Ez volt a tervben is:
Innen jött a neheze, mert visszafelé gyalog ereszkedtek le az ösvényen.
Az apák, fiak, mentorok feladatos lapot kaptak, illetve egy-egy karkötőt:
És az aljba visszaérve jöhetett a finom ebéd. Az én fiam leginkább erről mesélt, mert már nagyon megéhezett. (Amúgy mivel két testvére van, hálás annak, ha lehetőség szerint rá irányul a figyelem. Mint ahogy bizonyára örvend az apai gondoskodásnak, kitüntetésnek minden példaképet kereső fiúgyermek!)
Vasárnap d.u. a kézdivásárhelyi presbitertestvéreket láttuk vendégül. Az alkalomra meghívtuk Bartos Károly lp. testvérünket. Az előadásban a hősökről volt szó, akikre ma is szükség van.
Sokunkban összecsengett a tanítás és a szombati történés.
Milyen jó, ha van akire felnézni, akitől tanulni.
Hála az Úrnak az apákért, mentorokért! Köszönet mindenért a mennyei Atyának!
U.i. Nem minden családban van fiúgyermek. Többen is jelezték, hogy lemaradtak. Hát nem! Folytatás következik!😉
