Adventben élő gyülekezet

Akármennyire hasonlítjuk az év más periódusaihoz a mostani időt, ennyire sűrűn még nem találkozgattunk itt az imateremben. Istennek legyen hála a különböző alkalmakért, amikor az igével foglalkozhat(t)unk.
Advent szombatján adventi gyermekklubot szerveztünk. Alig sikerült beleférni a két órába, mert a bibliai történet elmélyítése után adventi díszt készítettünk sok-sok csillámos festékkel, aranymondásos szalaggal.

 

 

Ilyen ügyesen fejlesztette tovább Anett az én ötletemet:

 

 

 

Kedden az Alfa kurzusra járók záró, ünnepélyes alkalma volt. Hogy elröppent az idő! Csak most álltunk ott, hogy megálmodtuk ezt a második csoportot, és Isten megsegített ennek kialakításában. Igazi, jól kiforrott csoport lett ez is, és az isteni áldásokat már látni is ennek nyomán. Minden résztvevőt megkérdeztem, élményeiket a karácsonyi gyülekezeti újságban olvashatjuk majd névtelenül.
Csütörtökön kézműves foglalkozással egybekötött bibliaórára vártuk az asszonytestvéreket. Vendégünk volt Szabó Erzsébet csuhészobrász, a Corvin Kiadó grafikusa. Erzsébet Ozsdoláról érkezett közénk. Kérésünkre mesélt arról, hogy ötvenévesen miképpen váltott át a csavargyári munkából a művészet világába. Megnyerő egyénisége sok reményt is hozott a mi körünkbe, mert hát olyan jó ilyen különleges, kegyelmet árasztó élettörténetekről hallani.
Erzsébet segítségével angyalkákat készítettünk. Először papírszalvétával dolgoztunk. Annyira tetszett az eredmény, hogy a csuhéból készülő angyalt inkább csak figyeltük. A végén két bátor személy vágott neki, hogy azt el is készítse. Így is volt, amit hazavinni, hiszen a szalvétából készített angyalok is jól sikerültek.

 

 

 

 

 

 

 

 

Most amikor ezeket a sorokat írom, tizennégy fiatal a lelkész kíséretében Kolozsvárra tart, hogy az adventi Várom az Urat keresztyén zenefesztiválon vegyen részt. Ezt a lehetőséget kár lett volna elszalasztani. Imádkozunk értük, hogy sok jóban legyen részük.

Kórustalálkozó

A kovásznai kórusok találkozójára az idén a mi gyülekezetünkben került sor. A Hozsánna kamarakórus tagjai már egy jó ideje a meghívók kiosztásával, a vendéglátás megszervezésével foglalkoztak. És közben intenzíven kellett próbálni is, hiszen az egyik dalt első alkalommal énekeltük el közönség előtt. Egy szép darabról van szó, amely zongorakísérettel igazán különleges is. Kár, hogy nincs felvétel róla! Tudtommal a kórusvezető is elégedett volt a fellépésünkkel.
Jó volt látni, hogy minden kórus mennyire egyedi stílusú.
Nemcsak a kórusok nagy családjaként voltunk együtt, hanem láthattuk azt is, hogy kisvárosunkban mit jelent egy ilyen megmozdulás. Szinte minden körből képviseltettük magunkat, igazi ökumenikus alkalom lett.
Íme a képek! Sajnos a Hozsánnáról, a mi kórusunkról nem készült most felvétel, ami a birtokomban lenne.

Nőszövetségi közgyűlés

A tegnap délután derült ki, hogy mennyi mindent lehet kihozni egy közgyűlésből is!

Az egyházmegye különböző gyülekezeteiből gyűltünk össze, hogy az elmúlt időszakot kiértékeljük, és egy kicsit a jövőre vonatkozó tervekkel is ismerkedjünk.

Az alkalom igehirdetéssel kezdődött. Gáspár Erikának köszönhetően olyan közvetlen igemagyarázatot hallhattunk, amely teljesen talált a kényelmes, hangulatos teremben kialakult hangulathoz. Az alapige így hangzott:

Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. (Fil 4,6) A szörcsei fiatalok éneke után ismerkedéses játékok következtek. Boróka újból ügyesen irányította az összerázást. Íme egy kép, amelyen egy csoport próbálkozik azzal, hogy a megbillentett székeket azoknak feldöntése nélkül kézről kézre adja. Nem is ment olyan könnyen az elején, de aztán megtalálták a módszert a cél eléréséhez.   Az elnöknő (Bardócz Tímea) beszámolt azokról az összegyülekezésekről, amelyek révén beindult a szervezés, és szólt arról is, hogy hány alkalommal gyűltünk össze egyházmegyei rendezvényre. A vetítővásznon mindezt követni lehetett. Ez azért volt így jó, mert elég sok mindent kellett felsorolni. Tímea végül a tervekről szólt. Elárulta azt is, hogy a 2014-es esztendőben a keresztyén életmód lesz a fő téma. Aki ezen a gyűlésen részt vett, nagy valószínűséggel hálatelt szívvel zárta a tegnapi napot, hiszen az istenhit és a közösség áldásait tapasztalhatta meg.

Reformációt ünnepelve

Örvendek, hogy nálunk nem merült feledésbe a reformáció napja. Bár ha hétköznapra esik október 31, kevesen szoktuk ünnepelni, de a hozzá közel lévő vasárnapon ezt igyekszünk pótolni.
Olyan sok mindent megcsodálhatunk visszatekintve az egykor történtekre! Főleg azt a kitartást és azt a bátorságot, amit egykori hithőseink tanúsítottak.
Én a napokban Michiel de Ruyter egyetlen magyarnyelvű életrajzát olvastam el. Igazi ihlet ez a hitben való megállásra! Most cikket készülök írni róla a gyülekezeti újságba.
Álljon itt egy kép Vlissingen-i szobráról, ahol egykor én is megfordultam.

Tolerancia

Egy iskolai ünneplés során borult fel a lelki egyensúlyom, és jött elő az örökös román-magyar viszály kérdése.
Megint rá kellett döbbennem arra, hogy mennyire másképpen látunk mindent.
A lecsitulásban egy csodálatos film segített, címe: Last Dance (2012), a főszerepben: Julia Blake. Ingyen megtekinthető itt.

Képregény Jézusról

Sok munka eredményeként elkészült a Jézusról szóló képregény magyar változata is. Lajos fordította le, én csupán átolvastam. Néha még ez is fárasztó volt, mert jól oda kellett figyelni. És olyan is volt, hogy: de most kell! Abbahagytam, amit addig csináltam, és korrektúráztam.
Ez a mi munkánk, de a háttérben ott van egy pár áldozatkész ember, akik az anyagiakat biztosították a kiadáshoz. A cél az, hogy ezek a könyvek ajándékként jussanak el emberekhez.
Amikor úgy éreztem, hogy ez most nekem nem hiányzik nyűgként a javítás során, holland ismerőseimre gondoltam, és az ösztönzött engem.
A könyvet Indiában nyomtatták, mert ott volt a legalacsonyabb a nyomdaköltség. Konténerekben küldték Hollandiába. Íme egy pár homályos kép a szállításról:

Ezeket a könyveket kell most valahogy Erdélybe eljuttatni. Holland barátaink ezt is megpróbálták, de Németországban technikai okokból visszafordították a terhet.
Reméljük, hogy karácsonyra nálunk lesznek a könyvek, és kioszthatjuk ajándékba a gyermekeknek.

Vallásórák a gyülekezetben

Változó létszámmal, de rendszeresen vagyunk együtt immár egy pár hete a vallásórás gyermekekkel szombaton 12 órától kezdődően.

 

 

Várjuk azokat is, akik az elmúlt esztendőben kitartásukkal, szeretetükkel a gyülekezeti vallástanítást széppé tették. És várunk minden csatlakozni kívánó gyermeket a továbbiakban is.
Ma Pálról tanultunk, főleg azt igyekeztem kiemelni, hogy Jézus segítségével bárki újjászülethet. Eljátszottuk azt, hogy Saul-Pál egykor mire használta például a kezét: embereket kötözött meg, kivégzettnek a ruhájára vigyázott, de miután Jézus megszólította őt, levelek írásába kezdett, hogy másoknak tanácsot adhasson.
Tanultunk két éneket is. Mivel ma a kisebbek voltak többen, ezért elmutogattuk a Jól vigyázz kicsi kéz, mit teszel kezdetű gyermekéneket. Utána pedig Pál történetét elénekeltük a Megtért Pál a damaszkuszi csoda által kezdetű ének segítségével.
Az aranymondáshoz fapálcikával kellett a tányéron lévő gyöngyöket megemelni, hogy aztán az alján elolvashassuk az igét. Végül pedig mindenki kapott cukorkát, de ahhoz a fapálcikát kellett használniuk, kézzel nem érhettek hozzá.
Nekem öröm volt készülni erre az alkalomra. Imádkozom, hogy a továbbiakban is ezt a szolgálatot végezhessem gyülekezetünkben.

Elmúlt napok eseményei

A múlt hétfőn kezdődött el az őszi imahét, és vasárnap zártuk azt le a délelőtti istentiszteleten úrvacsorával.
Zsúfolt hét volt, hiszen az iskola is elkezdődött, így a gyermekekre is oda kellett jobban figyelni.
A gyülekezeti jelenlét a téli imahéthez hasonlítva gyengébb volt. A jó hír viszont az, hogy többnyire jó és kellemes gyülekezet benyomást keltettük a szolgálóknál. Én erre mindig rá szoktam kérdezni. Szerintem a gyülekezet hangulata is nagyban befolyásolja a szolgáló lelkészt, érezni azt, amikor támogatják az igehirdetőt. Csupán egy valaki jelezte, hogy a türelmetlenkedés miatt igyekezett az igehirdetést befejezni. De ez sem jelenti azt, hogy az az igehirdetést kevésbé lett volna jó, mint a többi. Szerintem, inkább a hosszúsága volt szokatlan.
Öröm volt látni azt, hogy néhányan nagyon lelkesen hozzáálltak az ügyhöz. Minden este volt, aki vacsorával fogadja a vendégeket, vasárnap pedig a parókián fogyasztottuk el az egyszerű töltött káposztát. (Én ezt már pénteken elkészítettem, mert szombaton egész napos programom volt. Konferencián vettem részt, ld. alább).
Nagyon hasznosak voltak számunkra a találkozások az igehirdetőkkel. Hiányzott is ez az igazi baráti elbeszélgetés arról, hogy ki hogyan munkálkodik a maga helyén. Ilyenkor újabb ötleteket is hallunk, amit a továbbiakban alkalmazni is lehet.
Hallottunk értelmiségi gyülekezetről. Ennek tagjai többnyire egyetemi végzettségű egyének. Hallottunk olyan gyülekezetről, ahol a hat éve semmilyen formában visszajelzést nem adó tagot először felszólítják, hogy jelentkezzen, majd leírják. Hát ez a becsületes! El lehet azt is mondani, hogy miért van a hiányzás, miért nincs adakozás, és azt is, hogy nincs igény az egyházi szolgálatra.
Az imahét egyik hozadéka az újabb csoport, amely Alfa kurzuson vesz részt. Kedden már meg is volt az első találkozás annak rendje és módja szerint. Isten meghallgatta többünk imádságát ennek kapcsán.

Szombaton reggel Kézdivásárhelyre utaztunk nyolcan az asszonytestvérek közül. Kint az autónál fogalmaztam meg, hogy ez a komoly, fegyelmezett magatartás nekem milyen nagy örömet okoz. Hiszen akik feliratkoztak, el is jöttek, időben el tudtunk indulni. És odafigyeltünk egymásra is. Ennek igazi bizonyítéka az ebéd. Négy órakor ültünk le a vendéglőben enni, és mivel sokan voltunk, lassan ment a tálalás. Nekem meg el kellett indulni öt órakor ahhoz, hogy a hatkor kezdődő esküvőn idejében megjelenhessek otthon. Ezért arra kértem a csoportot, hogy aki hamarabb kapja meg a második fogást, perceken belül fogyassza el, és üljön be az én autómba. A többiek ehetnek lassabban, és akkor ők utaznak a másik autóban. És minden ment simán, mert ennyire rugalmasak az én asszonytestvéreim. Külön köszönet azért, hogy a csoport ilyen megértéssel viszonyult hozzám.
A konferencia hangulata megfelelő volt nekem, remélem másnak is tetszett. Leginkább az egyik idősebb asszonytestvér megjegyzése maradt meg bennem. Én még mindig új vagyok, de a tapasztaltabb szem a következőt látta: a fiatal papnék megmozdultak, odaálltak dolgozni a nőszövetségben, a rendezvényeken! Én ezt még csak annyival egészíteném ki, hogy tették mindezt feltűnősködés nélkül, egyszerűen csak a szolgálat öröméért.
A konferencia alapos leírását itt olvasni.

Imahét kezdetén

A napokban olvastam: A vitorlát ki kell feszíteni, aztán van amibe belekapjon a szél. Legyen nálunk is ilyen eszköz az imahét, hogy aztán Isten Szentlelke egyre többet hozzon ki a mi közösségünkből is!
Isten adja, hogy tovább is tudjunk menni az Ő útján!

 

Lemaradoztam....

Kiderült, nem tudom tartani a lépést az írással. Kár, mert annyi minden történt az elmúlt időszakban is. Volt például egyházmegyei nőszövetségi csendes délután Székelytamásfalván. Ez egyfajta próbálkozás volt kideríteni, hogy milyen igények vannak lelki téren. Istennek adok hálát azért az érdeklődésért, amit a több mint kétszáz asszonytestvér részéről megtapasztalhattunk Újzsenge szombatján.

Én ezen az alkalmon imaközösséget vezettem, s bár a felkérés meglepett, kiderült teljesen helyén volt ezen a rendezvényen.

És volt jubileumi konfirmálás a mi templomunkban. Én ennek csupán a második felén vettem részt, de így is bele tudtam élni magam az eseménybe. Képek következnek majd.

Volt még egy próbálkozás a keresztyén sátorral a városnapok során, de elégedetlen vagyok azzal, ahogy volt.

 

És akkor most írjak arról, ami következik!

Először is a jövő héten őszi imahét vendéglelkipásztorok részvételével. Imádkozom, hogy érdeklődés is legyen. Az egyik meghívott kedves barátom a következőt mondta: Ne félj, aki kell, ott lesz!

Szombaton régiós nőszövetségi konferenciát szervezünk Kézdivásárhelyen. Rám vár a moderálás.

Szeptemberben össze szeretnénk gyűjteni azokat, akik 15 illetve 16 éve konfirmáltak. A hónap vége felé indulna az újabb Alfa kurzus, ha lesz elég jelentkező. Eddig 3 emberről tudok.

Szóval, van amiért imádkozni nekem és neked, kedves olvasó!

ELKEZDŐDÖTT....

Istennek hála, szépen alakul a gyermeklétszám és a program lebonyolítása is. Örömmel élem meg ezt a szolgálatot, és hasonlóan éreznek még mások is, akik lelkes segítőkként itt vannak mellettünk.

Következnek a képek beszámoló helyett. Egyszerűbb, ha ezekhez írok megjegyzéseket.

Ekkora volt a hétfői kör az udvaron.

Táncra fel Orsival. Ezzel a tánccal indul be az időgép.

 A hallgatóság

 Csilla kérdése: Melyik út vezet a mennyek országába?

 Annamari segít: Tessék, itt a Biblia! Benne mindezt megtalálod.

 A professzor és Petra beindítják az időgépet.

 Na, ezt megnézzük!

 Játék az udvaron.

 Van-e még hely a trambulinon?

 Fogy a víz.

 Az egyik legaranyosabb kép Balázskával.

 Itt az ideje a cukorka kiosztásának.

 Készülnek az akváriumok.

 A festegetők

 Keddi tánctanítás

 Ekkora lett keddre a kör. Ára mindennek: egy pár finom cukorka.

 Így lelkesülünk.

 Samuval mutatjuk be, hogy milyen nehéz kicsinek lenni (illusztráció Zákeus történetéhez).

 No comment.....egyszerűen csak jó ezt csinálni!!!!!!!!!!