Adventi kézműves foglalkozás

Az alábbi rendezvényen ezúttal a karácsonyhoz kapcsolódó díszeket készítünk - D.V.

Meghívások-kihívások

Örömmel tölt el minden olyan nem várt felkérés, amelyben feladatot kapok. A szolgálatnak egy nagyon érdekes oldala ez. Mindenekelőtt nincs benne semmi kompromisszum (nem azért tartjuk, hogy lejárjon vagy meglegyen), és sok esetben egy nonkonformista alkalom, mert lehet újítani pl. módszerekben, s a véleménynyilvánításnak is helye van.
Így voltam jelen egy csodálatos estén Almásban egy női bibliakörön, amelyre Csilla hívott meg engem. Arról beszélgettünk, hogy szeret-e bennünket Isten. Olyan kiadósan mutatkoztunk be, hogy aztán a Bibliához kötődő kérdések közül nem is sikerült mindegyikre válaszolni akkor. De ahogy én láttam ezt a csoportot, azóta gondjuk volt arra, hogy kérdéseikre választ kapjanak.
Egy új ízvilágot is hoztam az alkalomról, mert itt ettem először cannellonit. A pazar vacsorát is Csilla készítette, bár neki is három kicsi gyermeke van (az enyéim már mindjárt nem kicsik).

Aztán egy csoportösszerázóra kaptam felhívást, s örömmel mondtam rá igent. Főleg azért, mert Kata kiállt mellettem, és a program egy részét együtt bonyolítottuk le. Kata másnap a búcsúnál nem volt jelen sajnos, pedig igazán eredeti volt. Kaptam szinte 20 ölelést. Én szeretettel gondolok az Írisz Ház munkaközösségére, értékelem munkájukat. Boldog vagyok amiatt, hogy támogatásukkal összegyűjthettük Kovásznán is a fogyatékkal élőket , s most már többedjére is találkozhattunk, hogy beszélgessünk, imádkozzunk együtt. De erről még külön fogok írni a továbbiakban.
A szentgyörgyi fogyatékkal élő személyek által készített ajándékokból az alábbiak még nem fogytak el.

A gyertya már világított a női bibliakörön is, ahol elmondtam, hogy hogyan került a tulajdonomba.
A kovásznai "ügyet" Fekete Réka újságírónő is felkarolta. A cikk hangulatán is érződik lelkesedése a kezdeményezés miatt. ld.itt

Ha szombat, akkor hittanóra...

...jókedv és játék közepette.

Így voltunk együtt a múlt szombaton, amikor Sámuel prófétáról tanultunk.
Abban az időben nem volt az Úrnak temploma. A silói szentélyben, a szent sátorban szolgált akkor Éli pap. Oda érkezett Anna, aki Istenhez imádkozott: fiúgyermeket kért az Úrtól.
A fénykép kedvéért zsúfolódott be a csapat a sátorba. A továbbiakban csak a nulladikos lányokkal néztük meg bent a Sámuelről szóló képeskönyvet. Addig a nagyobbak együtt szerkesztettek egy imádságot, ami Anna szájába illet volna.
Ebben a tanévben is sok áldott találkozásra kerülhet így sor Isten kegyelméből sátorban vagy sátoron kívül!

Kedvenc lett Eszter királyné története!

A hétfői indulás Isten kegyelméből jól alakult. A gyermekevangélizációs program nagy sikernek örvend immár napok óta a gyermekek körében. Így hát napról-napra többet tudnak meg a résztvevők Eszter királynéról, és arról, hogy Isten milyen szerepet szánt neki a zsidó nép történetében.
Újabb csillagok kerülnek fel a táblára:

Akár esik, akár süt, sokan megszomjaznak:

A történetet figyelemmel kísérik, mert később kellenek a helyes válaszok:

Szünetben finomsággal kínálják a gyermekeket és felnőtteket egyaránt.

A tanításra a teremben kerül sor. Itt éppen behívjuk a csoportot.

nagylányok:

kisebb lányok: 

A kerettörténet szereplői: az ötvösmester(nő) és az inasok. 

Vajon mi következik?

A szolgák megbeszélik amit a lakomán láttak és hallottak.

Utána megint a gyermekeken a sor:

Holnap lekerekítjük a történetet, és imádkozunk azért, hogy sok jó élmény megmaradjon erről az öt napról.

Ragyognak a csillagok!

Sok imádkozás előzte meg ezt a vakációs bibliahetet is. Ma már az ima következményeinek örvendhettünk: a lelkes segítőknek és a drága gyermekeknek.
Különböző korú gyermekek gyűltek össze, de a program sok lehetőséget nyújt, így mindenkinek akadt kihívás. Az első nap kissé hosszúra sikerült, de jól körüljártuk a témát. Az engedelmességet tanultuk meg Eszter királynétól, és az aranymondás révén Istentől kértük az engedelmes szívet. Végül origami-csillagokat készítettek a résztvevők. Ebből egy pár a terem díszítését szolgálja. 

A bonyhai kastélynapon

A bibliaórás nők tették vonzóvá számomra a bonyhai kastélynapot. Kezdetben úgy gondoltam, nem jelentkezem. A nyár annyira bonyolult. Az idén már két gyermek ment táborba, és az elég figyelmet igényelt. Utána az ifjúsági tábor kezdődött el, és őket általában főtt étellel látogatom meg. Hát gondoltam, nem kellene tovább bonyolítani az életet. Aztán amikor ránéztem a bonyhai kastélynapra jelentkezők listájára, és láttam, hogy már tízen feliratkoztak, akkor én is csatlakoztam. Induláskor pedig a szervezők - a Bardócz házaspár - elmondta, hogy egy nagy és egy kicsi autóbusz indul az egyházmegyénkből több mint hetven személlyel.
Pár évvel ezelőtt Bonyha községhez tartoztunk közigazgatásilag mivel Gógánváralján szolgáltunk. Ráadásul a környékről származom, Vámosgálfalváról, és a Kis-Küküllő dombos vidéke szülőhazám. Mesélhettem hát bőven kedves társaimnak, akik közül csupán a Demes házaspár járt a környéken.
Az istentiszteletre eljöttek a szüleim is. Édesanyát nem könnyű kimozdítani otthonról, most mégis eljött, mert találkozni akart a kisebb lányával.
Korán megérkeztünk, és így még helyet találtunk magunknak a pódium előtt a fák árnyékában. Istentiszteletre hangolódva László Judit vezetésével énekekkel dicsértük az Urat. A képen még csak készülnek az éneklésre.

Istentisztelet után elbúcsúztam a szüleimtől és elmentem a Bethlen Katáról írt monodráma meghallgatására. Utána csatlakoztam a kovásznai csoporthoz, és bejártam a kastélyt.

A csoportból senki sem unatkozott. A lelkületet igazolja az a helyzet amelybe én kerültem. Mivel hajnalban indultunk, délig a csomagolt zsemléket apasztottam, és azok el is fogytak. Édesapa csóválta a fejét, hogy most hol fogok vásárolni ételt. Megvigasztaltam, hogy én egy olyan csoporthoz tartozom, ahol a tagok szívesen megosztják velem azt amijük van. Így is lett, nem kellett éheznem.

Külön öröm volt, hogy a csoportunkban három nőt a férje is elkísérte a bonyhai családi napra. Igazi székely leleményességgel fűszerezték a hangulatot, őrizték a csomagokat, és követték az eseményeket.

Este lett mire hazaértünk. Fáradtak is voltunk a javából. Majd az ősszel induló rendszeres találkozásokkor kiértékeljük az alkalmat.

Íme egy kép, amelyen a központi gyülekezetből való nőtestvérek közül is jelen vannak páran:

Ünnepélyes záró a női bibliakörösökkel

A múlt héten ünnepélyes együttléttel zártuk a bibliaórás alkalmakat. Bár a csütörtöki találkozók elmaradnak, a nyárára is vannak terveink. Már összeszámoltuk, hogy hányan szeretnénk eljutni a szörcsei nőszövetségi konferenciára, s reméljük, a gyülekezeti kirándulás is olyan vonzó lesz, mint a tavalyi volt.
A záró alkalmon vendégünk volt két idősebb testvérünk, akik sajnos betegség miatt máskor nem tudnak eljönni közénk. Sokat gondolunk rájuk, és most megörvendeztettek bennünket azzal, hogy vállalták a megterhelést, s velünk voltak egy pár órára.
Először filmet néztünk Csiha Kálmán életéről, szolgálatáról. A DVD-t kedves gógánváraljai barátaink ajánlották figyelmünkbe. Örömmel hoztam el, mert tudtam, hogy tetszeni fog a csoportnak.

Filmnézés közben bemutathattam azokat a gógáni és váraljai ismerősöket, akik megszólaltak a felvételen. Csatlakozott Klára lányom is, mert a film révén otthon járhatott a régi parókián, ahol Kálmán bácsi kétszer is vendégünk volt. Filmnézés közben kávét fogyasztottunk, kint pedig a családfő elkezdte a hús sütését. Nemsokára át kellett venni tőle a munkát, mert hat órára átmentünk a templomba, hogy a trianoni megemlékezésen részt vegyünk.

(E fényképet Ferencz Botond presbitertől kölcsönöztem.)

Az otthon maradtak terített asztallal vártak bennünket.

 Először ilyen csoportkép készült:

De amikor kiderült, hogy nem látszik mindenki, akkor újból beálltunk:

Ebből a képből mindenki kap, hogy eltehesse emlékbe.

A finom sült húsból még a próbára érkező ifis zenészeket is megkínáltuk. De vittünk azoknak a társainknak is, akik betegség vagy munka miatt nem lehettek jelen. Így zártuk azt a sorozatot, melynek az volt a célja, hogy még jobban figyeljünk egymásra oda. Adja Isten, hogy a nyár se gátoljon meg bennünket abban, hogy egymással és a ránk bízottakkal törődjünk!

Áldott pünkösdi ünnepet!

A gyerekek által készített pünkösdi legyezők egy része. Rajta egy kis ima Szentlélekhez.

Pünkösdi gyermekklub

A pünkösdi evangéliumról hallhatnak holnap a vallásórás gyermekek. Ünnep előtti alkalom lévén játszásra és kézimunkázásra is sor kerül. Várjuk szeretettel a vallásórás gyermekeket 12 órakor!

A kirándulás

Már egy hete, hogy kirándulni voltunk mi, a női bibliakörösök, de utána ki kellett pihennem a fáradtságot, s mire összeszedtem magam, volt sok más feladat.
A képsorok segítségével a megtett út egy részét lehet most bejárni itt, ezen az oldalon.
Torján kezdtük. Itt álltunk meg először. Többnyire áthajtunk Torján, mert közel van, és igyekszünk tovább. Pedig nagyon kellemes volt az Árpád-parkban. Gyönyörű, kellemes reggel volt, s szinte sajnáltunk, hogy tovább kell máris menni.
Editke beszélt nekünk Torja történetéről, az Apor családról.

Gyorsan felsorakoztunk az Árpád vezér szobránál és a világ legmagasabb kopjafájánál, hogy fénykép is készülhessen.

Íme a park:

Tusnádon reggeliztünk, majd a faluban megkerestük a borvízmúzeumot. Eddig mi rendszeresen elhajtottunk mellette, pedig nagyon kellemes hely. Íme az épület:

És egy jó felirat, ami csak részben igaz, de azért jót szórakoztunk rajta:

Tusnádon Jutka magyarázott nekünk a fürdőről és a legendáról.

Következő megállónk Csíkszeredában a múzeumnál volt. Az atyafiak azzal fogadtak, amikor beszaladtam megkérdezni, hogy hol van automata a parkolási díj kifizetéséhez, hogy hát 64 lejért biztos összejön, ha előre nem is fizetek. Aztán elmondtam, hogy kár lenne, mert mi éppen ide kell, hogy jöjjünk, és hogy tárlatvezetést kértem erre az órára. Na, hát miért nem így kezdtem - volt a válasz. Húzzuk csak be az autóbuszt a múzeum kapujához, s jöjjünk, mert várnak.

Nagyon tetszett nemcsak a tárlat, hanem a rendezettség. Kellemes épület a Mikó-vár így felújítva, s mi olyan szívesen időztünk.

Gyergyóban nagy szeretettel vártak és fogadtak bennünket. Egy nagyon lelkes gyülekezettel ismerkedhettünk meg, s nagy örömünkre szolgált az együtt eltöltött idő.

Ebéd után megnéztük alaposan Gyergyó templomait, és néhány jellegzetes épületet is.

A katolikus templom a Kolonics-orgonával:

Kilátás az örmény templom mellől a dombon épült zarándok-templomokra:

Innen utunk tovább vezetett a Gyilkos-tóhoz, ahol már rest voltam fényképezni. Jól esett bámészkodni, csodálni a tájat (s persze bosszankodtam a civilizálatlanságon, mert azok a bódék....). Későn értünk haza, és nagyon jól fogott a pihenés. A hangulat alapján ítélve, az idén is jót kirándultunk. Csütörtökön megtartjuk (D.v.) a kiértékelőt is.

Útra fel!

Istennek hála, a női bibliaórások szokásos májusi kirándulására nemsokára sor kerül. Ezúttal a Békás-szorosig megyünk el, s közben több helyen is megállunk. Kellemes tanulmányi kirándulásnak ígérkezik. A jókedvről mi magunk fogunk gondoskodni, mint az előző években is. Függetlenül, hogy esik vagy hull, a napot erre az utazásra szánjuk.

Én már elkezdtem imádkozni ezért a kirándulásért is.

Kovásznán járt Csaba atya

Szerda este szentmisét celebrált Böjte Csaba a katolikus templomban. Utólag kiderült, kevesen tudtak róla.Tőlünk én voltam szabad, s így én gazdagodtam lelki erővel az igehirdetésben.
Az első élményem az volt, hogy sokan vagyunk reformátusok a templomban. Boldog voltam, hogy a vallási ökumenizmust többen is meg tudjuk élni felnőtt módra. Ez azt jelenti, hogy a magunk számára sok jót felfedezünk a más fajta kegyességben, s az mind előbbre visz. (Sok jó tapasztalatom van hívő katolikus emberekkel itt Kovásznán. Jól működik a lelki egymásra hangolódás. Egy kedves nőtestvérem rendszeresen imádkozik is családomért. Szóvá is teszi találkozásainkkor: Én imádkozom magukért, de csak úgy a gyöngyfüzérrel, mert én úgy tudok. -Rám ez így is érvényes - szoktam válaszolni neki. És én is imádkozom érte.)

Még az is kellemesen hatott rám, hogy a katolikus teológia milyen egyediséget kölcsönöz az igemagyarázatnak (Az igehirdetés alapjául a Lk 2,41-50 szolgált. Ebből az igehirdető Mária hozzáállását emelte ki, hangsúlyozva azt a higgadtságot ami viselkedését jellemezte a nehéz helyzetben. Mária nem kapott idegrohamot, hanem három napig kitartóan kereste Józseffel együtt gyermekét. Eközben este, egy eredménytelen napot zárva, valószínű, hogy imádságban kérték a segítséget Istentől.)
Csaba atya hitből fakadó életfilozófiája áthatotta a szentbeszédet. Az aktualizálásokkal a jelenben uralkodó kiábrándultságot, tehetetlenséget vette célba, s elvezetett a remény megéléséhez.
Egy pár biztatást lejegyeztem magamnak, mert nekem is szükségem van ezeket szem előtt tartani. Az egyik így hangzik: nem engedhetjük, hogy a feladatok maguk alá temessenek. A másik biztatás: minden körülmény között őrizzem meg lelkem nyugalmát.
A kapott lelki eledelt hazahoztam, hogy az én otthonomat is újból áthassa a hitből fakadó erő.

Álljon itt a ma reggeli igei biztatás is: Keressétek az Urat mind, akik alázatosan éltek a földön, és teljesítitek a törvényt! (Zof 2,3)

Anyáknapi készülődés

Gyülekezetünkben május 10-én köszöntjük az édesanyákat. Szeretettel várjuk a gyermekek jelentkezését a műsor előkészítéséhez.
A tavaly így sikerült:

Az idén újabb meglepetésre számíthatunk.

Visszapillantás 2011. március 23-ra

Első alkalommal jött a család Kovásznára (pár nappal a költözés előtt):

Gógánváraljai református parókia:

Így örvendett egy pár nap múlva Ágnes új otthonában az érkezőknek:

A nap izgalmait együtt éltük meg a Kovásznáról érkező segítségekkel. Nagy nap volt az több mindenért. Szülinap, névnap is egyben.
Isten éltessen az immár kerek évfordulón, Levente! Áldjon meg gazdagon téged és családodat!
Boti, boldog névnapot! Sok örömet, áldást mindannyiatoknak!
Isten áldja Tamást és Lajost is!