Áldást hordozó emberekkel találkoztam

Igen, ebben a nagy ajándékban volt részem az elmúlt napokban is. Először egy váratlan, majd egy bejelentett látogatás rendjén, ugyanazon a napon. Csodálatos volt embereket így megismerni családjaikkal együtt, egyben azt a szeretetet is megtapasztalni, amivel hozzánk igyekeztek. (Maros megyéből jött mindkét család.)

De sikerült a héten  eljutni két helyre is beteglátogatóba. Imádkoztam azért, hogy fenntartásaimat indokolatlanná tegye az ÚR. Ezek csak megakadályoznak abban, hogy felkerekedjek. Ilyen gondolatok fordulnak meg a fejemben: nem is rám várnak, zavarok, megterhelem őket, nem tudják, mit kezdjenek velem.

Isten meghallgatta imádságaimat, és mindkét helyen jól sikerült a látogatás. Hazafelé megelégedetten fogalmaztam meg a magam számára, hogy vannak olyanok, akik felismerik, ha szeretettel közelítünk hozzájuk.

És aztán eljutottam a Boldog Apor Vilmos Gyermekotthonba is a holland barátainkkal. Újból segélyt hoztak kedves testvéreink, amelyet szeretettel fogadtak a központban. Be is hívtak bennünket egy kis kínálgatásra.

Olyan jó oda belépni, elbeszélgetni a Kolozsi házaspárral! Sokat tanultam tőlük minden beszélgetéskor. Boldog vagyok, hogy Kovásznán ilyen otthon is létezik, nagy szükség van rá.

Sokan indulunk úgy lelkészekként, hogy valami nagyot szeretnénk kivitelezni, de nem mindegyikünknek adatik ez meg. Számomra is álom egyelőre egy olyan intézmény létrehozása, ahol emberi életeken lehetne segíteni. De legalább van ahova besegíteni. Ahová tudjuk vinni azt a keveset, amivel rendelkezünk. Ezért is látogattuk meg egy alkalommal a női bibliakör tagjaival az otthont. Gyümölcsöt vittünk, mert abban az időszakban azt tudták a legkevésbé beszerezni a gyermekeknek.

Miközben tehetős barátaink leparkolták az udvarban autójukat, egy másik külfölön élő, adakozó család búcsúzott el a központ tagjaitól. Engem is bemutattak nekik, ők pedig szerénykedtek, hogy adományuk ehhez képest, amit a hollandok vittek, szerénynek bizonyul. Vigasztaltam őket, hogy minden kicsi számít. És ezt őszintén gondoltam. Mert éppen az erdélyi nehéz sorsú gyermekek ügyében tudott a magyar nemzet nemrégiben remekül összefogni - Istennek legyen hála!

 

Ajándékba kaptunk egy naptárat, tele képekkel, csodálatos idézetekkel. Magammal hoztam a belső szobámba is, hogy rá pillanthassak, ihletet kapjak a további szolgálatokhoz is. Hogy legyen erőm új utakon indulni Istennel kéz a kézben.