Amikor betoppantam a templomba, akkor már javában zajlott a munka. Két irányból is zúgott a porszívó, és sok helyen hiányzott az ablak. Egy ablakszemhez én is odaálltam, miután a meglepődésen átestem. Még soha nem pucoltam ezeket az ablakokat! Pedig nyolc éve már, hogy ebbe a templomba járok. Ismerem az illatát, tudom, hogy milyenek a fényviszonyok benne.
Egy-egy ablakkeretben bátor személy állt, és törölgetett. Az egyikben éppen a saját nagylányunk. Nagyon élvezte. Mint ahogy a szülők is, akikkel olyan jó volt együtt lenni!
Látod, mit tud tenni húsz ember, ha összegyűl!- súgta a férjem nekem.
Ezen a napon ültették el a konfirmálók a fenyőfájukat emlékül. Kezdetben medencét készítettek neki :), majd kimerték a vizet, és úgy tették be a csemetét. Ekkor már minden elkészült, ezért jutott idő egy közös fényképre.
A csoportkép készítője: