Pár évvel ezelőtt Bonyha községhez tartoztunk közigazgatásilag mivel Gógánváralján szolgáltunk. Ráadásul a környékről származom, Vámosgálfalváról, és a Kis-Küküllő dombos vidéke szülőhazám. Mesélhettem hát bőven kedves társaimnak, akik közül csupán a Demes házaspár járt a környéken.
Az istentiszteletre eljöttek a szüleim is. Édesanyát nem könnyű kimozdítani otthonról, most mégis eljött, mert találkozni akart a kisebb lányával.
Korán megérkeztünk, és így még helyet találtunk magunknak a pódium előtt a fák árnyékában. Istentiszteletre hangolódva László Judit vezetésével énekekkel dicsértük az Urat. A képen még csak készülnek az éneklésre.
Istentisztelet után elbúcsúztam a szüleimtől és elmentem a Bethlen Katáról írt monodráma meghallgatására. Utána csatlakoztam a kovásznai csoporthoz, és bejártam a kastélyt.
A csoportból senki sem unatkozott. A lelkületet igazolja az a helyzet amelybe én kerültem. Mivel hajnalban indultunk, délig a csomagolt zsemléket apasztottam, és azok el is fogytak. Édesapa csóválta a fejét, hogy most hol fogok vásárolni ételt. Megvigasztaltam, hogy én egy olyan csoporthoz tartozom, ahol a tagok szívesen megosztják velem azt amijük van. Így is lett, nem kellett éheznem.
Külön öröm volt, hogy a csoportunkban három nőt a férje is elkísérte a bonyhai családi napra. Igazi székely leleményességgel fűszerezték a hangulatot, őrizték a csomagokat, és követték az eseményeket.
Este lett mire hazaértünk. Fáradtak is voltunk a javából. Majd az ősszel induló rendszeres találkozásokkor kiértékeljük az alkalmat.
Íme egy kép, amelyen a központi gyülekezetből való nőtestvérek közül is jelen vannak páran:
