VBH 2. és 3. nap

 Jó újból letelepedni a Jézus társaságában, mert ő nagyszerű dolgokat tanít. Íme az újabb tanítványok:

Ha szép idő van, az udvaron kezdünk:

A teremben már lehet a komolyabb dolgokkal foglalkozni:

A humoros résznél is nagy a csend és az érdeklődés. A kiránduló család vasalódeszkát visz az útra:

Az aranymondásnál ma is sietnek segíteni Enikőnek.

"Boldogabban éneklünk neked, jó Uram!" - a kedvenc éneke az idei programnak.

Elkészültek a kis táskák, amiben cukorkát vittek haza. Volt olyan, aki a pap bácsinak is adott cukorkát. Hozok neked az irodából! - válaszolta, amikor megkérdeztük, hogy otthonról akarja hozni a cukorkát. Aranyos megoldás!:)

A gazda rétre megy, a gazda rétre megy.....mindenki vele megy!

A teremben sok az ismételni való, és a válaszok is lelkesek.

Előkészület a színfal mögött, majd következik az újabb jelenet:

Az aranyborjú történetét együtt mondjuk el a fiatalokkal:

Igazgyöngyök és hamis gyöngyök között válogatnak:

Dolgos kezek:

És van aki szeret ajándékozni:

VBH - 1. nap

 A meghívók célba érkeztek - ezt igazolja a gyermekek jelenléte a kezdés napján:

Ezeket sikerült eljuttatni a családokhoz, illetve az anyukákkal levelezve beszéltük meg, hogyan lehetéges, hogy gyermeke eljusson a foglalkoztatásokra.

A parókián fúrtunk-faragtunk, hogy minden idejében elkészüljön:

Ma arról a történetről volt szó, amelyben Keresztelő János megkeresztelte az Úr Jézust a Jordán vizében. Többször is elmondhattam a gyermekeknek, hogy ott voltam a keresztelésekor. Nagyszerű alkalom volt, és íme a folytatás is ennek jegyében történik: együtt figyelünk az ÚR hangjára.

A kerettörténet szereplői a fénykép kedvéért maradtak a járgányban:

Enikő aranymondást tanított a galambdúc előtt. Sokan siettek a segítségére. Ma senki sem félt a galamboktól.

A tanítást követően páran benn maradtak kézimunkázni, mások a szabadban szaladgáltak szívesebben. Holnap újabb nap, s újabb lehetőség csendben várni, hogy az Ige megszólaljon a gyermekek, segítők körében. 

Ideje van a zárásnak

 Így szoktuk a női biliakörösökkel nyár elején. Kitapasztaltuk, hogy egyre nehezebb összegyűlni, és akkor inkább szünetet tartunk.

Az imádságban visszatekintettünk az elmúlt hónapokra, amikor együtt lehettünk az ige körül. Megosztottam kedvenc dalomat, amit mostanában újból és újból meghallgatok. Felolvastam az igét, ami mellett ma reggel csendesedtem el  (Mt 1, 18-25), s szóltam a várakozásban is megtapasztalható mennyei békességről, mint értékes isteni ajándékról.  

Bátrak ezek a nők, sokat tanultam tőlük. Hihetetlen figyelmességgel élnek és szolgálnak a közösségben. A mi családunkkal szemben is olyan szeretettel viseltettek, hogy ezáltal könnyebbé tették az elmúlt hónapok személyes próbáit. 

Fénykép is készült, mert jó majd ezt a továbbiakban nézegetni.

Amíg mi filmet néztünk, étkeztünk, beszélgettünk, megelevenedett az udvar. Gyászoló család jött bejelenteni az őket ért vesztességet. Áldott emlékű személytől kell megválnunk, a halálhír mindannyiunkat megérintett.

Majd újabb kedves látogatók érkeztek, akikkel most nem jutott idő elbeszélgetni. Reményeink szerint, majd újból találkozunk, hogy lelkiekben erősítsük egymást.

Időközben megérkeztek a "veterán" ifisek. Velük a nyári terveket kellett megbeszélni. Ebben a rohanó világban jól jön egy csendes hétvége azoknak is, akik immár munkába álltak, s talán a közeli családalapításra készülnek.

Este felidéztem a koradélutánt is. Aranyos fiatal család jött keresztelést megelőző beszélgetésre. Tényleg sokrétű az élet a közösségben! Hol sírunk, hol nevetünk. De mindenben megtapasztaljuk az ÚR szeretetteljes támogatását, ami nélkül semminek nem lenne értelme, sem haszna.

Eldöntöttem! VBH 1. nap

 Hosszas tépelődés és készülés után elkezdődött a vakációs bibliahét. Két csoportban várjuk a gyermekeket: az első három nap a kisebbekkel foglalkozunk, csütörtökön és pénteken pedig Tini-napokat szervezünk a nagyobbaknak.

Örömmel vártuk és fogadtuk a gyermekeket ma reggel 10 órakor. Sokan közülük régi, hűséges társak a gyermekevangélizációban.

Az új helyzet hozta a következő felállást (leülést :)) a szabadban:

Íme a bevezető jelenetről készült fénykép:

A Zebedeus-fiakról szóló jelenetet Máté evangélista és a fiúk édesanyja közti párbeszéd alapján adtuk elő:

Az aranymondást képrejtvény alapján találták ki a gyermekek:

A gyermekek az árnyékos részen ültek, nálam egyre jobban sütött a nap. De olyan jó, hogy kint lehettünk és a régi hangulatban. Már nagyon hiányzott az ilyen "munka".

Volt egy kis torna is:

Egy órányi együttlét után elbúcsúztunk azzal hogy az idén a játék elmarad. A szülők így nyugodtak lehetnek: gyermekeikre odafigyeltünk annyira, amennyire csak embertől telhet. Ráadásul megtapasztaltuk, hogy az ÚR velünk volt ezen a csodás napon is! 

Imanapra készülve

Csütörtökön 17 órai kezdettel kapcsolódunk be a világimanapi programba. Az idén Zimbabwe-ról hallunk, s megismerve gondjaikat értük imádkozunk.
A nőtestvérek szeretetvendégséggel készülnek, egyik testvérünk Zimbabwe bemutatását vállalta. Hálás vagyok ezért a munkamegosztásért!
Szeretettel várunk minden érdeklődőt!
(Helyszín: gyülekezeti terem)