2018. december 4., kedd

Adventi workshop Oláh Mónikával


Ma délután alkottunk. Olyan díszt készítettünk, amely egy kis odafigyeléssel, pontosabban locsolással karácsonyban is megcsodálható.

Oláh Mónika Kézdivásárhelyről érkezett körünkbe, virágkötéssel foglalkozik. Mindent előkészített számunkra, pontosan adagolta a szükséges darabokat.
Alapos magyarázat után fogtunk neki a munkának, így még a masni is jól sikerült mindenkinek. Ilyen szorgos kezek munkálkodtak az asztaloknál:
Jutkát még az sem hangolta le, hogy a kovásznai hidegben az autója nem indult. Szuper fuvarozója akadt, aki pár perc alatt elhozta őt körünkbe. Köszönjük, Erzsike!
A munkához mosolygós arcok is kellenek, mert így az igazi. Néha éppen így kapunk kedvet a szolgálathoz, ilyen emberekkel körülvéve.

Köszönet Mónikának. Visszavárjuk még körünkbe!


2018. december 1., szombat

Adventi gyermekklub

"Ti vagytok a világ világossága." Mt 5,14



A tanítványok:

Ezt gyakoroltuk:

A kopogtatók elkészültek!

Lányos asztal:

Fiús asztal:

A decemberben születetteket is köszöntöttük. 

Áldott adventi várakozást!




2018. szeptember 28., péntek

Imádság és hittan

Új tanév kezdődött, hittanos alkalmakra várjuk a gyermekeket szombatonként.
A múlt héten az imádságról tanultunk. Ilyen lappal mentek haza a résztvevők:
Az ötlet az egyik bibliakörös nőtől jött, akit meglátogattam nemrégiben. Ő mutatta meg azt az imát, amit leírt és a vitrinbe kitett, mert nem szeretné elfelejteni. Minden nap este és reggel azokkal a szavakkal fordul Istenhez.
Most már a hittanosoknak is van, amire nézniük, hogy ne feledkezzenek el imádkozni.
Szeretettel várjuk azokat, akik szívesen tanulnak, készek gyarapodni lelkiekben, esetleg az angol szókincsüket is szívesen gyarapítanák.
A továbbiakban angol imádságot is tanulunk együtt, hiszen ilyen utasítást kaptunk: "a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt." 2Pét 1,5



2018. augusztus 22., szerda

A 3. nap

Szokásos kör az udvaron. Most játszunk, és nem tornázunk.
Bálám történetéről beszélgetünk. Sokan nem ismerték, és most szívesen merülnek el az üzenet megfejtésébe.


 Benn megy a játék:


 ...és a tanulás is!






A lányoknak egyre jobban megy a kíséret. Napokig ezt gyakorolták Szovátán.💗

Jól fog a segítség a vagdosásnál is!

Csilla nagyon sokat segített! Köszönet az áldozathozatalért!👍


És a Nagyok....hát jó, hogy vagytok nekünk!

Bibi adott ma hangot Gugunak. Levike volt a társa. Nagyszerűen sikerült! 




Most fáradt vagyok, több képet nem töltök fel. Megyek pihenni, mert holnap is várjuk a gyermekeket!🙈

2018. augusztus 20., hétfő

Áron is...

...megvegyétek az alkalmakat!

Amint ígértük, két csoportban hangzott el a tanítás. A nagyok kint maradtak Iringóval, és így tanultak arról, hogy mikét szerzett Ábrahám feleséget a fiának, Izsáknak.
A kisebbekkel bent elevenítettük meg ezt a történetet.
Aranymondást is tanultunk Csilla tanítónéni segítségével:
Az idő nagyon gyorsan eltelt, a fiatalok segítettek a kézimunka elkészítésében.
Holnap - D.v. -  folytatódik a program újabb szép és üzenetben gazdag történettel!

2018. augusztus 16., csütörtök

Készülünk a vakációs bibliahétre

Így hát elkészültek a szórólapok, és sok helyen már a postaládába is kerültek. Reméljük, örömmel fogadják a címzettek.
Az első plakátom így sikerült:

Hálás vagyok az Úrnak a munkatársakért, akik szívesen szolgálnak és értenek a gyermekek nyelvén.
A nagyobbakat is meghívtuk. Velük külön csoportban foglalkozunk. A helyszín alakulóban.
Anyukákat is szívesen látunk, akik babáikkal besétálnak. Legyen igazi átjáróház a parókia udvara!
Gondoskodunk finomságokról, meglepetésekről! :)

U.i.. Hálatelt szívvel fogadtam az elmúlt napokban azt a sok igei bátorítást, testvéri törődést, amely a családi bajok közepette érkezett el hozzánk. Nagy az ÚR irántunk való szeretete!

2018. június 28., csütörtök

Az időjárásról

Hollandiai barátaink imaközösségbe jártak. Vilmosért is ez a csoport imádkozott, amikor élet-halál között volt. Megtapasztaltuk a csodát: a fiúnk meggyógyult, immár 12. életévét tölti.

De a barátaink azt is elmesélték, hogy mi történt az imaközösséggel. Egy idő után kevesebben jártak, és amikor már csak öten voltak, akkor előjött a kérdés: vajon nem kell feladni?

Elkezdtek erről beszélgetni, és akkor jöttek rá, hogy már nem is öten vannak, hanem hatan. Ott a gonosz a maga tanácsával. És erre azt mondták: nem kérünk belőle.

Az áldás esőként is hullhat, de nem ez határozza meg a napot! Emellett még sok tényező van, amit mi alakíthatunk. Rajtunk is múlik, miből mit hozunk ki.😉


2018. június 26., kedd

Nyári találkozások

Az iskola szorításából kiszabadulva vágytunk már arra, hogy lelkileg feltöltekezzünk. Az iskola nemcsak a gyermekeket terhelte le, hanem bennünket, szülőket is.
Milyen nagy öröm volt elmenni azokra a rendezvényekre, amelyekre vártak bennünket e hónapban.
Ivóban újból együtt lehettünk ismerősökkel, akiktől távol élünk, ritkábban találkozunk. Akikkel olyan jó mégis a találkozás, mert hitbeli érdeklődésünk ugyanaz. Jó baráti táraságban lehettünk egy hosszú napon át, s a meleg ellenére az erőnk nem fogyott el, mert lelkileg megerősödtünk. Csak amikor az autót leparkoltam, láttuk meg a duzzadt lábon, hogy sok volt az ülés, utazás együtt. Másnapra minden helyre jött.
Aztán a következő hétvégén Nagygalambfalvára mentünk előadást tartani. Lajossal együtt készültünk Jónás könyvéből. Az előadás címe: Élet, igazság és remény, háttérben ott volt a küldetés kérdése, a komfortzónából nehezen kimozduló hívő tépelődése. Jónás neve galambot jelent, így a helyhez is alkalmazkodtunk :)
A templomot kedves ismerősünk mutatta be zamatosan. Nagyon megtetszett az egész családnak az Isten háza, benne különösképpen a dupla karzat. Rajtam kívül itt foglaltak helyett a családtagok, és én igyekeztem őket lencsevégre kapni. Ez sikerült:
Ha valaki nem járt még a nagygalambfalvi templomban, látogasson el esetleg a nyáron. Freskói alapján is különleges, nőket előtérbe állító épület. Érdemes megkeresni azt a padot, amelyen az alábbi rajz áll:
Szerelmesének rajzolta a freskókat készítő szász mester. Annak a nagygalambfalvi lánynak, aki oda szokott ülni a templomban.
Drága barátném mosolyogva azt kérdezte: A jövő hétvégén hol találkozunk? Mert két hétvégén adatott ez meg, köszönet ezért az Úrnak.
Ma újból sok drága emberrel találkoztunk Alsócsernátonban a nőszövetségi konferencián. Nagy nehezen sikerült  csoportunknak az alábbi fénykép:
Szeretettel hozzuk azoknak, akik nem lehettek velünk a bibliaórás közösségből.
Most újabb kihívások előtt állunk, azon fáradozunk, hogy a szombati rendezvény jól sikerüljön. Legyen részünk áldott találkozásban egymással és az örökkévaló Úrral a megterített asztalnál a Deák-kertben Kovásznán!

2018. május 19., szombat

Áldott Pünkösdöt!

"Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig." ApCsel 1,8




2018. május 9., szerda

Vasárnap keresztyén zenével

Isten kegyelméből vasárnap újból a szovátai Sószórók zenekar tagjait hallgathatjuk gyülekezetünkben.

Íme a meghívó:
Emlékezetes alkalmak voltak azok, amikor körünkben felléptek a tavaly (ld. itt), valamint az első alkalom 2014 adventjében.
Szeretettel várunk minden érdeklődőt!

U.i. Az együttes egyik tagjával nemrégiben a Sóvidék tévében készült interjú. ld. itt

2018. május 4., péntek

Erdővidéken jártunk

A kirándulásoktól állandóan valami boldogságot, érdekességet várunk el, valamilyen örömről, eseményről ábrándozunk. Ezért vonzó a kirándulás. Azt kívánjuk, ebben az örömben legyen részetek a nap folyamán. Jó utat! Isten legyen veletek! -
 írta korán reggel a barátnőm, és én felolvastam az egész csoportnak, hiszen a jókívánság mindannyiunknak szólt.Induláskor igét is olvastunk: "Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, mikor tér vissza a ház ura....ha váratlanul megérkezik, nehogy alva találjon titeket!" (Mk 13,35-36) Így szólt az isteni figyelmeztetés is hozzánk. Évike néni imája következett, amiért nagyon hálásak voltunk neki. Hálát adott a lehetőségért, a súlyos betegségből felépült Jutka jelenlétéért, és kérte a segítséget a nap folyamán az Úrtól. Ekkor elhagytuk Kovásznát, és elindultunk Erdővidékre.
Szárazajtán volt az első megállónk.
Másodjára jöttem ide, csodálatos élmények hoztak ide vissza. (ld. itt)
Balázs-Bandi Anna tiszteletes asszonyt, Szárazajta szülöttjét kértük meg, hogy meséljen a faluról.


Este az egyik gyermekem megnézte, hogy mit rögzítettem a nap folyamán. Szomorúan jött ki a szobájából, mert az egykori történések sokkolták.
Mi is szomorúan emlékeztünk vissza Szárazajta egykori áldozataira, akiket barbár módon végeztek ki a gárdisták az iskola udvarán. Emlékül koszorút hagytunk az emlékműnél.

Bementünk az iskolaudvarra is, ahol a tanárok is szeretettel fogadtak. Ekkor már a szárazajtai lelkész, Kelemen-Karikás Árpád is csatlakozott hozzánk. A csoport tagjai örömmel ismerték fel a januári vendégigehirdetőt, benn pedig a tanárok mondták, hogy emlékeznek a szolgálatomra.
Az iskola egykor az egyházé volt. A szüneteket továbbra is kis harang jelzi.

Elsétáltunk a templomhoz ahol a lelkipásztorok névsorát nézve két kovásznai születésű Gocz nevezetűt találtunk, apát és fiát.

Az imateremben elfogyasztott kávé után Kisbaconba mentünk, a Benedek Elek emlékházhoz.
Sokan mesélték, hogy iskolás emlékeket elevenített fel bennük a hely, de azért jó volt egy kicsit újból Elek apó házában üldögélni.


Innen átsétáltunk a vízimalomhoz, ahol különleges élményekben volt részünk. Na nem a vízimalom miatt! A tulajdonos idős néni egyik társunkra ráripakodott, hogy vigyázzon, mert jön a kutya, megharapja és neki gyűlik meg a baja:)
Illedelmes kérdésemre, hogy bejöhetünk szétnézni, azzal válaszolt, hogy megkérdezte, tudok-e olvasni. Elnéztük a néninek, aki időközben kedvesebb lett. Még virágot is adott az egyik társunknak.

A Bodvaj felé vezető úton nem tértünk le idejében, így kerültünk el Hermányba. Sebaj, mert a sofőr elismerte tanácstalanságát és a GPS megmutatta, hogy merre kell mennünk.
A vashámornál kényelmesen elhelyezkedtünk a padokon. Csak mi voltunk ott, és olyan jó volt elővenni a finomságokat. De jó volt hallgatni Ibolyának a beszámolóját Gábor Áron ágyúöntői munkája kapcsán.

És lett ágyú. Olyan amelyikkel már harcba lehetett menni.
Egykor 21 ház állott ezen a részen, ma csak a temető árulkodik erről.


Egy órányit időztünk a gyönyörű környezetben, aztán elindultunk Miklósvár felé. Ideje volt ebédelni. A Kálnoky-birtokon már terítették számunkra az asztalokat.



A vendégháznál más turistákhoz vannak szokva, ezért bennünket is finom borral kínáltak. Egyesek pohara üres maradt, de a kép kedvéért magasba emelték ők is. Egészséget!


Aztán lesétáltunk a kastélyhoz, amit a Kálnoky család nem igényelhetett már vissza, csupán 50 évre bérelheti azt.


Integetés az egyik bástyából:

Ami nekem különösképpen tetszett:

Belül úgy éreztem, jobb ha nem fényképezek. Csak csodáltam a rendezettséget és a pompás bútorokat. Azt mesélik, Kálnoky gróf szenvedélyes gyűjtő. Valóban egy-egy darab nagyon különleges. Mint ez a tükör is, amely előtt engedelemmel próbálkoztunk fényképeződni.

Egyre fáradtabban mentünk tovább Miklósvárról, Uzonkafürdőn mégis megálltunk.
Gyönyörű itt is a táj, de eligazodni nehéz. Kezdetben álldogáltunk a fürdőnél, ahol a következőkben
volt részünk: 
Editke próbálta felidézni, hogy egykor milyen látnivalók voltak itt, de ő is leginkább a távolabb levő kempingezőre emlékezett. Közben megbátródtunk és megkérdeztük a két fürdő férfit, hogy ők mit ajánlanak. Tanácsukra páran elindultunk felfedező körútra. Rátaláltunk a felújítás alatt álló egyházmegyei házra ("Kálvineum") és egy kis, használaton kívüli kápolnára.



Ittunk a borvízből is:


És aztán elindultunk haza hálatelt szívvel, mert újból jót kirándultunk. Kovásznán rendre leszálltak a társak, de megegyeztünk, hogy ki-ki otthon hálát ad az Úr kegyelméért. Találkozunk majd vasárnap - ha az ÚR is úgy akarja, amikor anyáknapi ünnepély és szeretetvendégség lesz gyülekezetünkben.