Ünnep után


Jó a mindennapok nehézségéből visszatekinteni az ünnep lélekemelő pillanataira.
Azon is elgondolkodtam, hogy talán túl sok örömet hozott a karácsony a váratlan figyelmességekkel, a baráti meglepetésekkel. Áradt a szeretet a gyülekezetben. Mindenki igyekezett megfelelni az ünnepnek. De vajon hányan akartunk megfelelni Istennek? Ez abból fog kiderülni, hogy milyen lesz a folytatás. Becsapnánk magunkat és a környezetünket, ha csak karácsonyi szeretet volt a szívünkben. Ezt a kifejezést egy ismerősömtől hallottam, aki az emberi kétszínűség miatt beszélt időszakos, ünnepi szeretetről.
Az amit Jézus Krisztus elvár tőlünk, ennél több. Állandó szeretetet, törődést, istenfélelmet szeretne látni az Úr a mi életünkben.

Pár napra az ünneptől...

Ma istentisztelet után pár szót váltottunk egymással arról, hogy mi minden történik az életünkben ezekben a napokban. Csend semmiképpen nincs nálunk, csak az el nem végzett feladatok gyötörnek bennünket. Milyen emberi ez nálunk, mennyire ellentétes a mi valóságunk ahhoz képest, amiről hallunk az esti istentiszteleten. Isten előkészítette az ő Fiának a születését. Neki volt ideje, lehetősége mindent alaposan kidolgozni. Ezért lett a mi megváltásunk tökéletes, ezért nem szorul megismétlésre.

Kedves olvasó, ha te is időszűkében vagy ezekben a napokban, akkor gondolj arra a nagy igazságra, amelyet egy kedves ismerősöm osztott meg nemrégiben velem. Eszerint az idő teljesen demokratikus módon van elosztva az emberi világban: mindenkinek 24 óra jut naponta. Ezt hiába próbáljuk kinyújtani, bővíteni. Egyedül Isten tud a segítségünkre lenni, hogy az idővel, annak múlásával is megelégedettek legyünk, és abból minél többet tudjunk kihozni egymás számára.

Előmbe jön az én kegyelmes Istenem.
Zsolt 59.10

Az adventi időszakban egy rendkívüli alkalmat szereztünk magunknak: kopogtatót készítettünk vendégünk, Ilonka segítségével.
Rövid igei bevezető után munkához is láttunk. Milyen jól fogott az irányítás, és milyen jó, amikor van akit megkérdezni arról, hogy hogyan tovább!
Ilonka állta a sarat, mi pedig egyre inkább láttuk munkánk eredményét. Igaz, időközben jó sok mogyoróág kellett az udvarról. Már-már egyszerűbbnek tűnt behozni a mogyoróbokrot :) Ekkor nekiestünk az aranyesőnek, így már mindenkinek volt elég anyagja a kopogtató elkészítéséhez.
Közösségépítő is volt ez az alkalom, hiszen ritkán van ebben részünk, hogy együtt dolgozzunk. Most mindenki hozta a maga kézügyességét, kreatívitását a díszítés során.
Másnap egyik nőtestvérem mesélte, hogy otthon megkérdezték a családtagok: ugye nem te készítetted? Ennyire jól sikerült az ajtódísz!
Üzenetet hordoz a női bibliakörön elkészített kopogtató. A címként használt igét illesztettük a közepére, hogy ez is állandóan eszünkbe juttassa, kire várunk mi ebben az adventben is.
Amikor kikísértem vendégünket, még nem tudtam, hogy egy meghallgatott imádság révén kerül simán haza Bikszádra. Az úton rendőrök akárták megbüntetni, mert nem váltott idejében hosszú fényről rövidre. Az igazoltatáskor mégis elnézőek voltak, így a büntetés elmaradt.
Illesse köszönet Ilonkát újból értünk való fáradozásáért!
A terembe visszatérve, mesélte az egyik nőtestvér, hogy ő ilyen alkalomra vágyott már rég. Örvendtem, hogy nem csak az én álmom sikerült, hanem mások is beleélték magukat.
Az alkalom legszebb dísze volt az ahogyan új résztvevők is megjelentek körünkben. Adja az Úr, hogy ide visszakívánkozzanak máskor is. Mi szeretettel várunk újabb és újabb testvéreket.
Az én díszem nem lett tökéletes. Nem is figyeltem kellőképpen rá. Mégis ott van a dupla ajtónk nem nyiló részén, mert lelke van ennek a kopogtatónak is. Aki nem hiszi, nálunk megnézheti!

Alább következnek a képek, amelyek azért nem tökéletesek, mert hát ugye munkálkodtunk :)

Áldott adventet minden olvasónak!