2018. június 28., csütörtök

Az időjárásról

Hollandiai barátaink imaközösségbe jártak. Vilmosért is ez a csoport imádkozott, amikor élet-halál között volt. Megtapasztaltuk a csodát: a fiúnk meggyógyult, immár 12. életévét tölti.

De a barátaink azt is elmesélték, hogy mi történt az imaközösséggel. Egy idő után kevesebben jártak, és amikor már csak öten voltak, akkor előjött a kérdés: vajon nem kell feladni?

Elkezdtek erről beszélgetni, és akkor jöttek rá, hogy már nem is öten vannak, hanem hatan. Ott a gonosz a maga tanácsával. És erre azt mondták: nem kérünk belőle.

Az áldás esőként is hullhat, de nem ez határozza meg a napot! Emellett még sok tényező van, amit mi alakíthatunk. Rajtunk is múlik, miből mit hozunk ki.😉


2018. június 26., kedd

Nyári találkozások

Az iskola szorításából kiszabadulva vágytunk már arra, hogy lelkileg feltöltekezzünk. Az iskola nemcsak a gyermekeket terhelte le, hanem bennünket, szülőket is.
Milyen nagy öröm volt elmenni azokra a rendezvényekre, amelyekre vártak bennünket e hónapban.
Ivóban újból együtt lehettünk ismerősökkel, akiktől távol élünk, ritkábban találkozunk. Akikkel olyan jó mégis a találkozás, mert hitbeli érdeklődésünk ugyanaz. Jó baráti táraságban lehettünk egy hosszú napon át, s a meleg ellenére az erőnk nem fogyott el, mert lelkileg megerősödtünk. Csak amikor az autót leparkoltam, láttuk meg a duzzadt lábon, hogy sok volt az ülés, utazás együtt. Másnapra minden helyre jött.
Aztán a következő hétvégén Nagygalambfalvára mentünk előadást tartani. Lajossal együtt készültünk Jónás könyvéből. Az előadás címe: Élet, igazság és remény, háttérben ott volt a küldetés kérdése, a komfortzónából nehezen kimozduló hívő tépelődése. Jónás neve galambot jelent, így a helyhez is alkalmazkodtunk :)
A templomot kedves ismerősünk mutatta be zamatosan. Nagyon megtetszett az egész családnak az Isten háza, benne különösképpen a dupla karzat. Rajtam kívül itt foglaltak helyett a családtagok, és én igyekeztem őket lencsevégre kapni. Ez sikerült:
Ha valaki nem járt még a nagygalambfalvi templomban, látogasson el esetleg a nyáron. Freskói alapján is különleges, nőket előtérbe állító épület. Érdemes megkeresni azt a padot, amelyen az alábbi rajz áll:
Szerelmesének rajzolta a freskókat készítő szász mester. Annak a nagygalambfalvi lánynak, aki oda szokott ülni a templomban.
Drága barátném mosolyogva azt kérdezte: A jövő hétvégén hol találkozunk? Mert két hétvégén adatott ez meg, köszönet ezért az Úrnak.
Ma újból sok drága emberrel találkoztunk Alsócsernátonban a nőszövetségi konferencián. Nagy nehezen sikerült  csoportunknak az alábbi fénykép:
Szeretettel hozzuk azoknak, akik nem lehettek velünk a bibliaórás közösségből.
Most újabb kihívások előtt állunk, azon fáradozunk, hogy a szombati rendezvény jól sikerüljön. Legyen részünk áldott találkozásban egymással és az örökkévaló Úrral a megterített asztalnál a Deák-kertben Kovásznán!

2018. május 19., szombat

Áldott Pünkösdöt!

"Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig." ApCsel 1,8




2018. május 9., szerda

Vasárnap keresztyén zenével

Isten kegyelméből vasárnap újból a szovátai Sószórók zenekar tagjait hallgathatjuk gyülekezetünkben.

Íme a meghívó:
Emlékezetes alkalmak voltak azok, amikor körünkben felléptek a tavaly (ld. itt), valamint az első alkalom 2014 adventjében.
Szeretettel várunk minden érdeklődőt!

U.i. Az együttes egyik tagjával nemrégiben a Sóvidék tévében készült interjú. ld. itt

2018. május 4., péntek

Erdővidéken jártunk

A kirándulásoktól állandóan valami boldogságot, érdekességet várunk el, valamilyen örömről, eseményről ábrándozunk. Ezért vonzó a kirándulás. Azt kívánjuk, ebben az örömben legyen részetek a nap folyamán. Jó utat! Isten legyen veletek! -
 írta korán reggel a barátnőm, és én felolvastam az egész csoportnak, hiszen a jókívánság mindannyiunknak szólt.Induláskor igét is olvastunk: "Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, mikor tér vissza a ház ura....ha váratlanul megérkezik, nehogy alva találjon titeket!" (Mk 13,35-36) Így szólt az isteni figyelmeztetés is hozzánk. Évike néni imája következett, amiért nagyon hálásak voltunk neki. Hálát adott a lehetőségért, a súlyos betegségből felépült Jutka jelenlétéért, és kérte a segítséget a nap folyamán az Úrtól. Ekkor elhagytuk Kovásznát, és elindultunk Erdővidékre.
Szárazajtán volt az első megállónk.
Másodjára jöttem ide, csodálatos élmények hoztak ide vissza. (ld. itt)
Balázs-Bandi Anna tiszteletes asszonyt, Szárazajta szülöttjét kértük meg, hogy meséljen a faluról.


Este az egyik gyermekem megnézte, hogy mit rögzítettem a nap folyamán. Szomorúan jött ki a szobájából, mert az egykori történések sokkolták.
Mi is szomorúan emlékeztünk vissza Szárazajta egykori áldozataira, akiket barbár módon végeztek ki a gárdisták az iskola udvarán. Emlékül koszorút hagytunk az emlékműnél.

Bementünk az iskolaudvarra is, ahol a tanárok is szeretettel fogadtak. Ekkor már a szárazajtai lelkész, Kelemen-Karikás Árpád is csatlakozott hozzánk. A csoport tagjai örömmel ismerték fel a januári vendégigehirdetőt, benn pedig a tanárok mondták, hogy emlékeznek a szolgálatomra.
Az iskola egykor az egyházé volt. A szüneteket továbbra is kis harang jelzi.

Elsétáltunk a templomhoz ahol a lelkipásztorok névsorát nézve két kovásznai születésű Gocz nevezetűt találtunk, apát és fiát.

Az imateremben elfogyasztott kávé után Kisbaconba mentünk, a Benedek Elek emlékházhoz.
Sokan mesélték, hogy iskolás emlékeket elevenített fel bennük a hely, de azért jó volt egy kicsit újból Elek apó házában üldögélni.


Innen átsétáltunk a vízimalomhoz, ahol különleges élményekben volt részünk. Na nem a vízimalom miatt! A tulajdonos idős néni egyik társunkra ráripakodott, hogy vigyázzon, mert jön a kutya, megharapja és neki gyűlik meg a baja:)
Illedelmes kérdésemre, hogy bejöhetünk szétnézni, azzal válaszolt, hogy megkérdezte, tudok-e olvasni. Elnéztük a néninek, aki időközben kedvesebb lett. Még virágot is adott az egyik társunknak.

A Bodvaj felé vezető úton nem tértünk le idejében, így kerültünk el Hermányba. Sebaj, mert a sofőr elismerte tanácstalanságát és a GPS megmutatta, hogy merre kell mennünk.
A vashámornál kényelmesen elhelyezkedtünk a padokon. Csak mi voltunk ott, és olyan jó volt elővenni a finomságokat. De jó volt hallgatni Ibolyának a beszámolóját Gábor Áron ágyúöntői munkája kapcsán.

És lett ágyú. Olyan amelyikkel már harcba lehetett menni.
Egykor 21 ház állott ezen a részen, ma csak a temető árulkodik erről.


Egy órányit időztünk a gyönyörű környezetben, aztán elindultunk Miklósvár felé. Ideje volt ebédelni. A Kálnoky-birtokon már terítették számunkra az asztalokat.



A vendégháznál más turistákhoz vannak szokva, ezért bennünket is finom borral kínáltak. Egyesek pohara üres maradt, de a kép kedvéért magasba emelték ők is. Egészséget!


Aztán lesétáltunk a kastélyhoz, amit a Kálnoky család nem igényelhetett már vissza, csupán 50 évre bérelheti azt.


Integetés az egyik bástyából:

Ami nekem különösképpen tetszett:

Belül úgy éreztem, jobb ha nem fényképezek. Csak csodáltam a rendezettséget és a pompás bútorokat. Azt mesélik, Kálnoky gróf szenvedélyes gyűjtő. Valóban egy-egy darab nagyon különleges. Mint ez a tükör is, amely előtt engedelemmel próbálkoztunk fényképeződni.

Egyre fáradtabban mentünk tovább Miklósvárról, Uzonkafürdőn mégis megálltunk.
Gyönyörű itt is a táj, de eligazodni nehéz. Kezdetben álldogáltunk a fürdőnél, ahol a következőkben
volt részünk: 
Editke próbálta felidézni, hogy egykor milyen látnivalók voltak itt, de ő is leginkább a távolabb levő kempingezőre emlékezett. Közben megbátródtunk és megkérdeztük a két fürdő férfit, hogy ők mit ajánlanak. Tanácsukra páran elindultunk felfedező körútra. Rátaláltunk a felújítás alatt álló egyházmegyei házra ("Kálvineum") és egy kis, használaton kívüli kápolnára.



Ittunk a borvízből is:


És aztán elindultunk haza hálatelt szívvel, mert újból jót kirándultunk. Kovásznán rendre leszálltak a társak, de megegyeztünk, hogy ki-ki otthon hálát ad az Úr kegyelméért. Találkozunk majd vasárnap - ha az ÚR is úgy akarja, amikor anyáknapi ünnepély és szeretetvendégség lesz gyülekezetünkben.

2018. március 29., csütörtök

Virágvasárnaptól húsvétig

Újabb ifjú sereg fogadalomtételét hallgathatta meg a gyülekezet.
Hosszú út vezetett ide. Kezdtük szelíden, aztán kerültek akadályok is a találkozások során. Néha abszurd kérdésekre kellett válaszolni. Hogy mit hoz ki ebből az ÚR? Reméljük, további találkozásokat egymással és Vele.

A fiatalok hallhatták: Krisztus számít rájuk! A gyülekezet is számít rájuk. Az idén is apró tárgyi figyelmességgel fejeztük ezt ki. Igés feliratú hűtőmágneseket készíttettünk számukra ajándékba (a női bibliaórások kezdeményezése).
Az ünneplés után a passió hetébe léptünk be ezzel a jelmondattal: "Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül." Mt 24,12
Hála az Úrnak, hogy kívül harc, de bent nem félelem van. Íme a falakon belül ilyen szép zenehallgatásban volt részünk drága vendégeinkkel:

Nagycsütörtök délelőttjén az esti úrvacsorára készítettük a kovásztalan kenyeret. Várva várjuk e sorok írásakor az esti alkalom meghittségét.

Szombaton a hittanosokat várjuk 12 órára, hogy a húsvéti történetet együtt felelevenítsük, és a Húsvét számukra is a feltámadott Úrral való találkozást jelentse. Aztán lehetőségünk lesz kézimunkázni, ahogy ünnepek előtt szoktunk a csoportban.

Áldott ünnepet kívánok minden kedves olvasónak!


2018. március 17., szombat

Csendesnap

Csendesnapról érkeztem pár órája haza. Gyülekezetünk szervezte a Rebeka Missziós Központtal karöltve. Hálás vagyok Istennek a kitűnő munkatársakért. Pár órai programhoz több embernek kellett a hozzájárulása.
Először is az előkészítésről írnék. Pár héten át terveztük a programot. Hirdettük a gyülekezetben, meghívót is osztogattunk. Kertész Tildával találkozgattunk néhányszor. Aztán összeállt.
Raff Róbert és Ráduly Lajos a dicsőítő zenét biztosította. A generációk közötti kapcsolatokról, viszonyokról Geréb Tünde székelyudvarhelyi pszichológus beszélt nekünk. A szaktudás mellett élő hitről tett bizonyságot. Felüdítő volt hallgatni  a gazdag tapasztalatból táplálkozó szavakat.
Férje, Géza az igei tanításról gondoskodott. Tünde már előre elmondta, hogy több felvetett kérdésre az igemagyarázatban fogjuk megkapni a választ. És így is történt.

Aztán három csoportba különülve beszélgettünk. Ekkor derült ki, hogy a hallgatókban mennyi minden megfogalmazódott az előadás kapcsán. Szerintem ennek az érzésnek a jelentkezése igazolja az előadás sikerességét.
Az is elhangzott, hogy rövid az idő. Nagyszerű, gondoltam magamban. Milyen jó, hogy többen is eljutunk ennek a felismerésére. Az Istennel töltött idő nagyon fontos. Meghatározza a személyiségünket, az életünket.
Finom ebédet fogyasztottunk, majd Bardócz Tímea segítségével húsvéti tojásokat készítettünk filcből. Minden olyan ügyesen elő volt készítve, hogy csak csodálni tudtam Timit, milyen figyelmes.
Az idő elröppent, jöttünk haza. A kúriába újabb csoport készült, várták hogy átadjuk a helyet.
Itthon várták az autót is, visszafordult újból Szentkatolnára, most már a konfirmálás előtt álló fiatalokkal. Bent is mindent rendben találtam (egy kicsit kellett csak igazítanom a konyhán). Mesélik, jó volt a hittanóra. A nagylány tartotta egy konfirmáló társával együtt. A teremtéstörténetről néztek egy rajzfilmet, majd összecsukható könyvjelzőt készítettek. És megünnepelték Bea szülinapját, akinek az édesanyja finom süteménnyel lepte meg a csoportot.
Most este van, csend és nyugalom. Következik a holnapi szolgálat. Ha az ÚR egy újabb reggelre felvirraszt, öröm lesz neki szolgálni!