Világosságban jáni

Vasárnap reggel ezt az igét hallottuk az istentiszteleten: Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben. (Jn 12,46)Gyönyörű napfényes idő volt. Valóságosan a világosságban jártunk. Ebéd után elindultunk Komandóra. Csodálatos az őszi táj. Olyan jó volt nézelődni, kényelmesen elhelyezkedni az autóban (éppen betegeskedtem, a vírus engem sem kímélt). Isten valóban nagyszerű élményeket ad a benne hívőknek. Olyan lelki feltöltekezést, hogy az ő szava valósággá válik az életünkben.S mintha csak folytatódna a biztatás, hogy a világosságban kell járni, mert ma reggel Ézsaiás könyvének 5. fejezetét olvastam, s benne ezt is: Jaj azoknak, akik azt mondják, hogy a rossz jó, és a jó rossz, és akik azt állítják, hogy a sötétség világosság, és a világosság sötétség (20. vers). Vigyáznunk kell arra, hogy Isten útjáról le ne sodródjunk!Ézsaiás könyvének 5. fejezete sok régi emléket elevenített fel. Régi kedvenc rész ez számomra. Leginkább az maradt meg belőle, hogy Isten mennyi mindent megtett értünk, s amikor várnia kell a jó eredményt nálunk, milyen csalódottnak kell lennie sokszor.Mennyire jogos ez a kérdés: Mit kellett volna még tennem szőlőmmel (értsd:veletek), amit meg nem tettem? (4. vers)Milyen jó lenne egyre inkább arra törekedni, hogy az egy hatalmas, csodálatos ÚRnak megfeleljünk!