Áldott Pünkösdöt!

"Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig." ApCsel 1,8

Vasárnap keresztyén zenével

Isten kegyelméből vasárnap újból a szovátai Sószórók zenekar tagjait hallgathatjuk gyülekezetünkben.

Íme a meghívó:

Emlékezetes alkalmak voltak azok, amikor körünkben felléptek a tavaly (ld. itt), valamint az első alkalom 2014 adventjében.

Szeretettel várunk minden érdeklődőt!

U.i. Az együttes egyik tagjával nemrégiben a Sóvidék tévében készült interjú. ld. itt

Erdővidéken jártunk

A kirándulásoktól állandóan valami boldogságot, érdekességet várunk el, valamilyen örömről, eseményről ábrándozunk. Ezért vonzó a kirándulás. Azt kívánjuk, ebben az örömben legyen részetek a nap folyamán. Jó utat! Isten legyen veletek! -

 írta korán reggel a barátnőm, és én felolvastam az egész csoportnak, hiszen a jókívánság mindannyiunknak szólt.Induláskor igét is olvastunk: "Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, mikor tér vissza a ház ura....ha váratlanul megérkezik, nehogy alva találjon titeket!" (Mk 13,35-36) Így szólt az isteni figyelmeztetés is hozzánk. Évike néni imája következett, amiért nagyon hálásak voltunk neki. Hálát adott a lehetőségért, a súlyos betegségből felépült Jutka jelenlétéért, és kérte a segítséget a nap folyamán az Úrtól. Ekkor elhagytuk Kovásznát, és elindultunk Erdővidékre.
Szárazajtán volt az első megállónk.
Másodjára jöttem ide, csodálatos élmények hoztak ide vissza. (ld. itt)
Balázs-Bandi Anna tiszteletes asszonyt, Szárazajta szülöttjét kértük meg, hogy meséljen a faluról.

Este az egyik gyermekem megnézte, hogy mit rögzítettem a nap folyamán. Szomorúan jött ki a szobájából, mert az egykori történések sokkolták.
Mi is szomorúan emlékeztünk vissza Szárazajta egykori áldozataira, akiket barbár módon végeztek ki a gárdisták az iskola udvarán. Emlékül koszorút hagytunk az emlékműnél.

Bementünk az iskolaudvarra is, ahol a tanárok is szeretettel fogadtak. Ekkor már a szárazajtai lelkész, Kelemen-Karikás Árpád is csatlakozott hozzánk. A csoport tagjai örömmel ismerték fel a januári vendégigehirdetőt, benn pedig a tanárok mondták, hogy emlékeznek a szolgálatomra.
Az iskola egykor az egyházé volt. A szüneteket továbbra is kis harang jelzi.

Elsétáltunk a templomhoz ahol a lelkipásztorok névsorát nézve két kovásznai születésű Gocz nevezetűt találtunk, apát és fiát.

Az imateremben elfogyasztott kávé után Kisbaconba mentünk, a Benedek Elek emlékházhoz.
Sokan mesélték, hogy iskolás emlékeket elevenített fel bennük a hely, de azért jó volt egy kicsit újból Elek apó házában üldögélni.

Innen átsétáltunk a vízimalomhoz, ahol különleges élményekben volt részünk. Na nem a vízimalom miatt! A tulajdonos idős néni egyik társunkra ráripakodott, hogy vigyázzon, mert jön a kutya, megharapja és neki gyűlik meg a baja:)
Illedelmes kérdésemre, hogy bejöhetünk szétnézni, azzal válaszolt, hogy megkérdezte, tudok-e olvasni. Elnéztük a néninek, aki időközben kedvesebb lett. Még virágot is adott az egyik társunknak.

A Bodvaj felé vezető úton nem tértünk le idejében, így kerültünk el Hermányba. Sebaj, mert a sofőr elismerte tanácstalanságát és a GPS megmutatta, hogy merre kell mennünk.
A vashámornál kényelmesen elhelyezkedtünk a padokon. Csak mi voltunk ott, és olyan jó volt elővenni a finomságokat. De jó volt hallgatni Ibolyának a beszámolóját Gábor Áron ágyúöntői munkája kapcsán.

És lett ágyú. Olyan amelyikkel már harcba lehetett menni.
Egykor 21 ház állott ezen a részen, ma csak a temető árulkodik erről.

Egy órányit időztünk a gyönyörű környezetben, aztán elindultunk Miklósvár felé. Ideje volt ebédelni. A Kálnoky-birtokon már terítették számunkra az asztalokat.

A vendégháznál más turistákhoz vannak szokva, ezért bennünket is finom borral kínáltak. Egyesek pohara üres maradt, de a kép kedvéért magasba emelték ők is. Egészséget!

Aztán lesétáltunk a kastélyhoz, amit a Kálnoky család nem igényelhetett már vissza, csupán 50 évre bérelheti azt.

Integetés az egyik bástyából:

Ami nekem különösképpen tetszett:

Belül úgy éreztem, jobb ha nem fényképezek. Csak csodáltam a rendezettséget és a pompás bútorokat. Azt mesélik, Kálnoky gróf szenvedélyes gyűjtő. Valóban egy-egy darab nagyon különleges. Mint ez a tükör is, amely előtt engedelemmel próbálkoztunk fényképeződni.

Egyre fáradtabban mentünk tovább Miklósvárról, Uzonkafürdőn mégis megálltunk.

Gyönyörű itt is a táj, de eligazodni nehéz. Kezdetben álldogáltunk a fürdőnél, ahol a következőkben

volt részünk: 

Editke próbálta felidézni, hogy egykor milyen látnivalók voltak itt, de ő is leginkább a távolabb levő kempingezőre emlékezett. Közben megbátródtunk és megkérdeztük a két fürdő férfit, hogy ők mit ajánlanak. Tanácsukra páran elindultunk felfedező körútra. Rátaláltunk a felújítás alatt álló egyházmegyei házra ("Kálvineum") és egy kis, használaton kívüli kápolnára.

Ittunk a borvízből is:

És aztán elindultunk haza hálatelt szívvel, mert újból jót kirándultunk. Kovásznán rendre leszálltak a társak, de megegyeztünk, hogy ki-ki otthon hálát ad az Úr kegyelméért. Találkozunk majd vasárnap - ha az ÚR is úgy akarja, amikor anyáknapi ünnepély és szeretetvendégség lesz gyülekezetünkben.

Virágvasárnaptól húsvétig

Újabb ifjú sereg fogadalomtételét hallgathatta meg a gyülekezet.
Hosszú út vezetett ide. Kezdtük szelíden, aztán kerültek akadályok is a találkozások során. Néha abszurd kérdésekre kellett válaszolni. Hogy mit hoz ki ebből az ÚR? Reméljük, további találkozásokat egymással és Vele.

A fiatalok hallhatták: Krisztus számít rájuk! A gyülekezet is számít rájuk. Az idén is apró tárgyi figyelmességgel fejeztük ezt ki. Igés feliratú hűtőmágneseket készíttettünk számukra ajándékba (a női bibliaórások kezdeményezése).

Az ünneplés után a passió hetébe léptünk be ezzel a jelmondattal: "Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül." Mt 24,12

Hála az Úrnak, hogy kívül harc, de bent nem félelem van. Íme a falakon belül ilyen szép zenehallgatásban volt részünk drága vendégeinkkel:

Nagycsütörtök délelőttjén az esti úrvacsorára készítettük a kovásztalan kenyeret. Várva várjuk e sorok írásakor az esti alkalom meghittségét.

Szombaton a hittanosokat várjuk 12 órára, hogy a húsvéti történetet együtt felelevenítsük, és a Húsvét számukra is a feltámadott Úrral való találkozást jelentse. Aztán lehetőségünk lesz kézimunkázni, ahogy ünnepek előtt szoktunk a csoportban.

Áldott ünnepet kívánok minden kedves olvasónak!

Csendesnap

Csendesnapról érkeztem pár órája haza. Gyülekezetünk szervezte a Rebeka Missziós Központtal karöltve. Hálás vagyok Istennek a kitűnő munkatársakért. Pár órai programhoz több embernek kellett a hozzájárulása.
Először is az előkészítésről írnék. Pár héten át terveztük a programot. Hirdettük a gyülekezetben, meghívót is osztogattunk. Kertész Tildával találkozgattunk néhányszor. Aztán összeállt.

Raff Róbert és Ráduly Lajos a dicsőítő zenét biztosította. A generációk közötti kapcsolatokról, viszonyokról Geréb Tünde székelyudvarhelyi pszichológus beszélt nekünk. A szaktudás mellett élő hitről tett bizonyságot. Felüdítő volt hallgatni  a gazdag tapasztalatból táplálkozó szavakat.
Férje, Géza az igei tanításról gondoskodott. Tünde már előre elmondta, hogy több felvetett kérdésre az igemagyarázatban fogjuk megkapni a választ. És így is történt.

Aztán három csoportba különülve beszélgettünk. Ekkor derült ki, hogy a hallgatókban mennyi minden megfogalmazódott az előadás kapcsán. Szerintem ennek az érzésnek a jelentkezése igazolja az előadás sikerességét.
Az is elhangzott, hogy rövid az idő. Nagyszerű, gondoltam magamban. Milyen jó, hogy többen is eljutunk ennek a felismerésére. Az Istennel töltött idő nagyon fontos. Meghatározza a személyiségünket, az életünket.
Finom ebédet fogyasztottunk, majd Bardócz Tímea segítségével húsvéti tojásokat készítettünk filcből. Minden olyan ügyesen elő volt készítve, hogy csak csodálni tudtam Timit, milyen figyelmes.
Az idő elröppent, jöttünk haza. A kúriába újabb csoport készült, várták hogy átadjuk a helyet.
Itthon várták az autót is, visszafordult újból Szentkatolnára, most már a konfirmálás előtt álló fiatalokkal. Bent is mindent rendben találtam (egy kicsit kellett csak igazítanom a konyhán). Mesélik, jó volt a hittanóra. A nagylány tartotta egy konfirmáló társával együtt. A teremtéstörténetről néztek egy rajzfilmet, majd összecsukható könyvjelzőt készítettek. És megünnepelték Bea szülinapját, akinek az édesanyja finom süteménnyel lepte meg a csoportot.

Most este van, csend és nyugalom. Következik a holnapi szolgálat. Ha az ÚR egy újabb reggelre felvirraszt, öröm lesz neki szolgálni!

Utazások, szolgálat

Ebben az időszakban gyakran kellett imaheti szolgálatra készülnünk. Igazi kaland volt az ige üzenetét úgy keresni, hogy közben egy ismeretlen gyülekezetet kellett azzal megszólítani. Itthon már egészen más a szolgálat. Gyakran érzem azt, hogy egy hullámhosszon vagyunk. Hét év alatt együtt növekedtünk a kegyelemben. Néha ez azt is jelenti, hogy közösek az élmények, könnyebb ezekre hivatkozni.
Közben újra tél lett itt mifelénk. Csodaszép tél. Mire Rétyen a hófogókat begyűjtötték, a hó elkezdett az úton garázdálkodni. Utazást nehezítő porozóban kellett itt átmenni, de még a falvakban is az volt az érzésünk, hogy mindjárt ellep a hó mindent: utcát, házat egyaránt.
Sok szép helyen megfordultunk, és volt olyan helység is, amely igazi meglepetésként hatott ránk.

Szárazajtára utaztunk a tegnap este. Addig nem jártunk ott egyikünk sem. Szép hóhullásban haladtunk előre, majd a nagybaconi letérő után felfigyeltünk egy jelzésre: ajánlatos itt hóláncot használni. Emelkedni fogunk - állapítottuk meg, és nemsokára valóban felfele kanyarodott az utunk. Ámultunk és bámultunk, mint akik kíváncsian várják, hogy mi jön még. Aztán pár kilométer után tetőre értünk, ahonnan látszott már a kivilágított falu. Lenyűgöző látvány terült elénk. A gyermekekre gondoltam: milyen kár, hogy nem látják. Akkor készítettem a felvételt.
Megérkezésünk is hangulatos volt. Kanyarodtunk toronyiránt, amikor egy pompás, nagy, kivilágított épület mellett haladtunk el. Ide kellett nekünk betérni, mert ez volt a parókia.
Benn kedves, vendégszerető emberek vártak. Később a templomban is ugyanezt tapasztaltam. Minden nagy hatással volt rám, minden egyedinek tűnt és őszintének. Aztán megfogalmaztam magamnak, hogy ez is az ÚR ajándéka volt számomra, mert rácsodálkozhattam a szépre, a kellemesre, közelinek érezhettem a Teremtőt. Valahogy úgy ahogy a zsoltáros tapasztalta meg amikor Istenben gyönyörködött.
Szeretném megőrizni ezt az élményt azért, hogy ne feledjem el, van amiben, főleg Akiben gyönyörködni. Lelki felüdülés ebben részesülni.
A zsoltáros hozzáteszi, hogy annak aki gyönyörködik az ÚRban, megadja az ÚR szíve kéréseit (Zsolt 37,4). Lehet ennél jobb a helyzet?
Azon az este a havazás hazáig kísért. Itthon már csak ketten voltak talpon, a két főszakács. Mert amíg mi távol voltunk, ilyen menü került az asztalra:

Itthon elmeséltem a bibliakörös nőknek az élményeimet. Nemsokára együtt térünk vissza Szárazajtára - ha Isten is úgy akarja. De addig is van amire lelkesen készülni. Megszoktuk már, hogy szívünkben melengessünk egy-egy tervet. Legyen az ÚR előtt kedves szívünk kérése!

Imahét - előzetes

Ismerős? Lehet már kézbesítették neked. Ha a Kovászna-Vajnafalva Református Egyházközséghez tartozol és nem voltál éppen otthon, akkor a postaládádban hagyták, vagy az ajtónyilásban helyezték el.

Szombat este elmondhatjuk: több mint 700 kihordott, felcímkézett meghívóval készülünk az imahétre.

Az ige, amely a fő üzenetet hordozza:

Igehirdetők névsora megtalálható itt.

Szőlőtő című újsággal és szeretettel várjuk a testvéreket!