2014. április 29., kedd

A viskó

Part of the Missy Project

Úgy kezdődött, hogy vasárnap egy kedves lelkipásztor testvérünk vállalta a helyettesítést Komandón, így kilenc hónap után először volt olyan, hogy nem kell tovább rohanni a kovásznai istentisztelet után. A gyülekezetben szervezett délutáni zenés istentisztelet pedig elmaradt, mert nem került zenekar. Így hát kézbe vettem A viskó című könyvet, mert "vasárnapi" olvasmányra vágytam.
A  könyvet valóban nagyon nehéz letenni, annyira kíváncsivá teszi az embert. Nem hiába lett New York Times Bestseller.
Olvasás közben jöttem rá, hogy milyen lelki terrornak tettem ki magam. Senki nem mondta, hogy nem egy könnyű olvasmány. Sok kedves ismerősöm olvasta már a könyvet, így nem is gondoltam arra, hogy óvatosan kell közelítenem a témához.
Nem emlékszem, mikor sírtam ilyen hosszan, mint a könyv olvasása közben. Harag is volt a szívemben, hogy miért nem figyelmeztetett senki.
Hogy mi maradt meg belőle?
Elsőként az, hogy nincs olyan mélypont, amelyben Isten ne lenne elérhető. Ez egy olyan alapvető igazság, amelyet a hívő embernek meg kell tudnia ragadni élete bármely nehéz pontján.
Előjött az a kiszolgáltatottsági érzet is, ami a sírást kiváltotta, de ami nem gátolja meg az Istenhez való közelítést, Isten megértését. A könyv elolvasása után se éreztem nagy enyhülést érzelmileg, inkább érvek, isteni igazságok terén fogadtam el a magyarázatot.
Felidéztem az én személyes tragédiáimat, amelyek bár utólag jól végződtek, a kérdéses pontokon sem idéztek elő hitbeli konfliktust. Lehet, azért volt ez így, mert a tragédia a maga szörnyűsége ellenére is nem emberi hibából, rossz szándékból alakult ki, nem volt, akit hibáztatni, akinek meg kelljen bocsátani.
A magam számára azt szűrtem le, hogy A Nagy Szomorúságot valóban le kell tenni, a terhektől meg kell szabadulni, mert csak így engedjük Istent cselekedni.
A könyvön érződik, hogy a teológiai témák nagyon alapos kidolgozás során épültek be a történetbe, ezért minden elismerésem a szerzőnek és csapatának. Az író eredetiségét kedveltem, a kitalált szereplők merész külsejével is egyetértettem. Egy-két túlméretezett jelenet azért akadt a regényben, ami az emberi fantázia szabadon szárnyalását igazolta, s nem kimondottan bibliai fogantatású.
Az alapötlet is jó: Isten utánanyúl a szenvedőnek, a kételkedőnek, hogy megnyugvást adjon.
A 11. kiadásban (2012-es év) szó van a Missy Projectről, ami arra bíztatja az olvasót, hogy írjon a műről.


Számomra most igazán itt az idő elővenni a karácsonyban kapott Karen Blixen könyvet, és egy kicsit lazítani szellemileg.