Csontváry festményei kapcsán

Végre a két kisebb gyermekkel sikerült eljutnom a Csontváry-kiállításra Csíkszeredába.
A művészetnek régi pártfogója vagyok, de most az érdekelt, hogy a gyermekeim (10, illetve 6 éves) miként élik meg a látottakat.
Az első teremben éppen egy iskolás csoportnak magyarázott az alkalmazott, így mi is elhelyezkedtünk a gyékényből font korongokon, és figyeltünk a szavakra meg a falakon lógó festményekre. A gyermekek közben felfedezték, hogy a három különböző jegyen más-más festmény van. Az Ágnesé éppen a teremben volt kiállítva.
Nemsokára a tárlatvezető Csontváry életének arra a részére tér át, mely Münchenben zajlott. A gyermekek felkapták a fejüket, mert kellemes emlékeik fűződnek a városhoz. A továbbiakban igyekeztek megjegyezni, hogy milyen országokban fordult meg a festő.
Felfigyeltünk a bibliai témájú festményre, mely az Olajfák hegyét jeleníti meg, de A magányos cédrus című festménynél is szóltam nekik arról, hogy ez egy olyan fa, amelyről a Bibliában is olvasunk.

A tárlatvezető bevonta Vilmost a magyarázatba. Székre kellett ülnie, hogy látszódjon milyen perspektívából jelenítette meg a festő idős házvezetőnőjét. A festmény melletti székre később Ágnes is felült.

Felkapták a gyermekek a fejüket, amikor Van Gogh-ról volt szó. A nappalinkban egy Van Gogh-reprodukció található a falon. A virágzó mandulafáról készült festményt - ha jól emlékszem - Van Gogh egyik unokaöccsének festette, és a zongora felett lógott a lakásban.

Van Gogh-ról azért esett szó, mert Csontváry kortársa volt, bár soha nem találkoztak. De aki ismeri Van Gogh-ot és Csontváryt könnyen felfedezi, hogy festményeiknek a színvilága nagyon hasonló. (Ritkán hallani, hogy valaki a Van Gogh nevét helyesen ejtse ki, de itt most ez tökéletesen ment. Értékeltem is a tárlatvezető tájékozottságát.)
A kiállításon megtekinthető Munkácsy-festményt és az arról készült Csontváry-másolatot egy kis ideig együtt figyelgettük. Vilmos aztán rávágta: a másolat modernebb.
Ágnesnek a Selmecbányát megjelenítő képnél csillant fel újból a szeme. Ez a festmény Sissihez is kapcsolódik, mi pedig gyakran olvasunk róla szóló meséket.

Alapos körbesétálás, nézelődés után elhagytuk a múzeumot, és elfogyasztottunk egy kis finomságot.
Csodálatos hangulatban jöttünk ki a múzeumból. Feltöltődtünk színekkel, élményekkel, s megint elgondolkodhattunk azon, hogy nem mindegy az, ha valamit csak nézünk, de igaziból nem látjuk azt a maga rendkívüliségében.
Csontváry a szemünket segített nyitogatni, hogy több szépet, egyedit láthassunk meg a magunk valóságából.

A királyi kirándulás

-Tudod, olyan jó igét kaptam a mi napra! - szokta mondani az én egyik drága barátnőm. El szokta mondani azt is, hogy miben volt neki az adott helyzetben fontos az isteni útmutatás. Ilyenkor csodálom őt, hogy Isten hogyan munkálkodik az ő életében, és az ige szeretete mekkora segítségére van a boldogulásban.
Május 19-én reggel a mi bibliakörös csoportunk is nagyon jó, mélyre szántó igét kapott. Reggel 7-kor hagytuk el a várost tizenkilencen, s a mi Urunk így szólt hozzánk: "a Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva." (Ef 3,17)
És valóban így telt ez a nap: a mi Urunk ott volt velünk, Szentlelke által lakozott bennünk, és amerre csak jártunk, érezhettük az Ő jelenlétét.
Fél kilenckor már Törcsváron voltunk. Lehetett reggelizni még nyitásig, s aztán elsőkként mentünk fel a kastélyhoz. Az egyik tornácon megálltunk, és Veronka beszámolt arról, hogy miképpen épült a kastély. Nagyon hálásak voltunk azért, hogy magyar forrásokból készült. Törcsváron magyar érdemekről nem olvasunk, hallunk. Elhallgatják azt, hogy pár száz évvel ezelőtt Törcsváron azért kellett építkezni, hogy a délről támadni készülő csapatokat idejében meglássák. Őrszemek álltak a magyar királyok megbízásából a hegytetőkön, mert féltették Erdélyt. Aztán a vár, kastély gazdát cserét, s Bram Stoker a Drakula-történettel átírta a történelmet. Gusztustalanná tette.Beteg elme.
Közben meghallottuk, hogy a helyi idegenvezető így mesél egy csoportnak: a magyaroknak nincs közük a helyhez. Amit ők állítanak "nu este documentat". Megegyeztünk, nem javítjuk ki.
Következő megállónk már Sinaián volt. A Peles kastély belső udvarán Jutka tartott beszámolót a kastély történetéről. Sok érdekességet felemlített, s alig vártuk, hogy azokat lássuk.
A román királyi családról is beszélgettünk egymás között. Nagyot nyeltünk amikor az egyik szobában bemutatták azt a pajzsot, amely az első román király, I. Károly idejéből való. A négy román országrész van rajta. Erdély akkor még csak álom a nagy vagyonnal rendelkező, uralkodói dicsőséghez jutott Sigmaringenek számára.
A kastély építése óriási összegeket emészthetett fel. Nem értem, miért kellett oda még másikokat is építeni (Pelisor, Foisor - kastélyok). Hátborzongató volt a keleti szalonban a Korán feliratú székeket látni, bálványimádásnak tűnt. A Hohenzollernek amúgy katolikusak voltak, később tértek át az ortodox vallásra. Vajon miért? :) Ugye semmi számítás nem volt a háttérben.
Jó volt a kastélyban, de a kastély melletti vendéglőben, ahol közben megterítettek nekünk, most már ideje volt helyet foglalni. Bőséges háromfogásos ételt fogyasztottunk. Tisztelettel és odaadással kezeltek bennünket. És én annyira örvendtem az igényességnek, mert két évvel ezelőtt Moldvában még a kávét sem tudtuk meginni, olyan szennyízű volt.
A terítéket most a szállodáknál dolgozó társunk, Évike értékelte ki: "Nálunk a protokolláris alkalmaknál veszik elő az ilyen szép, hosszú abroszt."
George Enescu emlékháza volt a következő megállónk. Számomra a nap újdonsága, legfőbb attrakciója. (Közben mások is megsúgták, hogy ők is így vannak ezzel.)
A ház előtt a Román rapszódiát dúdolom. - Ismerjük, tévéadás is kezdődött ezzel! - kiáltanak fel a társaim. (Valaki a csoportból megjegyzi, hogy milyen kedves tőlem, még éneklek is a társaimnak.)
Enescuról mesélek, felkészülünk a nagy pillanatra: belépünk az ő kedvenc helyére.
A királyi család pártfogoltjaként Enescunak a kastélyban külön szobája volt, de ezt a házat azért építtette, mert másra vágyott. A kastélyban lévő pompa bennünket is fárasztott. Azt sem tudtuk, mit nézzünk. A művész ezzel szemben másra vágyott. Életfelfogását tükrözi ez a mondata: "Simplitatea in viata este adevarata libertate." (Az egyszerűségben találjuk meg az igazi szabadságot.)
A ház garázsából egy kellemes kis termet alakítottak ki, ahol elcsendesedhettünk és zenét hallgathattunk pár percig. Ezen a kiránduláson nem volt lehetőségünk templomba menni, ehelyett a zene segített a lelki tisztaságra odafigyelni.
A múzeum alkalmazottja szívesen beszélgetett velünk. Az Enescu-háznál nincs olyan sok látogató, mint a kastélynál, így hát ideje is volt bőven. Amikor ama híres terasz felől kérdeztem, azt mondta, hogy engem beenged. Majd megegyeztünk, hogy bemehetünk többen is, kivételt tesz. Rendkívüli pillanatok voltak ezek, ld alább a képeket.
Hazafele Prázsmáron is megálltunk. Itt Editke mutatta be nekünk az erődítményt és a templomot. Sajnos, rövid volt az időnk. Tulajdonképpen csak körbeszaladtuk, mert összesen 25 perc volt zárásig.
Azóta is igyekszünk a fáradalmakat kipihenni, az élményeket feldolgozni......és továbbra is igyekszünk Krisztussal élni, akinek mindent köszönhetünk.
A teljes csoport a Peles kastélynál:

Az első megálló Törcsváron volt. A csapat egy része a kastély előtt:

Sinaian a Peles sétányán éppen a kastély fele tartunk. A vendéglő mellett megyünk el, ahol később a fejedelmi ebédet fogyasztjuk el.

Jutkát hallgatjuk meg itt:

A megterített asztalnál:

Amikor Enescu házához értünk, elkezdett cseperegni. Mi az esőt is örömmel fogadtuk. Ernyős képek következnek, mert ezt hangulasosnak tartottuk.

Brancovenesti árkádok előtt:

Kilátás az erkélyről: távolban a Bucegi hegyormai.

Leírás:

Prázsmári látogatás:

Áldott pünkösdi ünnepet!

"Amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra." Jn 16,13

A készítők:

És egy szép hitvalló ének:

Anyák napjára készülünk

Mivel május hónap nagyon bonyolultnak ígérkezik, úgy tűnt a legmegfelelőbbnek, ha az anyák napi ünnepélyre április végén, azaz 24-én kerül sor.A legfontosabb, hogy az édesanyáknak, nagymamáknak ünnepet szerezzünk, és az egész gyülekezetnek egy bensőséges, áldott együttlétben legyen része,
A templomban már hirdettük, hogy szeretettel várjuk a gyermekek jelentkezését. A szombati vallásórán pedig már többen is jelezték, hogy részt szeretnének venni a műsorban.
Mivel a gyermekekkel való kapcsolatban fontosnak tartjuk, hogy ők is érezzék, érdekel a véleményük, ezért megbeszéltük már nagyjából azt is, hogy ki mit szeretne vállalni. Ennek függvényében pedig egy meglepetésekkel teli anyák napi műsorunk lesz Isten segítségével!
A tavalyi ünnepélyről egy pár képet osztok most meg. Én akkor nem voltam jelen, de sok szépet hallottam arról, hogy milyen hangulata volt az ünnepélynek.

A bibliaórás nők újból szeretetvendégséggel készülnek az alkalomra.

Egy újabb áldott alkalom után

Csütörtökön megbeszéltük a női bilbiakörösökkel, hogy elmegyünk szombaton Szentkatolnára keresztyén nőnapi ünnepélyre.

Aztán eljött a szombat, és allergiás tünetekkel ébredtem fel. Arra gondoltam, nekem itthon kell maradnom, mert nem leszek képes a gépkocsit sem vezetni. Aztán felkeltem, igyekeztem összeszedni magam, és egy kicsit javult az állapotom. Azt mondtam, elmegyek, bár kissé torz az arcom, de hát nem a külső számít. És milyen jó, hogy így döntöttem, mert a Budapest-Fasori Református Egyházközségből érkezett kedves házaspár olyan jó hatással volt rám. Egyszerűen beszéltek a megélt hittapasztalatokról, szívvel-lélekkel mutattak az Úrra.
Megígértem, hogy az ott elhangzott Bódás János verset megosztom az oldalamon. Fogadja szeretettel minden kedves olvasó! Legyen ez egy kis segítség az előttünk lévő Úrnapjára való készülésben.
Bódás János: Útjelző tábla

Vigyáz a falvak szélén s ott áll
a szétfutó keresztutaknál.
Vigyáz, mindig útfélen állva
s irányt mutat mellén a tábla.

Lábára indák tekerőznek,
a barmok hozzá dörgölőznek,
vállára galamb, varjú száll,
az útról ráfreccsen a sár,
nap vakítja és veri zápor,
megrepedez a tél fagyától,
kölykek vágnak belé sebet,
beszennyezik kósza ebek,
de jó- s balsorsban egyaránt
áll és mutatja az irányt.

Mellette bölcsek és bolondok
cipelnek álmot, vágyat, gondot,
jönnek és mennek ifjak, vének,
nászmenetek és temetések,
ő áll és tűr s nem válogat,
mindenkinek utat mutat.

Útjelzőtábla lettem én is
ott, hol az út Isten felé visz.
Embersorsok útfelén állva
mutatok mindig egy irányba:
Krisztus felé. Nap szúr, ver zápor,
didergek a közöny fagyától,
bűn-indák reám tekerőznek,
rút vágyak hozzám dörgölőznek,
vállamra kétség-varjú száll,
s fülembe azt kiáltja: kár!
Az élet sara rámfrecseg,
megsebeznek gonosz kezek,
de jó- s balsorsban egyaránt
állok, s mutatom az irányt,
akik mellettem elhaladnak,
a fáradt tékozlófiaknak.

Mellemről Isten lángírása
beragyog ködbe, éjszakába
s szinte kiáltja: emberek,
mindnyájan erre menjetek,
a Krisztus jár előttetek,
nála lesz békességetek,
csak a nyomába lépjetek,
szárnnyá válik keresztetek!
Hát bízzatok és higgyetek,
s szeressetek, szeressetek! 

A "rajzos" hét

Így nevezem az elmúlt hetet, amikor minden csoportban készült valami. Érdekesnek tartottam, hogy ilyen egybeesés is van, mert ez nem volt benne a tervben. Úgy látszik, erre mindenkinek szüksége volt, hogy az évnek ebben a szakaszában is különleges és kellemes legyen az együttlét.

Először a nőtestvérekkel ügyeskedtünk. Bibliaóra után elkészítettük azokat a dobozokat, amelyeket a munkatársképzőről hoztak a résztvevők. Mi inkább a díszítésre figyeltünk, és közben egyszerűen jó volt lazítani!

Aztán péntek este elkészült egy nagyon érdekes tárgy: egy impozáns méretű iphone 5-ös. Ilyen senki másnak nincs! És vajon mi van a képernyőn? Csakis a facebook, méghozzá az ifjak csoportja - mert ők a készítők.  Érdemes megfigyelni, hogy a tagok  - oldalt látható ez - éppen fenn vannak a face-en, s mellette ott van, hogy mennyi ideje. Ami nekem nagyon tetszett, az a lelkesedés, amint készítették. Mindenki beleélte magát, és kapott feladatot. Íme az eredmény:

Szuper film készült erről a tevékenységről, de nem kértem beleegyezést, így nem merem feltenni.

Aztán szombaton a gyermekekkel tevékenykedtünk. Már rég készültem erre az alkalomra, és most minden elő volt készítve. Timóteusról beszéltünk, és úgy éltük bele magunkat a hallottakba, hogy mindenki kapott feladatot: rajzolni, festeni, vágni lehetett. Sajnos, a nagy munkában elfelejtettem képeket készíteni. Pedig ez volt az év legmenőbb vallásórája. Újból sokan voltunk, a mi nagylányunk tantárgyversenyen volt, de amikor hazajött, akkor örömmel fedezte fel a művet.

Íme az eredmény:

Timóteus kapcsán arról tanultunk, hogy mit jelent a hit harcosának lenni. Amikor megkérdeztem, hogy ki színezne ki egy római katonát, akkor sokan jelentkeztek. Így lett ilyen harcos kinézetű a kép. És sokat énekeltünk is. Talált ide a régi kedvenc: Én nem vagyok gyalogos katona. Felidéztük az egykor tanult Légy Jézus Krisztus harcosa kezdetű éneket is.

Vasárnap este presbiteri bibliaórára gyűltünk össze. Ezúttal a gyülekezet missziós térképét kellett megrajzolni. Jól ment a saját csoportomban is, mindenki hozzátett valamit. A végén pedig meglátszott, hogy ugyanazt a témát különböző megközelítésből is lehet tálalni. Ezért volt számomra kellemes meglepetés, amit a másik csoport mutatott be.

A két rajzot majd eggyé alakítjuk. Reméljük, mindez gyülekezetünk javát szolgálja.

Közben sok házhoz igyekszünk eljutni úgy, ahogy Dsida 1930-ban megfogalmazta a következő szép versében:

Menni kellene házról házra

Nem így kellene hűvös, árnyas
szobából, kényelmes íróasztal
mellől szólani hozzátok, jól
tudom. Menni kellene házról
házra, városról városra, mint
egy izzadt, fáradt, fanatikus
csavargó. Csak két égő szememet,
szakadozott ruhámat, porlepett
bocskoromat hívni bizonyságul
a szeretet nagy igazsága mellé.
És rekedt hangon, félig sírva,
kiabálni minden ablak alatt:
Szakadt lelket foltozni, foltozni!
tört szíveket drótozni, drótozni!

Egy szép vasárnap emlékére

Az elmúlt vasárnap együtt szolgáltunk Ueli Burckhalter svájci lelkésztársunkkal, kedves barátunkkal, aki a napokban nálunk vendégeskedett  és vissza-visszatérő Brian Johnston-nal, egykori angoltanárunkkal.

A hirdetett ige alapjául Ézs 66,13 szolgált: Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak titeket."

Az istentisztelet után kellemes környezetben, Komandón folytatódott a kiértékelő, este későig pedig teológiai kérdéseket beszéltünk meg.

Öröm volt egymásra találni a szolgálatban, Isten áldásait az együttes iparkodás következtében megtapasztalni. Legközelebb a nyáron lesz ilyen nemzetközi istentisztelet gyülekezetünkben,