Így szoktuk a női biliakörösökkel nyár elején. Kitapasztaltuk, hogy egyre nehezebb összegyűlni, és akkor inkább szünetet tartunk.
Az imádságban visszatekintettünk az elmúlt hónapokra, amikor együtt lehettünk az ige körül. Megosztottam kedvenc dalomat, amit mostanában újból és újból meghallgatok. Felolvastam az igét, ami mellett ma reggel csendesedtem el (Mt 1, 18-25), s szóltam a várakozásban is megtapasztalható mennyei békességről, mint értékes isteni ajándékról.
Bátrak ezek a nők, sokat tanultam tőlük. Hihetetlen figyelmességgel élnek és szolgálnak a közösségben. A mi családunkkal szemben is olyan szeretettel viseltettek, hogy ezáltal könnyebbé tették az elmúlt hónapok személyes próbáit.
Fénykép is készült, mert jó majd ezt a továbbiakban nézegetni.
Amíg mi filmet néztünk, étkeztünk, beszélgettünk, megelevenedett az udvar. Gyászoló család jött bejelenteni az őket ért vesztességet. Áldott emlékű személytől kell megválnunk, a halálhír mindannyiunkat megérintett.
Majd újabb kedves látogatók érkeztek, akikkel most nem jutott idő elbeszélgetni. Reményeink szerint, majd újból találkozunk, hogy lelkiekben erősítsük egymást.
Időközben megérkeztek a "veterán" ifisek. Velük a nyári terveket kellett megbeszélni. Ebben a rohanó világban jól jön egy csendes hétvége azoknak is, akik immár munkába álltak, s talán a közeli családalapításra készülnek.
Este felidéztem a koradélutánt is. Aranyos fiatal család jött keresztelést megelőző beszélgetésre. Tényleg sokrétű az élet a közösségben! Hol sírunk, hol nevetünk. De mindenben megtapasztaljuk az ÚR szeretetteljes támogatását, ami nélkül semminek nem lenne értelme, sem haszna.
