2012. szeptember 20., csütörtök

Együtt a gógánváraljai kórussal

Szinte egy éve annak, hogy a mi kórusunk fellépett Gógánváralján. Óriási élmény volt az a fogadtatás, amiben ott részünk volt. És most ők jöttek el hozzánk. Tudjuk, nagy áldozatok árán, mert hosszú az út Kovásznáig, és több kórustag életkora 70 fölötti. Elmondták, hogy nagyon kívánkoztak hozzánk. Néhányan már megfordultak a gyülekezetünkben, azok meséltek is az itt látottakról. De egészen más  ott lenni, s így harminc ember indult útnak vasárnap hajnalban tapasztalatot szerezni.
Az istentiszteletet követően hallgathattuk meg műsorukat, melyben kórusművek és szavalatok váltakoztak. Azzal az egyszerűséggel adták elő, ahogyan ők élnek. Sugárzott belőlük a szeretet.
Néztem őket, amint kiálltak a gyülekezet elé. Ismerős az öltözet, minden arc. És közben felidéztem azokat, akik nem tudtak eljönni. Mert elsőként Jolántól kellett megválni. Ötvenévesen szólította őt vissza Isten magához. Akkor felvonultunk a kórussal a temetésen, hogy énekeljünk, de alig jött ki hang a torkunkon. És nem tudott eljönni Annuska néni, mert gyászolja a férjét, akit tragikus hirtelenséggel veszített el.
Ilyenek fordultak meg hirtelen a fejemben, míg őket néztem és könnyeztem. Bár tudtam volna megállni az érzelmek kimutatását, mert közben náluk is láttam az elérzékenyülést.
Mennyi élmény kötött össze bennünket! Valóban a nagycsaládnak a részeként jöttek hozzánk.
És helyretettek valamit: a papkihallgatás egykori fájdalámat idézték megjegyezve, hogy megbocsátottak a kovásznaiaknak. Isten kegyelméből új lelkészházaspár szolgálja a váraljai népet, és újabb kisbaba sír a parókián nagy örömükre a gyülekezeti tagoknak.
Reméljük tetszett a kovásznaiak szeretetteljes vendéglátása, törődése, igyekezete. Valamikor még elmegyünk a hosszú útra, hogy ezekkel a csodálatos emberekkel együtt lehessünk!
Képek a tavalyi találkozásról Váralján:



 
Képek az új találkozásról:



 


 
És volt ilyen sarok is:
 
 
 

2012. szeptember 10., hétfő

Keresztyén sátor Kovásznán


Másodjára állítottuk fel gyülekezetünk tagjaival a keresztyén sátrat. Talán kevésbé volt idegen, mint az első évben a látogatók számára.
Jelzésértekű volt ez a kezdeményezés. Azokat kívánta megszólítani, akik a szórakozást is tisztességesen kívánják megélni, és közben az Úr Jézusról sem akarnak megfeledkezni.
Elsősorban a gyermekek találták fel magukat a sátorban. Számukra több lehetőséget is kínáltak az önkéntesek, pl. kőfestés, rajzolás, agyagozás.
A sátorba belépő gyermekeket bibliai történetekből kérdeztük. Jó válasz esetén ajándékot kaptak.
Sokan fordultak meg szombaton a sátorban. Ezzel magyarázható, hogy vasárnap már nem kívánkoztak vissza. (Közben az ajándékok is elfogytak.)
Ismét gondot jelentett a felnőttekkel való kapcsolat kialakítása. Számukra könyvvásárt szerveztünk. De hát ugye a könyveknek borsos áruk van, ráadásul könyvterjsztéssel foglalkozó kollégánk elsősorban lelkészek számára szerzi be a könyveket. A teológiai irodalom pedig nem örvend különösebb sikernek a laikusok körében.
Mi volt jó akkor a sátor kapcsán?
Az, hogy a gyermekeknek örömet szerezhettünk, a bibliai ismeretek fontosságát láthatták. (Motiváltuk őket az akándékokkal is, hogy minél többet előhozzanak magukból.)
És voltak újból önkénteseink. Mekkora öröm volt azt látni, hogy a misszió terén nem maradunk magunkra!
Jövőre még több ötlet szükségeltetik. Talán az olvasók is segíthetnek abban, hogy ilyeneket megfogalmazzanak.
Tehát, ha jó ötleted van annak kapcsán, miképpen tehetjük a keresztyén sátrat vonzóbbá a fiatalok, felnőttek számára, írd meg. Megjegyzésedet szeretettel fogadjuk.