtak az állatok, felül a család. Mennyivel szűkösebb, mint egy mai ház! De a boldogsághoz a kevés is elég - üzente számunkra ez az aranyos kis ház!
Fáradtan tértünk haza. Nem kértünk útközben pihenést.
Örömmel váltunk el egymástól, s megegyeztünk, ki-ki hálát ad otthonában azért, hogy az ÚR velünk volt a mi kirándulós napunkon.
Igen, az Ő szemei is rajtunk voltak, nemcsak a nagyszebeni házak "szemei"!





2017. május 9., kedd

Májusi kirándulás előtt


"Te vagy az én sziklaváram. Vezess, és terelgess engem nevedért!"Zsolt 31,4

2017. április 12., szerda

Virágvasárnaptól húsvétig

A virágvasárnapi ünneplést sok ima és munka előzte meg. A nyolc konfirmáló fiatalra a gyülekezet különösképpen odafigyelt.




A fenti fényképeket Kopacz Levente készítette. 
A női biliakörösök újból ajándékkal lepték meg a konfirmálókat. Íme egy pár kép a készülődésről:



Az eredmény:
De még ennél is szebb az, amit az egyik konfirmáló lány édesanyja mondott nekem: alig várjuk a pénteket, mert lesz ifis bibliaóra!
Igen, a nagy ifisek is várjak az újakat. Hála az Úrnak, hogy ez most már szinte rendszeresen így megy évről évre.
De addig is nagycsütörtökön együtt lehetünk úrvacsorai közösségben. Pár esztendeje annak, hogy kovásztalan kenyérrel, macesszel és borral emlékezünk az Úr áldozatára. Holnap a parókián újból készül a macesz "ipari méretekben".

Szombaton  hittanórán húsvéti kézműves foglalkozásra is sor kerül 12 órától. Az elmúlt alkalommal egy gyorsan elkészített padlókép segítségével idéztük fel az Úr földi szolgálatának az utolsó napjait. Szombaton egy egészen más módszer segítségével hozzuk a húsvéti csodát közelebb a gyermekekhez. 

Jó készülődést az ünnepre!



2017. április 4., kedd

A dicsőítés öröme

Szovátai barátaink 2014 decemberében jártak nálunk először zenekarukkal. Azóta más rendezvényeken hallhattuk éneklésüket, és csodáltuk, hogy egyre csak tovább bővül a zenekar.
Panorámakép, amelyről Beáta hiányzik:
Ezért hiányzik Beáta :) 


Már nem emlékszem, mikor kapta a nevet a zenekar, de a Sószórók név nagyon találónak, biblikusnak bizonyult.
A nyáron újból beszélgettünk arról, hogy szívesen várjuk őket Kovásznára. Nagy örömünkre volt egy olyan hétvége, ami erre alkalmasnak bizonyult számukra.
Öröm volt találkozni a régi tagokkal, megismerni az újakat, s aztán a dicsőítő zenében elmerülni, Isten nagyságára figyelni.
A zenekar által kiválasztott új zeneszámokra kíváncsi is voltam. Ezúttal is tartalmas szövegek társultak a szép zenei kísérethez, énekhangokhoz. Ötletes volt a bemutatkozás, sajnos, erről nincs felvétel.
Öröm volt a szombat éjszakába nyúló beszélgetés. Milyen kár, hogy gyorsan telik az idő!
Készítettem egy rövid filmet, és ízelítőül megosztom. A felvétel minősége gyenge, és nem tudja így az igazi hangulatot visszaadni. De közben azokra a barátokra gondoltam, akik nem lehettek itt, akikkel leveleztem például, és sajnálták, hogy nem szabadok.

Erikát idézem: vannak virtuális hívei is gyülekezetünknek. Számukra bizonyára egy kellemes figyelmesség a szombat esti koncertről készült anyag.

A bővebb testvéri közösségért rendszeresen imádkozunk. A helyi közösséggel pedig számos találkozási lehetőség volt az elmúlt napok családlátogatásai által. És sok találkozási lehetőség van még előttünk, hiszen gyülekezetünkben vasárnap este kivételével minden este istentiszteletet tartunk este 6 órától - ezen a héten, a jövő héten pedig 7 órai kezdettel.

2017. március 3., péntek

Ez a könyv körbejár!

Az elmúlt hittanórán a szeretetről beszéltünk. A téma kapcsán csodaszép könyvet vittem be a gyermekeknek. A Harmat Kiadó gondozásában a tavaly jelent meg Gary Chapman-nek a Tökéletes pajtás című könyve (társszerző: Rick Osborne). Ebben a könyvben Chapman  újból bemutatja az 5 szeretetnyelvet - most már a gyermekek nyelvén szólva, írva.

Aki bővebben szeretne olvasni a könyvről, az itt megteheti.
A hittanosoknak elmagyaráztam, hogy ezt a könyvet minden héten kisorsoljuk a jelenlevők között (Azokat nem számoljuk bele, akik már hazavitték valamelyik szombaton). Szombattól szombatig marad a könyv valakinél, majd újra továbbadjuk.
A múlt szombaton a kis Beáta volt a szerencsés. Az ő nevét húztuk ki, és boldogan vitte haza, mert az anyukája majd olvas neki belőle.
A könyv tehát körbejár, bárcsak sokan olvasnák el, és tanulnának belőle!
📡
           25 éve annak, hogy az "5 szeretetnyelv elméletét" Chapman kidolgozta. Az évfordulón a Harmat Kiadó meghívta Chapman-t Magyarországra előadásokat tartani. Az író magyarországi látogatását éppen erre a hónapra tervezték. (Ennek kapcsán itt lehet olvasni.)
Mi itt, Kovásznán annak is örvendünk, ha a Chapman-könyvek eljutnak hozzánk. A hittanra járóknak tehát jó dolguk van!

2017. február 9., csütörtök

Költőies együttlét

Hosszú, kéthétnyi kiesés után találkoztunk újból női bibliaórán. Nagyon vágytam már erre az együttlétre. Vakáció van és három gyermeknek kell az életét irányítani, de ma megegyeztünk, hogy megengedik nekem az alapos készülést.
Igaziból egy kedves ismerősömnek köszönhetem az ötletet, amit már egy jó hete babusgatok magamban. Egy Túrmezei Erzsébetről készített riport köré szerveztem meg az együttlétet. (A film itt megtalálható.)
Először is Mt 10,5kk és Jn1,35kk kapcsán gondolkotunk el azon, hogy a mi Urunk hogyan hívta el első tanítányait, és miképpen bővítette ezt a "hálózatot" a tanítványain keresztül. Majd rátértünk a szép és áldott életű Túrmezei Erzsébetről készült film megnézésére. Időközben egy kicsit pihentünk, finomságokat fogyasztottunk.
Számos megbeszélnivalónk volt, mert az első félévre már vannak terveink, feladataink.
A végén elhangzottak azok a versek, amit tovább kellett vinni egy-egy ismerősnek feladatként.



Apró kis figyelmesség, de ez a mi "hálózatunk" így működőképes egy átlagos napon is!
A végén kiderült, egyik testvérünk műtétre készül, így a verseket magával viszi a kórházba. Szüksége lesz rá a próbatétel idején. Imádkozunk a sikeres beavatkozásért, és várjuk, hogy hazatérjen közénk.