Szinte egy éve annak, hogy a mi kórusunk fellépett Gógánváralján. Óriási élmény volt az a fogadtatás, amiben ott részünk volt. És most ők jöttek el hozzánk. Tudjuk, nagy áldozatok árán, mert hosszú az út Kovásznáig, és több kórustag életkora 70 fölötti. Elmondták, hogy nagyon kívánkoztak hozzánk. Néhányan már megfordultak a gyülekezetünkben, azok meséltek is az itt látottakról. De egészen más ott lenni, s így harminc ember indult útnak vasárnap hajnalban tapasztalatot szerezni.
Az istentiszteletet követően hallgathattuk meg műsorukat, melyben kórusművek és szavalatok váltakoztak. Azzal az egyszerűséggel adták elő, ahogyan ők élnek. Sugárzott belőlük a szeretet.
Néztem őket, amint kiálltak a gyülekezet elé. Ismerős az öltözet, minden arc. És közben felidéztem azokat, akik nem tudtak eljönni. Mert elsőként Jolántól kellett megválni. Ötvenévesen szólította őt vissza Isten magához. Akkor felvonultunk a kórussal a temetésen, hogy énekeljünk, de alig jött ki hang a torkunkon. És nem tudott eljönni Annuska néni, mert gyászolja a férjét, akit tragikus hirtelenséggel veszített el.
Ilyenek fordultak meg hirtelen a fejemben, míg őket néztem és könnyeztem. Bár tudtam volna megállni az érzelmek kimutatását, mert közben náluk is láttam az elérzékenyülést.
Mennyi élmény kötött össze bennünket! Valóban a nagycsaládnak a részeként jöttek hozzánk.
És helyretettek valamit: a papkihallgatás egykori fájdalámat idézték megjegyezve, hogy megbocsátottak a kovásznaiaknak. Isten kegyelméből új lelkészházaspár szolgálja a váraljai népet, és újabb kisbaba sír a parókián nagy örömükre a gyülekezeti tagoknak.
Reméljük tetszett a kovásznaiak szeretetteljes vendéglátása, törődése, igyekezete. Valamikor még elmegyünk a hosszú útra, hogy ezekkel a csodálatos emberekkel együtt lehessünk!
Képek a tavalyi találkozásról Váralján:
Képek az új találkozásról:
