Bejártuk Székelyföld egy részét

Szomorkás időben indultunk. Esett az eső, és ez végig így is maradt. Volt amikor nagyon esett, volt amikor egy pár percre elállt.
A buszba felülve azt mondtam, hogy a hangulat rajtunk múlik, az időjárást nem tudjuk megváltoztatni. Íme a bizonyíték, hogy a csapatunk a ködös, esős idő ellenére is örvendett az együttlétnek, a kalandnak:

Séta a Nyerges tetőn

Ez a mosolygás a meghallgatott imádság eredménye, mert mielőtt Kovásznáról kimentünk volna, imádkoztunk magunkért és az otthon maradókért is.

Székelyudvarhelyen bejártuk a város nevezetes helyeit, megnéztük a híresebb épületeket.

A Benedek Elek Tanítóképző előtt

A Szent Miklós hegyen is alaposan körülnéztünk. Jó volt a gyakorló orgonistát hallgatni a templomban. Pár perc pihenőt tartottunk így.

A felújítás alatt levő Tamási Áron Gimnázium gyönyörű épülete

A Haáz Rezső Múzeumban kedves fogadtatásban volt részünk. A tárlatvezetés igazi nagy élményt nyújtott, és sokunk intellektuális szomját csillapította. A könyvnyomtatás történetébe való bemerülés a vallásos témát teljesen érintette, hiszen a középkorban többnyire vallásos tartalmú könyveket nyomtattak.

Innen a Jézus Szíve kápolnához mentünk, ahol a kápolna érdekes történetét hallhattuk a vezetőtől. A kis kápolnában együtt imádkoztunk és a 134. zsoltár első versével dicsértük az Urat.

Kilátás a Budvár és a Csicser dombokra a kápolna udvaráról:

 

A Petőfi Panzióban finomat ettünk igen kellemes környezetben.

Innen Barótra mentünk, ahol vártak bennünket a nőtestvérek. Sajnos késtünk, mert a rendőrség elkapott 67-es sebességgel.

Baróton nagy szeretettel fogadtak bennünket.

Együtt a két város biliaórásai:

Igei gondolatokat osztott meg velünk Krizbai Imre lelkipásztor. Mi is köszöntöttük egy kis figyelmességgel a baróti nőtestvéreket, majd megcsodáltuk a modern és szép baróti református templomot.

 

 

 

Hogy eddig nem írtam, hát ennek az az oka, hogy nagyon elfáradtam a kiránduláson. A hétvége pedig sok munkát hozott magával, mint mindig.

Isten segítségével ma a bibliakörön az Ige magyarázata mellett a kirándulás kiértékelésével foglalkozunk.

 

 

Anyák napja

Csodálatos élmény volt ez az ünnepély. Nagyszerű gyerekek, aranyos felnőttek, sokan egy helyen szeretetben!
Most nincsenek rá szavaim, de itt vannak a képek és egy felvétel az alkalomról. Fogadjátok, nézzétek szeretettel!

Cursillo után

Cursillo után

Pár napja annak, hogy szolgáltam az újabb cursillon Szovátán.
Úgy készültem erre az alkalomra, a lelki luxusra! Férjemtől, gyülekezeti tagoktól,barátoktól, szüleimtől megfelelő támaszt kaptam ahhoz, hogy teljesen az alkalomnak szentelhessem magam. Isten áldja meg őket ezért!
Ott hallottam a követekezőt is:
A pingvineknek van szárnyuk, de nem tudnak repülni. Vicces ahogyan hasukon csúsznak, mert ezen kívül csak tipegni meg úszni tudnak.
A cursillora is sokan jönnek szárnyaszegetten. Isten kegyelméből minden résztvevőnek alkalma van feltöltekezni, hogy majd szárnyait használva térhessen haza.
Köszönöm Árpádnak, hogy olyan találóan szavakba öntötte azt, amit már jópáran átéltünk. Köszönöm a szolgatársaknak és a résztvevőknek, hogy sokat tanulhattam tőlük. Láthattam, hogy milyen sok igazi harcos van ebben a világban, akik nem adják fel, bár nehéz helyzetekben vannak. Értük is imádkozom a továbbiakban is.

Köszönöm Istennek, hogy a szárnyak újból használatban vannak. Remélem mások is meglátják rajtam, mekkora öröm Krisztusnak élni!

A batyus könyvről

Elkészült a biliakörös asszonyoknak szánt meglepetés. Időt igényelt az elkészítése, elütések is akadtak még a szövegben. Bosszankodva olvastam a kész füzetben a hibákat. Ezeket kijavítjuk, és a továbbiakban így nyomtatjuk.

Nagy öröm volt átadni a füzetet. Igazi meglepetés volt! Az egyik asszonytestvér azt mondta, hogy ilyen egyedi élményben még soha nem volt része.
És nemcsak a bibliakörösöket ajándékoztuk meg. Barátoknak, pártolóknak adtunk belőle. Többre is igény van még, ezeket a hét folyamán készítjük el mi, a személyzet háromnegyede :).
A következő nőszövetségi találkozó lesz a nagy kiruccanás Székelyudvarhely, Barót érintésével , de mindenekfölött Isten segítségével.

Nick Vujicic Magyarországon

Barátoktól hallottam arról, hogy Magyarországon tart előadást Nick. Az ő lelkesedésük irányította a figyelmemet a kar és láb nélküli emberre.
Eddig is hallottam róla, de amerikai túlzásnak tartottam az egészet. Nagyon el tudja venni a kedvemet, ha az amerikai nagyzolással találkozom.
Aztán rájöttem, Nicket kár így leírni. Tényleg csodálatos az a hit, amely az ő életét áthatja. Nekem eddig még nem kellett soha ennyire lentről kezdeni, mint neki.
Öröm volt olvasni azt a cikket, amely a http://www.nlcafe.hu/ezvan/20130420/nick-vujicic-budapest-eloadas-beszamolo/ linken megtalálható. Szerzője nem keresztyén szemmel közelíti meg Nick beszédjét, de elismeri Nick kiválóságát.
Csak az az utolsó bekezdés ne lenne ott!

Csak nyitott szemmel járni!

Ezen az oldalon nem fogok panaszkodni és arról írni, ami az én szolgálatomnak a kudarca. Vannak olyan körök, ahol ezekkel előhozakodom, emberek, akikkel megbeszélem az én fájdalmaimat, sérelmeimet. Mert még a szolgálatban is van ilyen, hogy kellemetlen helyzetbe kerülünk. A múlt héten egy ilyen kellemetlen, félreértésből fakadó eset Isten kegyelméből oldódott meg jól az én javamra. És ezt szívesen említem meg így általánosan. Tanúk hozzá a közvetlen munkatársak, akik sajnáltak is engem.
Sokszor olyan jó lenne azt is szóvá tenni, hogy a lelkészi szolgálat alkalomhoz is kötött munkát jelent. Így néha nagyon elbonyolódhat az élet. Órákig az íróasztal körül tartózkodom, hogy fel tudjak készülni az igehirdetésekkel, bibliaórás bevezetővel. És közben arra is oda kell figyelni, hogy az időpontokat betartsam. És igenis, én is tudom, hogy mit jelent keményen dolgozni, minden percet beosztani. Csak hát nem mindenki akarja ezt így látni. A "papnak könnyű" kijelentés sokszor ott van a háttérben, ha valakivel beszélgetek. Ilyenkor nincs is, amit magyarázni.


Szombaton újabb fiúcska jött el vallásórára. Az érdeklődés is tetsző volt, hiszen 20 gyermekkel tanulhattunk, játszhattunk együtt a parókia udvarán.
A közeljövőben olyan keresztyén üzenetet hordozó játékokat fogok beszerezni a vallásórásoknak, ami ezeket az alkalmakat még vonzóbbá fogja tenni. Most a napokban akadtam rá erre a lehetőségre. Ha valakit érdekel, olvashat ezekről a játékokról a Parakletos kiadó honlapján (www.parakletos.hu).


Örömömre szolgált az ETV-n sugárzott adás az Alfa kurzusról. Innen is merítettem ötleteket a mi Alfa kurzusos csoportunk számára. (az adás megtekinthető: http://www.erdely.tv/magazin/hitelet?musor=33447).


Egy csipetnyi Svájc jutott el hozzám a férjem és a gondnokok beszámolói által. A Svájban készített fényképeket azóta más presbitertársakkal együtt is megtekinthettük a vasárnap esti bibliórán.


És végül hadd írjam le azt a kellemes élményt, amiben a múlt héten volt részem a mi kedves városunk központjában. A férjemet vártam haza néhány napi távollét után. Érkezésére készülve vásárolgattam, ügyeket intéztem a vársoban. Miközben az autóhoz mentem vissza, egy anyuka állított meg. Azt kérdezte, hogy hároméves kislányát hozhatja-e már vallásórára. Bizony ennél szebb kérdéssel ritkán állítanak meg lelkészt!

Én és a telefon

 

 

Mielőtt a lelkészi pályám beindult volna, nem gondoltam volna, hogy ez a szolgálat olyan sok szervezési munkát igényel. És tessék, most nyakig vagyok benne. Mivel a párom elutazott, így nekem kell sok-sok telefonhívást megejteni.
Először is azért, mert zajlik a kiscsoportos cursillo Sepsibesenyőn, és ennél én is háttérmunkás vagyok.
Imádkozom is értük, mert hallottam az ottani gondokról, és remélem, hogy minden nehézség ellenére arról is fogok hallani, hogy áldott alkalommá vált ez a pár napos együttlét.

Telefonon csüngök azért is, mert vakációs hangulat van a vallásórások körében, márpedig közeledik anyák napja, és ennek megünneplésére a gyülekezetben is sort kerítünk.
Elsősorban az anyukák, nagymamák segítségét kértem. Nekik kell bíztatniuk a gyermekeket, mert egy olyan alkalomról van szó, amely a szeretet továbbításáról szól. Most éppen a gyermekek részéről az anyukák, nagymamák irányába. Igaz, én szeretem ezt az anyák napját úgy megélni, mint a szülők iránti szeretet kifejezését. Talán egyszer nálunk is divatba jön az apák napjának a megünneplése, mint nyugaton.