Kezdjem ott, hogy mi már pénteken helyszíneltünk.
Jöttek a presbiterek, volt az udvaron mikrobusz, terepjáró és elég fogdmeg ember. Ekkor jött az ötlet, hogy kiruccanunk az aprajával is, azaz a három gyermekkel.
Lécfalván kiderült, hogy már sok választási lehetőség nincs a helyezkedés kapcsán. Még most is mosolygok azon, hogy ez engem akkor meglepett.
Ott a helyszínen szereztünk második sátrat is, ugyanis 80 fő jelentkezett be a gyülekezetből, és nekünk csak egy partisátrunk van.
Fő a jó hangulat, ami ekkor, így is megvolt! Percek alatt felállították a sátrat, kicsomagoltunk, majd egyet beszélgettünk és jöttünk haza.
Szombaton hajnalban esett az eső. Egyáltalán nem kívánatos időjárás egy olyan rendezvényhez, amely a szabadban zajlik. Aranyos volt az egyik kedves barátnőm, tőlem érdeklődött az időjárás felől. Válaszolni persze, nem tudtam.
De az eső elállt, a fű lassan felszáradt. Elkezdődött az istentisztelet, és kígyóztak a sorok az úrvacsora vételhez. A kegyelem csodálatos percei voltak ezek.
Innen rohantunk át a templomhoz, ahol kiderült, már nincs több hely. Kint várakoztunk, hogy utolsó kórusként fellépjünk. Mekkora öröm volt, hogy az Erdély Tv-ben a mi kórusunk egyik teljes énekszámát vágták be! Az ének a 23. percnél kezdődik itt: http://www.erdely.tv/magazin/hitelet?musor=36603
Visszamentünk a sátorhoz, ahol a nagyon-nagyon finom étel már készen volt. Miközben ettünk, láttam meg, hogy a főszakács, a segédek még ülőhelyet sem kaptak. Lábon fogyasztották el az ebédjüket. De hát sokan voltunk, kevésnek bizonyult a pad is.
Ekkor még nem tudtuk: Klára hiába mutatja be a mi ételünket, a zsűri elfelejti megkóstolni :)
Egy biztos: a közösségi élmények éltetik ezt a mi gyülekezetünket is. Hála az Úrnak minden kedves beszélgetésért, amire Ő sort kerít.
Én örvendtem a sok drága embernek, megint megfogalmaztam magamban, hogy csodálatos testvérek közé hozott bennünket. Én ezért nagyon gyakran köszönetet mondok Istennek - még két és fél év után is.
Este nagyon fáradtak voltunk, de itthon kellemes együttléttel zártuk be a napot. Vasárnap meglepetés volt az, hogy szép számú gyülekezet jött istenimádatra a templomba.
Valóban velünk van az Úr!
