Virágvasárnaptól húsvétig

Újabb ifjú sereg fogadalomtételét hallgathatta meg a gyülekezet.
Hosszú út vezetett ide. Kezdtük szelíden, aztán kerültek akadályok is a találkozások során. Néha abszurd kérdésekre kellett válaszolni. Hogy mit hoz ki ebből az ÚR? Reméljük, további találkozásokat egymással és Vele.

A fiatalok hallhatták: Krisztus számít rájuk! A gyülekezet is számít rájuk. Az idén is apró tárgyi figyelmességgel fejeztük ezt ki. Igés feliratú hűtőmágneseket készíttettünk számukra ajándékba (a női bibliaórások kezdeményezése).

Az ünneplés után a passió hetébe léptünk be ezzel a jelmondattal: "Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül." Mt 24,12

Hála az Úrnak, hogy kívül harc, de bent nem félelem van. Íme a falakon belül ilyen szép zenehallgatásban volt részünk drága vendégeinkkel:

Nagycsütörtök délelőttjén az esti úrvacsorára készítettük a kovásztalan kenyeret. Várva várjuk e sorok írásakor az esti alkalom meghittségét.

Szombaton a hittanosokat várjuk 12 órára, hogy a húsvéti történetet együtt felelevenítsük, és a Húsvét számukra is a feltámadott Úrral való találkozást jelentse. Aztán lehetőségünk lesz kézimunkázni, ahogy ünnepek előtt szoktunk a csoportban.

Áldott ünnepet kívánok minden kedves olvasónak!

Csendesnap

Csendesnapról érkeztem pár órája haza. Gyülekezetünk szervezte a Rebeka Missziós Központtal karöltve. Hálás vagyok Istennek a kitűnő munkatársakért. Pár órai programhoz több embernek kellett a hozzájárulása.
Először is az előkészítésről írnék. Pár héten át terveztük a programot. Hirdettük a gyülekezetben, meghívót is osztogattunk. Kertész Tildával találkozgattunk néhányszor. Aztán összeállt.

Raff Róbert és Ráduly Lajos a dicsőítő zenét biztosította. A generációk közötti kapcsolatokról, viszonyokról Geréb Tünde székelyudvarhelyi pszichológus beszélt nekünk. A szaktudás mellett élő hitről tett bizonyságot. Felüdítő volt hallgatni  a gazdag tapasztalatból táplálkozó szavakat.
Férje, Géza az igei tanításról gondoskodott. Tünde már előre elmondta, hogy több felvetett kérdésre az igemagyarázatban fogjuk megkapni a választ. És így is történt.

Aztán három csoportba különülve beszélgettünk. Ekkor derült ki, hogy a hallgatókban mennyi minden megfogalmazódott az előadás kapcsán. Szerintem ennek az érzésnek a jelentkezése igazolja az előadás sikerességét.
Az is elhangzott, hogy rövid az idő. Nagyszerű, gondoltam magamban. Milyen jó, hogy többen is eljutunk ennek a felismerésére. Az Istennel töltött idő nagyon fontos. Meghatározza a személyiségünket, az életünket.
Finom ebédet fogyasztottunk, majd Bardócz Tímea segítségével húsvéti tojásokat készítettünk filcből. Minden olyan ügyesen elő volt készítve, hogy csak csodálni tudtam Timit, milyen figyelmes.
Az idő elröppent, jöttünk haza. A kúriába újabb csoport készült, várták hogy átadjuk a helyet.
Itthon várták az autót is, visszafordult újból Szentkatolnára, most már a konfirmálás előtt álló fiatalokkal. Bent is mindent rendben találtam (egy kicsit kellett csak igazítanom a konyhán). Mesélik, jó volt a hittanóra. A nagylány tartotta egy konfirmáló társával együtt. A teremtéstörténetről néztek egy rajzfilmet, majd összecsukható könyvjelzőt készítettek. És megünnepelték Bea szülinapját, akinek az édesanyja finom süteménnyel lepte meg a csoportot.

Most este van, csend és nyugalom. Következik a holnapi szolgálat. Ha az ÚR egy újabb reggelre felvirraszt, öröm lesz neki szolgálni!

Utazások, szolgálat

Ebben az időszakban gyakran kellett imaheti szolgálatra készülnünk. Igazi kaland volt az ige üzenetét úgy keresni, hogy közben egy ismeretlen gyülekezetet kellett azzal megszólítani. Itthon már egészen más a szolgálat. Gyakran érzem azt, hogy egy hullámhosszon vagyunk. Hét év alatt együtt növekedtünk a kegyelemben. Néha ez azt is jelenti, hogy közösek az élmények, könnyebb ezekre hivatkozni.
Közben újra tél lett itt mifelénk. Csodaszép tél. Mire Rétyen a hófogókat begyűjtötték, a hó elkezdett az úton garázdálkodni. Utazást nehezítő porozóban kellett itt átmenni, de még a falvakban is az volt az érzésünk, hogy mindjárt ellep a hó mindent: utcát, házat egyaránt.
Sok szép helyen megfordultunk, és volt olyan helység is, amely igazi meglepetésként hatott ránk.

Szárazajtára utaztunk a tegnap este. Addig nem jártunk ott egyikünk sem. Szép hóhullásban haladtunk előre, majd a nagybaconi letérő után felfigyeltünk egy jelzésre: ajánlatos itt hóláncot használni. Emelkedni fogunk - állapítottuk meg, és nemsokára valóban felfele kanyarodott az utunk. Ámultunk és bámultunk, mint akik kíváncsian várják, hogy mi jön még. Aztán pár kilométer után tetőre értünk, ahonnan látszott már a kivilágított falu. Lenyűgöző látvány terült elénk. A gyermekekre gondoltam: milyen kár, hogy nem látják. Akkor készítettem a felvételt.
Megérkezésünk is hangulatos volt. Kanyarodtunk toronyiránt, amikor egy pompás, nagy, kivilágított épület mellett haladtunk el. Ide kellett nekünk betérni, mert ez volt a parókia.
Benn kedves, vendégszerető emberek vártak. Később a templomban is ugyanezt tapasztaltam. Minden nagy hatással volt rám, minden egyedinek tűnt és őszintének. Aztán megfogalmaztam magamnak, hogy ez is az ÚR ajándéka volt számomra, mert rácsodálkozhattam a szépre, a kellemesre, közelinek érezhettem a Teremtőt. Valahogy úgy ahogy a zsoltáros tapasztalta meg amikor Istenben gyönyörködött.
Szeretném megőrizni ezt az élményt azért, hogy ne feledjem el, van amiben, főleg Akiben gyönyörködni. Lelki felüdülés ebben részesülni.
A zsoltáros hozzáteszi, hogy annak aki gyönyörködik az ÚRban, megadja az ÚR szíve kéréseit (Zsolt 37,4). Lehet ennél jobb a helyzet?
Azon az este a havazás hazáig kísért. Itthon már csak ketten voltak talpon, a két főszakács. Mert amíg mi távol voltunk, ilyen menü került az asztalra:

Itthon elmeséltem a bibliakörös nőknek az élményeimet. Nemsokára együtt térünk vissza Szárazajtára - ha Isten is úgy akarja. De addig is van amire lelkesen készülni. Megszoktuk már, hogy szívünkben melengessünk egy-egy tervet. Legyen az ÚR előtt kedves szívünk kérése!