Januári történések

Az év igéjét (a Losungen szerint) svájci lelkésztársunk, barátunk hozta el a gyülekezet számára.

"Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek." Ez 36,26

Január 8-án vasárnap az alábbi képeslappal térhetett ki-ki haza otthonába:

Istennek hála, az idén is sikerült összeállítani az elmúlt év tevékenységeiről egy kis füzetet. Az Út, igazság, élet címet viselő kiadányban többen is megfogalmaztuk az elmúlt évhez fűzött élményeinket.

Többszöri átolvasás, javítgatás után Levente végre elkezdhette a nyomtatást. Nagy öröm volt számomra amikor végre kézbe vehettem a végleges kiadványt.

Gyülekezetünk lapja, a Szőlőtő immár kétszer jelent meg színekben pompázva, advent első vasárnapján és karácsony ünnepén. Januárban is sikerült kiadni egy újabb számot. Igaz, most visszaváltottunk fehér-feketére, hiszen elsősorban az imaheti program miatt jelent meg ez a szám. Benne van a heti program igékkel és imádságokkal, valamint a szolgáló lelkészek nevei a megfelelő napok mellett.

Immár a második imaheti est is lejárt. A 2Kor 5 kezd - reményeim szerint - kevésbé bonyolultnak tűnni. Az igehirdetők fáradozása Szentlélek Isten segítségével beérik az emberi lelkekben.

A ma esti igehirdető sérült lábbbal is vállalta a szolgálatot. Ez komoly áldozat volt részéről. A szerdai igehirdetőnek temetés miatt cserélnie kellett a csütörtökivel. Mindketten áldozatot hoznak azért, hogy hozzánk eljöhessenek, és Isten igéjét hirdethessék.

Ma este arra kértem az igehallgatókat, imádkozzanak a férjemért, aki imaheti szolgálatot végez Mezőpanitban, és még haza szeretne az éjszaka jönni.

Az igehallgatók is áldozatot vállalnak. Lemondanak a kényelemről, kimozdulnak otthonaikből.

Csak áldozathozatallal jutunk el oda, hogy megéljük azt a szorongatást, amelyet Krisztus szeretete idéz elő bennünk. Az imahetünk jelmondata szerint Pál apostol is így fogalmazta meg a benne levő buzgóságot a korinthusi keresztyéneknek:

"Mert a Krisztus szeretete szorongat minket..." 2Kor 5,14

Újból lehet nálunk keresztyén könyveket kapni!

Gyülekezetünkben egy jó ideig az iratmisszió révén sokan vásároltak, olvastak keresztyén könyveket.

Ezt az időszakot idézte fel bennem a Parakletos Könyvesház a Csomagtól-csomagig könyvasztal missziója által.(A projektről itt lehet olvasni.) Segítségeket kerestem és találtam, hogy a könyvcsomag hozzánk, Kovásznára is eljuthasson.

A doboznyi könyvet ma átvehettük Kézdivásárhelyen, és nemsokára átszámítom az árakat lejbe. Ha az Úr is úgy akarja, vasárnap már lehet ezekből vásárolni az istentiszteletet követően.

A dobozban található könyveket a kiadó alkalmazottjai csomagolták össze. Tartalmaz 70 db különböző könyvet, emellett DVD-ket, bibliai játékokat. Igazi csemeg ez a könyvet szerető embereknek!

Mivel minden könyvből csak egy példány van, jó lenne, ha a vásárlók felkészülnének arra, hogy a megszerzett könyvet - amelyre esetleg más is pályázik - készségesen kölcsönözzék elolvasásra másoknak is. Emlékezzünk, milyen jó volt, amikor együtt beszéltük meg a Csizma az asztalon című könyvet a női bibliaórán, vagy A Viskó című regényt egy hétfői együttléten!

A vasárnaptól megvásárolható kiadványok így néznek ki a gyülekezeti teremben:

Vasárnap közelről is meg lehet őket nézni a templomban! Várunk szeretettel!

Áldott adventet!

Bizony jövel Uram Jézus! (Jel 22,20)

Aktív várakozás

Hétfőn történt, ami az alábbi képeken látható.

Gyertyákat készítettünk Mátyás Judit irányításával. 

Érdekes volt látni azt, hogy milyen könnyen ment a gyertyakészítés nekünk is, akik még nem foglalkoztunk eddig ilyesmivel.
Elkészült közben a templomi adventi koszorú is. Nemsokára látható lesz ez is mindenkinek. Igaziból a templomban kell megcsodálni azt!
Vezérigénk a Zsolt 36,10 volt: In lumine Tuo videbimus lumen. - A te világosságodban látunk világosságot.

"Nem tudjuk, mi jön: titok a holnap.
Némák a titkok. Nem válaszolnak.
De a ma int, hogy híven szolgáljunk,
Mert tudjuk, Ki jön:
Krisztusra várunk.
Ha hirtelen jön, ha észrevétlen,
Munkában leljen, ne resten, tétlen!
Testvérek terhét vállalja vállunk!
Mert tudjuk, ki jön:
Krisztusra várunk."

Túrmezei Erzsébet: Kérdez a gyermek

Adventi programok a gyülekezetünkben

Lassan összeállt az a pár tevékenység és alkalom, amivel az adventi várakozást még szebbé tehetjük a gyülekezetünkben. Íme a lehetőségek!
Hétfőn, november 21-én a női bibliakörösök szervezésében kézműves foglalkozásra kerül sor. Női csoportunkban hagyomány az adventi kézműves alkalom megszervezése. Minden évben volt meghívottunk, akinek a segítségével újat, különlegeset tanulhattunk.
Az idén csoportunk Mátyás Juditra, az angyalosi lelkészfeleségre gondolt, mert a Nőszövetség munkatársképzőjén megtetszett ahogyan a gyertyaöntést irányította.
Mivel gyertyát készítünk, eldöntöttük, hogy a templomi adventi koszorút is mi magunk készítjük el hétfőn.
A plakát, amivel ezt az alkalmat nyitottá tesszük minden érdeklődő számára, így néz ki:

A hét további estéin 6 órai kezdettel bűnbánati istentiszteletekre gyűlünk össze a gyülekezeti teremben.
Szombaton, az első adventi vasárnapot megelőzően a hittanórán kézműves foglalkozásra is sor kerül, amelyre szeretettel várjuk a gyermekek egyre bővülő csoportját.
Egy újabb hétfőn, ezúttal 28-án a tematikus esték keretén belül A viskó című bestsellert fogjuk megbeszélni. Szerzője William P. Young.
Gyülekezetünkben már többen is olvasták ezt a csodálatos könyvet, amely az emberi Miért?-szerű kérdésekre keresi a választ. Most itt az alkalom, hogy kibeszéljük mi tetszett, illetve mi tűnt elfogadhatatlannak a könyvben. Moderálásra a férjem vállalkozott.
A következő plakáttal hirdettük meg ezt a programot:

December 9-én délután indulnak - Deo volente -  az ifisek Kolozsvárra, hogy szombaton jelen lehessenek a Várom az Urat Adventi Zenei Fesztiválon. ld. itt 

Miközben ezeket a sorokat írom, zajlik a szervezés. Hála az Úrnak, hogy nagy örömmel készülnek a fiataljaink erre a rendezvényre.

December 11-én a vasárnapi istentiszteleten a marosvásárhelyi Szabó Attila és Csilla szolgálnak gyülekezetünkben. 

A múltban a nepáli külmissziói szolgálatra elhívást kapott házaspár jelenleg Afrikában tartózkodik, hiszen nemsokára ott szeretnének embereket az Úr követésére felszólítani. Így hát nepáli és afrikai élményeikről, tapasztalataikról fognak nekünk mesélni. Lehetőségünk lesz lelki illetve anyagi támogatást nyújtani az idegenben szolgáló testvéreinknek.

Legyen minden testvérnek áldott adventje! Maranatha! Az ÚR közel!

Idősek és fiatalok

Nemrégiben köszöntöttük gyülekezetünkben a szépkorúakat. Szép számban gyűltünk össze, öröm volt találkozni sok idős testvérrel.

A fiatalok műsorral készültek. Szavaltak, történetet adtak elő.
Az volt az idén a rendkívüli, hogy az idősek vasárnapjára már körvonalazódott az a projekt, amely az idősekre összpontosít. Az ifjak eltervezték, hogy segíteni fognak azokon az idős embereken, akik házban laknak, de nincs aki a házkörüli munkát elvégezze.
Idősek vasárnapján a műsor témája is ez volt: fiatalok és idősek. A fiatalok beszéltek az idősekkel szembeni tiszteletről. Íme egy részlet a történetből:

Elmúlt a nyár, s én alig tartózkodtam otthon. Rendezvényről rendezvényre jártam, a zenélés minden időmet lefoglalta. Közben a házban is változások következtek be. Mire visszatértem a házba, Piri néni már kiköltözött a férje mellé. Én pedig azon kaptam magam, hogy valamiért megállok, és akaratlanul is néhány percet Piri néni arcának felidézésére fordítok. Miért van gombóc a torkomban? Mi változott meg az én életemben? Egy építész barátom egyszer azt mondta, nincsen felesleges tégla egy építményben sem. Ha mégis kivesznek egyet a ház falából, az – bár össze tán nem dől – gyengébb lesz! Én most megéreztem, milyen az, amikor egy feleslegesnek hitt, apró eleme elvész az életemnek. Az jár a fejemben, magától értetődőnek vettem Piri néni jelenlétét, és meg sem fordult a fejemben, hogy bármikor történhet valami, ami megtöri a ház hangulatát. Vajon nem kellett volna lassítani a földszinten, és a „Csókolom, Piri néni!” után egy „Hogy tetszik lenni?”-t is elejteni?

Szeretetvendégség után összegyűltünk a gyülekezeti teremben és a fiatalok a presbiterek kíséretében elmentek az időseket felkeresni, velük beszélgetni.
Hétfőre is maradt egy személy, akit meglátogattunk. Az erdő alatt kedves kis otthonában fogadott bennünket Biri néni. Mivel az utóbbi időben én látogattam, megállapította, hogy a tiszteletes kicsit öregedett :) (Biri néni betöltötte már a kilencvenet is).
Biri néninél például nem kell házimunkát végezni, de örömmel fogadja a fiatalokat, hiszen ő nem jár ki az udvarról, és a gyülekezeti eseményekről is lemarad.
Norbi, aki ezt a szolgálatot felvállalta, már tudta, hogy hogyan fognak Biri nénihez belépni pl. egy szál virággal, egy darab süteménnyel, egy gyülekezeti újsággal.
A tegnap pedig ezt a képet kaptam:

Két fiatal takarított egy idős család udvarán. Szép munkát végeztek!
Aztán az esti istentiszteletre egy másik csapat jött: Voltunk Sanyi bácsinál. Jól sikerült! - mondták.
Isten tartsa meg a fiatalokban levő lelkiséget, nyitottságot és gazdagítsa általuk idős testvéreink életét!

Ha szombat, akkor hittan

12-kor kezdünk rendszeresen. Soha el nem marad egy alkalom, mert csalódott gyermek innen haza nem mehet. Most is, ebben a tanévben is így működik a hittanóra.

Az elmúlt szombaton zavaró tényezőnek bizonyult a gyülekezeti kirándulás. Aztán a nagy eső is elvehette a gyermekek kedvét, mert kevesen voltunk. De milyen jól elbeszélgettünk, és aztán játszódtunk is együtt!
Az elkövetkező szombatokon bibliai királyokról fogunk tanulni.
Kellemes kalandok, jó feltöltekezés áll előttünk. Várjuk szeretettel a gyermekeket!