Áldást hordozó emberekkel találkoztam

Igen, ebben a nagy ajándékban volt részem az elmúlt napokban is. Először egy váratlan, majd egy bejelentett látogatás rendjén, ugyanazon a napon. Csodálatos volt embereket így megismerni családjaikkal együtt, egyben azt a szeretetet is megtapasztalni, amivel hozzánk igyekeztek. (Maros megyéből jött mindkét család.)

De sikerült a héten  eljutni két helyre is beteglátogatóba. Imádkoztam azért, hogy fenntartásaimat indokolatlanná tegye az ÚR. Ezek csak megakadályoznak abban, hogy felkerekedjek. Ilyen gondolatok fordulnak meg a fejemben: nem is rám várnak, zavarok, megterhelem őket, nem tudják, mit kezdjenek velem.

Isten meghallgatta imádságaimat, és mindkét helyen jól sikerült a látogatás. Hazafelé megelégedetten fogalmaztam meg a magam számára, hogy vannak olyanok, akik felismerik, ha szeretettel közelítünk hozzájuk.

És aztán eljutottam a Boldog Apor Vilmos Gyermekotthonba is a holland barátainkkal. Újból segélyt hoztak kedves testvéreink, amelyet szeretettel fogadtak a központban. Be is hívtak bennünket egy kis kínálgatásra.

Olyan jó oda belépni, elbeszélgetni a Kolozsi házaspárral! Sokat tanultam tőlük minden beszélgetéskor. Boldog vagyok, hogy Kovásznán ilyen otthon is létezik, nagy szükség van rá.

Sokan indulunk úgy lelkészekként, hogy valami nagyot szeretnénk kivitelezni, de nem mindegyikünknek adatik ez meg. Számomra is álom egyelőre egy olyan intézmény létrehozása, ahol emberi életeken lehetne segíteni. De legalább van ahova besegíteni. Ahová tudjuk vinni azt a keveset, amivel rendelkezünk. Ezért is látogattuk meg egy alkalommal a női bibliakör tagjaival az otthont. Gyümölcsöt vittünk, mert abban az időszakban azt tudták a legkevésbé beszerezni a gyermekeknek.

Miközben tehetős barátaink leparkolták az udvarban autójukat, egy másik külfölön élő, adakozó család búcsúzott el a központ tagjaitól. Engem is bemutattak nekik, ők pedig szerénykedtek, hogy adományuk ehhez képest, amit a hollandok vittek, szerénynek bizonyul. Vigasztaltam őket, hogy minden kicsi számít. És ezt őszintén gondoltam. Mert éppen az erdélyi nehéz sorsú gyermekek ügyében tudott a magyar nemzet nemrégiben remekül összefogni - Istennek legyen hála!

 

Ajándékba kaptunk egy naptárat, tele képekkel, csodálatos idézetekkel. Magammal hoztam a belső szobámba is, hogy rá pillanthassak, ihletet kapjak a további szolgálatokhoz is. Hogy legyen erőm új utakon indulni Istennel kéz a kézben.

Gyülekezeti nap Lécfalván

Kissé későn kerülök oda, hogy beszámoljak a lécfalvi együttlétről, de hát a nyár mindig bonyolult.
Kezdjem ott, hogy mi már pénteken helyszíneltünk.
Jöttek a presbiterek, volt az udvaron mikrobusz, terepjáró és elég fogdmeg ember. Ekkor jött az ötlet, hogy kiruccanunk az aprajával is, azaz a három gyermekkel.
Lécfalván kiderült, hogy már sok választási lehetőség nincs a helyezkedés kapcsán. Még most is mosolygok azon, hogy ez engem akkor meglepett.
Ott a helyszínen szereztünk második sátrat is, ugyanis 80 fő jelentkezett be a gyülekezetből, és nekünk csak egy partisátrunk van.
Fő a jó hangulat, ami ekkor, így is megvolt! Percek alatt felállították a sátrat, kicsomagoltunk, majd egyet beszélgettünk és jöttünk haza.

Szombaton hajnalban esett az eső. Egyáltalán nem kívánatos időjárás egy olyan rendezvényhez, amely a szabadban zajlik. Aranyos volt az egyik kedves barátnőm, tőlem érdeklődött az időjárás felől. Válaszolni persze, nem tudtam.
De az eső elállt, a fű lassan felszáradt. Elkezdődött az istentisztelet, és kígyóztak a sorok az úrvacsora vételhez. A kegyelem csodálatos percei voltak ezek.
Innen rohantunk át a templomhoz, ahol kiderült, már nincs több hely. Kint várakoztunk, hogy utolsó kórusként fellépjünk. Mekkora öröm volt, hogy az Erdély Tv-ben a mi kórusunk egyik teljes énekszámát vágták be! Az ének a 23. percnél kezdődik itt: http://www.erdely.tv/magazin/hitelet?musor=36603
Visszamentünk a sátorhoz, ahol a nagyon-nagyon finom étel már készen volt. Miközben ettünk, láttam meg, hogy a főszakács, a segédek még ülőhelyet sem kaptak. Lábon fogyasztották el az ebédjüket. De hát sokan voltunk, kevésnek bizonyult a pad is.

 

Ekkor még nem tudtuk: Klára hiába mutatja be a mi ételünket, a zsűri elfelejti megkóstolni :)

Egy biztos: a közösségi élmények éltetik ezt a mi gyülekezetünket is. Hála az Úrnak minden kedves beszélgetésért, amire Ő sort kerít.
Én örvendtem a sok drága embernek, megint megfogalmaztam magamban, hogy csodálatos testvérek közé hozott bennünket. Én ezért nagyon gyakran köszönetet mondok Istennek - még két és fél év után is.
Este nagyon fáradtak voltunk, de itthon kellemes együttléttel zártuk be a napot. Vasárnap meglepetés volt az, hogy szép számú gyülekezet jött istenimádatra a templomba.
Valóban velünk van az Úr!

Egyházmegyei Nőszövetségi Konferencia - Kézdimárkosfalva

2013. július 3.

Igét hirdet Gáspár Erika

Előadó: Bántó-Tamás Csilla Andrea, Kispetri

 

 Kovásznaiak:

A legfiatalabb kovásznai résztvevő:

Ruszka Sándor éneket tanít

 

 

Az első alkalom, amikor a felelősség az én vállamat is jelentősebben terhelte egy egyházmegyei rendezvény kapcsán.
A csapat összeállt, de azért még az utolsó pillanatban is volt igazgatni való. De jó, hogy vannak megbízható emberek, akikkel együtt lehet dolgozni, és akik szívesen vállalják a feladatot.
Kézdimárkosfalván, a konferencia helyszínén, nem csalódtam semmiben. Fényképész, hangosító, pénztáros - mindannyian hűségesen végezték a maguk munkáját.
Jó házigazda volt Vinczi Botond kolléga, a felesége és a márkosfalvi nőszövetség, Jól együtt tudtunk munkálkodni.
Tetszett a Bántó-Tamás Csilla előadása, amely elgondolkodtatott a női szerepkör kapcsán, és azt véste jó mélyen a fejünkbe, hogy jó nőnek lenni. Szépen vezettek a gondolati szálak az Úr Krisztus felé is, akiben minden ember a legfőbb értéket fedezheti fel. És attól leszek jó nő, feleség, anya, nagymama, ha Jézusban hiszek.
Énekeket is tanított nekünk Ruszka Sándor kollégiumi lelkész. Majd a bonyhai kastély kapcsán én számoltam be arról, hogy az Egyházkerület Nőszövetsége milyen nagy feladatot kapott. Ezt a kastélyt ugyanis először fel kell javítani. Adományok gyűjtésére kerül sor, téglajegyek árusítása révén a jövőben.
Pénzügyi beszámolót tartott Dénes Vilma néni, aki nagyon lelkiismeretesen végzi feladatát.
Finom ebédet fogyasztottunk el, és sok kedves embertől búcsúztunk el jó hangulatban.
Mégis olyan jól jött a késő esti telefonhívás, amelyben a megelégedettség hangján beszélhettük meg a nap eseményeit.
Segítsen meg bennünket az Úr, hogy ez által a konferencia által is gyümölcstermő életet élhessünk!

Itt olvasható az eseményről készült cikk:http://www.reformatus.ro/kalvin-napok-kezdimarkosfalvan-tartottak-a-noszovetsegi-konferenciat1.html