2016. február 23., kedd

A "rajzos" hét

Így nevezem az elmúlt hetet, amikor minden csoportban készült valami. Érdekesnek tartottam, hogy ilyen egybeesés is van, mert ez nem volt benne a tervben. Úgy látszik, erre mindenkinek szüksége volt, hogy az évnek ebben a szakaszában is különleges és kellemes legyen az együttlét.
Először a nőtestvérekkel ügyeskedtünk. Bibliaóra után elkészítettük azokat a dobozokat, amelyeket a munkatársképzőről hoztak a résztvevők. Mi inkább a díszítésre figyeltünk, és közben egyszerűen jó volt lazítani!


Aztán péntek este elkészült egy nagyon érdekes tárgy: egy impozáns méretű iphone 5-ös. Ilyen senki másnak nincs! És vajon mi van a képernyőn? Csakis a facebook, méghozzá az ifjak csoportja - mert ők a készítők.  Érdemes megfigyelni, hogy a tagok  - oldalt látható ez - éppen fenn vannak a face-en, s mellette ott van, hogy mennyi ideje. Ami nekem nagyon tetszett, az a lelkesedés, amint készítették. Mindenki beleélte magát, és kapott feladatot. Íme az eredmény:
Szuper film készült erről a tevékenységről, de nem kértem beleegyezést, így nem merem feltenni.
Aztán szombaton a gyermekekkel tevékenykedtünk. Már rég készültem erre az alkalomra, és most minden elő volt készítve. Timóteusról beszéltünk, és úgy éltük bele magunkat a hallottakba, hogy mindenki kapott feladatot: rajzolni, festeni, vágni lehetett. Sajnos, a nagy munkában elfelejtettem képeket készíteni. Pedig ez volt az év legmenőbb vallásórája. Újból sokan voltunk, a mi nagylányunk tantárgyversenyen volt, de amikor hazajött, akkor örömmel fedezte fel a művet.
Íme az eredmény:
Timóteus kapcsán arról tanultunk, hogy mit jelent a hit harcosának lenni. Amikor megkérdeztem, hogy ki színezne ki egy római katonát, akkor sokan jelentkeztek. Így lett ilyen harcos kinézetű a kép. És sokat énekeltünk is. Talált ide a régi kedvenc: Én nem vagyok gyalogos katona. Felidéztük az egykor tanult Légy Jézus Krisztus harcosa kezdetű éneket is.
Vasárnap este presbiteri bibliaórára gyűltünk össze. Ezúttal a gyülekezet missziós térképét kellett megrajzolni. Jól ment a saját csoportomban is, mindenki hozzátett valamit. A végén pedig meglátszott, hogy ugyanazt a témát különböző megközelítésből is lehet tálalni. Ezért volt számomra kellemes meglepetés, amit a másik csoport mutatott be.

A két rajzot majd eggyé alakítjuk. Reméljük, mindez gyülekezetünk javát szolgálja.
Közben sok házhoz igyekszünk eljutni úgy, ahogy Dsida 1930-ban megfogalmazta a következő szép versében:


Menni kellene házról házra


Nem így kellene hűvös, árnyas
szobából, kényelmes íróasztal
mellől szólani hozzátok, jól
tudom. Menni kellene házról
házra, városról városra, mint
egy izzadt, fáradt, fanatikus
csavargó. Csak két égő szememet,
szakadozott ruhámat, porlepett
bocskoromat hívni bizonyságul
a szeretet nagy igazsága mellé.
És rekedt hangon, félig sírva,
kiabálni minden ablak alatt:
Szakadt lelket foltozni, foltozni!
tört szíveket drótozni, drótozni!