2018. május 19., szombat

Áldott Pünkösdöt!

"Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig." ApCsel 1,8




2018. május 9., szerda

Vasárnap keresztyén zenével

Isten kegyelméből vasárnap újból a szovátai Sószórók zenekar tagjait hallgathatjuk gyülekezetünkben.

Íme a meghívó:
Emlékezetes alkalmak voltak azok, amikor körünkben felléptek a tavaly (ld. itt), valamint az első alkalom 2014 adventjében.
Szeretettel várunk minden érdeklődőt!

U.i. Az együttes egyik tagjával nemrégiben a Sóvidék tévében készült interjú. ld. itt

2018. május 4., péntek

Erdővidéken jártunk

A kirándulásoktól állandóan valami boldogságot, érdekességet várunk el, valamilyen örömről, eseményről ábrándozunk. Ezért vonzó a kirándulás. Azt kívánjuk, ebben az örömben legyen részetek a nap folyamán. Jó utat! Isten legyen veletek! -
 írta korán reggel a barátnőm, és én felolvastam az egész csoportnak, hiszen a jókívánság mindannyiunknak szólt.Induláskor igét is olvastunk: "Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, mikor tér vissza a ház ura....ha váratlanul megérkezik, nehogy alva találjon titeket!" (Mk 13,35-36) Így szólt az isteni figyelmeztetés is hozzánk. Évike néni imája következett, amiért nagyon hálásak voltunk neki. Hálát adott a lehetőségért, a súlyos betegségből felépült Jutka jelenlétéért, és kérte a segítséget a nap folyamán az Úrtól. Ekkor elhagytuk Kovásznát, és elindultunk Erdővidékre.
Szárazajtán volt az első megállónk.
Másodjára jöttem ide, csodálatos élmények hoztak ide vissza. (ld. itt)
Balázs-Bandi Anna tiszteletes asszonyt, Szárazajta szülöttjét kértük meg, hogy meséljen a faluról.


Este az egyik gyermekem megnézte, hogy mit rögzítettem a nap folyamán. Szomorúan jött ki a szobájából, mert az egykori történések sokkolták.
Mi is szomorúan emlékeztünk vissza Szárazajta egykori áldozataira, akiket barbár módon végeztek ki a gárdisták az iskola udvarán. Emlékül koszorút hagytunk az emlékműnél.

Bementünk az iskolaudvarra is, ahol a tanárok is szeretettel fogadtak. Ekkor már a szárazajtai lelkész, Kelemen-Karikás Árpád is csatlakozott hozzánk. A csoport tagjai örömmel ismerték fel a januári vendégigehirdetőt, benn pedig a tanárok mondták, hogy emlékeznek a szolgálatomra.
Az iskola egykor az egyházé volt. A szüneteket továbbra is kis harang jelzi.

Elsétáltunk a templomhoz ahol a lelkipásztorok névsorát nézve két kovásznai születésű Gocz nevezetűt találtunk, apát és fiát.

Az imateremben elfogyasztott kávé után Kisbaconba mentünk, a Benedek Elek emlékházhoz.
Sokan mesélték, hogy iskolás emlékeket elevenített fel bennük a hely, de azért jó volt egy kicsit újból Elek apó házában üldögélni.


Innen átsétáltunk a vízimalomhoz, ahol különleges élményekben volt részünk. Na nem a vízimalom miatt! A tulajdonos idős néni egyik társunkra ráripakodott, hogy vigyázzon, mert jön a kutya, megharapja és neki gyűlik meg a baja:)
Illedelmes kérdésemre, hogy bejöhetünk szétnézni, azzal válaszolt, hogy megkérdezte, tudok-e olvasni. Elnéztük a néninek, aki időközben kedvesebb lett. Még virágot is adott az egyik társunknak.

A Bodvaj felé vezető úton nem tértünk le idejében, így kerültünk el Hermányba. Sebaj, mert a sofőr elismerte tanácstalanságát és a GPS megmutatta, hogy merre kell mennünk.
A vashámornál kényelmesen elhelyezkedtünk a padokon. Csak mi voltunk ott, és olyan jó volt elővenni a finomságokat. De jó volt hallgatni Ibolyának a beszámolóját Gábor Áron ágyúöntői munkája kapcsán.

És lett ágyú. Olyan amelyikkel már harcba lehetett menni.
Egykor 21 ház állott ezen a részen, ma csak a temető árulkodik erről.


Egy órányit időztünk a gyönyörű környezetben, aztán elindultunk Miklósvár felé. Ideje volt ebédelni. A Kálnoky-birtokon már terítették számunkra az asztalokat.



A vendégháznál más turistákhoz vannak szokva, ezért bennünket is finom borral kínáltak. Egyesek pohara üres maradt, de a kép kedvéért magasba emelték ők is. Egészséget!


Aztán lesétáltunk a kastélyhoz, amit a Kálnoky család nem igényelhetett már vissza, csupán 50 évre bérelheti azt.


Integetés az egyik bástyából:

Ami nekem különösképpen tetszett:

Belül úgy éreztem, jobb ha nem fényképezek. Csak csodáltam a rendezettséget és a pompás bútorokat. Azt mesélik, Kálnoky gróf szenvedélyes gyűjtő. Valóban egy-egy darab nagyon különleges. Mint ez a tükör is, amely előtt engedelemmel próbálkoztunk fényképeződni.

Egyre fáradtabban mentünk tovább Miklósvárról, Uzonkafürdőn mégis megálltunk.
Gyönyörű itt is a táj, de eligazodni nehéz. Kezdetben álldogáltunk a fürdőnél, ahol a következőkben
volt részünk: 
Editke próbálta felidézni, hogy egykor milyen látnivalók voltak itt, de ő is leginkább a távolabb levő kempingezőre emlékezett. Közben megbátródtunk és megkérdeztük a két fürdő férfit, hogy ők mit ajánlanak. Tanácsukra páran elindultunk felfedező körútra. Rátaláltunk a felújítás alatt álló egyházmegyei házra ("Kálvineum") és egy kis, használaton kívüli kápolnára.



Ittunk a borvízből is:


És aztán elindultunk haza hálatelt szívvel, mert újból jót kirándultunk. Kovásznán rendre leszálltak a társak, de megegyeztünk, hogy ki-ki otthon hálát ad az Úr kegyelméért. Találkozunk majd vasárnap - ha az ÚR is úgy akarja, amikor anyáknapi ünnepély és szeretetvendégség lesz gyülekezetünkben.