-Tudod, olyan jó igét kaptam a mi napra! - szokta mondani az én egyik drága barátnőm. El szokta mondani azt is, hogy miben volt neki az adott helyzetben fontos az isteni útmutatás. Ilyenkor csodálom őt, hogy Isten hogyan munkálkodik az ő életében, és az ige szeretete mekkora segítségére van a boldogulásban.
Május 19-én reggel a mi bibliakörös csoportunk is nagyon jó, mélyre szántó igét kapott. Reggel 7-kor hagytuk el a várost tizenkilencen, s a mi Urunk így szólt hozzánk: "a Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva." (Ef 3,17)
És valóban így telt ez a nap: a mi Urunk ott volt velünk, Szentlelke által lakozott bennünk, és amerre csak jártunk, érezhettük az Ő jelenlétét.
Fél kilenckor már Törcsváron voltunk. Lehetett reggelizni még nyitásig, s aztán elsőkként mentünk fel a kastélyhoz. Az egyik tornácon megálltunk, és Veronka beszámolt arról, hogy miképpen épült a kastély. Nagyon hálásak voltunk azért, hogy magyar forrásokból készült. Törcsváron magyar érdemekről nem olvasunk, hallunk. Elhallgatják azt, hogy pár száz évvel ezelőtt Törcsváron azért kellett építkezni, hogy a délről támadni készülő csapatokat idejében meglássák. Őrszemek álltak a magyar királyok megbízásából a hegytetőkön, mert féltették Erdélyt. Aztán a vár, kastély gazdát cserét, s Bram Stoker a Drakula-történettel átírta a történelmet. Gusztustalanná tette.
Közben meghallottuk, hogy a helyi idegenvezető így mesél egy csoportnak: a magyaroknak nincs közük a helyhez. Amit ők állítanak "nu este documentat". Megegyeztünk, nem javítjuk ki.
Következő megállónk már Sinaián volt. A Peles kastély belső udvarán Jutka tartott beszámolót a kastély történetéről. Sok érdekességet felemlített, s alig vártuk, hogy azokat lássuk.
A román királyi családról is beszélgettünk egymás között. Nagyot nyeltünk amikor az egyik szobában bemutatták azt a pajzsot, amely az első román király, I. Károly idejéből való. A négy román országrész van rajta. Erdély akkor még csak álom a nagy vagyonnal rendelkező, uralkodói dicsőséghez jutott Sigmaringenek számára.
A kastély építése óriási összegeket emészthetett fel. Nem értem, miért kellett oda még másikokat is építeni (Pelisor, Foisor - kastélyok). Hátborzongató volt a keleti szalonban a Korán feliratú székeket látni, bálványimádásnak tűnt. A Hohenzollernek amúgy katolikusak voltak, később tértek át az ortodox vallásra.
Jó volt a kastélyban, de a kastély melletti vendéglőben, ahol közben megterítettek nekünk, most már ideje volt helyet foglalni. Bőséges háromfogásos ételt fogyasztottunk. Tisztelettel és odaadással kezeltek bennünket. És én annyira örvendtem az igényességnek, mert két évvel ezelőtt Moldvában még a kávét sem tudtuk meginni, olyan szennyízű volt.
A terítéket most a szállodáknál dolgozó társunk, Évike értékelte ki: "Nálunk a protokolláris alkalmaknál veszik elő az ilyen szép, hosszú abroszt."
George Enescu emlékháza volt a következő megállónk. Számomra a nap újdonsága, legfőbb attrakciója. (Közben mások is megsúgták, hogy ők is így vannak ezzel.)
A ház előtt a Román rapszódiát dúdolom. - Ismerjük, tévéadás is kezdődött ezzel! - kiáltanak fel a társaim. (Valaki a csoportból megjegyzi, hogy milyen kedves tőlem, még éneklek is a társaimnak.)
Enescuról mesélek, felkészülünk a nagy pillanatra: belépünk az ő kedvenc helyére.
A királyi család pártfogoltjaként Enescunak a kastélyban külön szobája volt, de ezt a házat azért építtette, mert másra vágyott. A kastélyban lévő pompa bennünket is fárasztott. Azt sem tudtuk, mit nézzünk. A művész ezzel szemben másra vágyott. Életfelfogását tükrözi ez a mondata: "Simplitatea in viata este adevarata libertate." (Az egyszerűségben találjuk meg az igazi szabadságot.)
A ház garázsából egy kellemes kis termet alakítottak ki, ahol elcsendesedhettünk és zenét hallgathattunk pár percig. Ezen a kiránduláson nem volt lehetőségünk templomba menni, ehelyett a zene segített a lelki tisztaságra odafigyelni.
A múzeum alkalmazottja szívesen beszélgetett velünk. Az Enescu-háznál nincs olyan sok látogató, mint a kastélynál, így hát ideje is volt bőven. Amikor ama híres terasz felől kérdeztem, azt mondta, hogy engem beenged. Majd megegyeztünk, hogy bemehetünk többen is, kivételt tesz. Rendkívüli pillanatok voltak ezek, ld alább a képeket.
Hazafele Prázsmáron is megálltunk. Itt Editke mutatta be nekünk az erődítményt és a templomot. Sajnos, rövid volt az időnk. Tulajdonképpen csak körbeszaladtuk, mert összesen 25 perc volt zárásig.
Azóta is igyekszünk a fáradalmakat kipihenni, az élményeket feldolgozni......és továbbra is igyekszünk Krisztussal élni, akinek mindent köszönhetünk.
A teljes csoport a Peles kastélynál:
Az első megálló Törcsváron volt. A csapat egy része a kastély előtt:
Sinaian a Peles sétányán éppen a kastély fele tartunk. A vendéglő mellett megyünk el, ahol később a fejedelmi ebédet fogyasztjuk el.
Jutkát hallgatjuk meg itt:
A megterített asztalnál:
Amikor Enescu házához értünk, elkezdett cseperegni. Mi az esőt is örömmel fogadtuk. Ernyős képek következnek, mert ezt hangulasosnak tartottuk.
Brancovenesti árkádok előtt:
Kilátás az erkélyről: távolban a Bucegi hegyormai.
Leírás:
Prázsmári látogatás:
