2018. május 19., szombat
2018. május 9., szerda
Vasárnap keresztyén zenével
Isten kegyelméből vasárnap újból a szovátai Sószórók zenekar tagjait hallgathatjuk gyülekezetünkben.
Íme a meghívó:
Íme a meghívó:
Emlékezetes alkalmak voltak azok, amikor körünkben felléptek a tavaly (ld. itt), valamint az első alkalom 2014 adventjében.
Szeretettel várunk minden érdeklődőt!
U.i. Az együttes egyik tagjával nemrégiben a Sóvidék tévében készült interjú. ld. itt
U.i. Az együttes egyik tagjával nemrégiben a Sóvidék tévében készült interjú. ld. itt
2018. május 4., péntek
Erdővidéken jártunk
A kirándulásoktól állandóan valami boldogságot, érdekességet várunk el, valamilyen örömről, eseményről ábrándozunk. Ezért vonzó a kirándulás. Azt kívánjuk, ebben az örömben legyen részetek a nap folyamán. Jó utat! Isten legyen veletek! -írta korán reggel a barátnőm, és én felolvastam az egész csoportnak, hiszen a jókívánság mindannyiunknak szólt.Induláskor igét is olvastunk: "Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, mikor tér vissza a ház ura....ha váratlanul megérkezik, nehogy alva találjon titeket!" (Mk 13,35-36) Így szólt az isteni figyelmeztetés is hozzánk. Évike néni imája következett, amiért nagyon hálásak voltunk neki. Hálát adott a lehetőségért, a súlyos betegségből felépült Jutka jelenlétéért, és kérte a segítséget a nap folyamán az Úrtól. Ekkor elhagytuk Kovásznát, és elindultunk Erdővidékre.
Szárazajtán volt az első megállónk.
Másodjára jöttem ide, csodálatos élmények hoztak ide vissza. (ld. itt)
Balázs-Bandi Anna tiszteletes asszonyt, Szárazajta szülöttjét kértük meg, hogy meséljen a faluról.
Mi is szomorúan emlékeztünk vissza Szárazajta egykori áldozataira, akiket barbár módon végeztek ki a gárdisták az iskola udvarán. Emlékül koszorút hagytunk az emlékműnél.
Bementünk az iskolaudvarra is, ahol a tanárok is szeretettel fogadtak. Ekkor már a szárazajtai lelkész, Kelemen-Karikás Árpád is csatlakozott hozzánk. A csoport tagjai örömmel ismerték fel a januári vendégigehirdetőt, benn pedig a tanárok mondták, hogy emlékeznek a szolgálatomra.
Az iskola egykor az egyházé volt. A szüneteket továbbra is kis harang jelzi.
Elsétáltunk a templomhoz ahol a lelkipásztorok névsorát nézve két kovásznai születésű Gocz nevezetűt találtunk, apát és fiát.
Sokan mesélték, hogy iskolás emlékeket elevenített fel bennük a hely, de azért jó volt egy kicsit újból Elek apó házában üldögélni.
Illedelmes kérdésemre, hogy bejöhetünk szétnézni, azzal válaszolt, hogy megkérdezte, tudok-e olvasni. Elnéztük a néninek, aki időközben kedvesebb lett. Még virágot is adott az egyik társunknak.
A Bodvaj felé vezető úton nem tértünk le idejében, így kerültünk el Hermányba. Sebaj, mert a sofőr elismerte tanácstalanságát és a GPS megmutatta, hogy merre kell mennünk.
A vashámornál kényelmesen elhelyezkedtünk a padokon. Csak mi voltunk ott, és olyan jó volt elővenni a finomságokat. De jó volt hallgatni Ibolyának a beszámolóját Gábor Áron ágyúöntői munkája kapcsán.
És lett ágyú. Olyan amelyikkel már harcba lehetett menni.
Egykor 21 ház állott ezen a részen, ma csak a temető árulkodik erről.
Integetés az egyik bástyából:
Ami nekem különösképpen tetszett:
Belül úgy éreztem, jobb ha nem fényképezek. Csak csodáltam a rendezettséget és a pompás bútorokat. Azt mesélik, Kálnoky gróf szenvedélyes gyűjtő. Valóban egy-egy darab nagyon különleges. Mint ez a tükör is, amely előtt engedelemmel próbálkoztunk fényképeződni.
Egyre fáradtabban mentünk tovább Miklósvárról, Uzonkafürdőn mégis megálltunk.
Gyönyörű itt is a táj, de eligazodni nehéz. Kezdetben álldogáltunk a fürdőnél, ahol a következőkben
volt részünk:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)