Mt 14,28-29
Ballagás – 2017. május 27. - Kovászna
Elhagyni a biztonságos sodrást, evezőt
ragadva önállóan húzni. – Eljön egy pillanat, amikor ki kell lépni a
biztonságot jelentő, megszokott környezetből. Új élet, önálló döntések
szabadsága... Szólj, hogy járhassak a tengeren! – kéri őt Péter. Gyere! –
hangzik Jézus szava.
Először végignéz társain: ők voltak a családja (ifi).
Ezért ők megértik, amikor kilép a hajóból. És én, aki eddig melletted álltam, most mögötted állok! – gondolják,
gondolom. Nem elmaradunk, csak félre húzódunk, hogy ne zavarjuk
szárnyalásotokat (és reméljük, hogy sikerült lelketekre kötni azt, hogy merre
érdemes haladni). Elengedjük a kezed, hogy más fogja meg azt. És reméljük, hogy Jézus kezét is megragadod egyszer… - hisz ott van, már rég
kinyújtotta karját feléd.
Vándorlásodban ne feledd: Utad értelme nem csupán a
cél, hanem a vándorlás (Márai Sándor). Tudd: ezen az úton haladnod kell! De
nem az lesz végül fontos, hogy mennyit haladtál az országúton. Fontosabb talán, hogy magunk után egy-két
lábnyomot hagyjunk.
Nem vagyunk szomorúak, mert ami eddig történt, az
ezért a mai napért történt, illetve azért, ami ezután következik. Azért beszélgettünk
veletek, aggódtunk – öleltünk – szerettünk, hogy ma, amikor elengedünk, tudjuk:
készek vagytok, mehettek.
Nem búcsúzunk tőletek, mert ahol ti
vagytok, onnan már el nem mehettek: mert a szívünkben vagytok! Isten legyen
veletek! Imáinkban hordozunk benneteket!
Orbán Judit lp. Orbán
Lajos lp.
