Női együttlét

Nem vagyok szeparatista, de elődeink okosan gondolkodtak, amikor az egyházon belül a női bibliacsoportokat beindították. Ide ugyanis be lehet vinni sok olyat, ami egy férfi-női vegyes csoportban zavaró, unalmas lenne. És itt nem az érzelgősségre gondolok, hanem arra a másfajta lelki rezdülésre, amit amióta a világ, sokan megpróbáltak leírni, és ami a női szereppel összefügg.
Egyházmegyei szinten vasárnap egy ilyen női hangulatú délutánra kerül sor az egyházmegyei nőszövetségi elnökök társaságában.
A  mi gyülekezetünkből hárman megyünk erre az alkalomra. Úgy egyeztünk egymás között, hogy akik eljönnek, azok a csoportunkat képviselik, majd itthon beszámolnak arról, hogy milyen volt a rendezvény. Más alkalommal más személyek is mehetnek, igyekszünk egymást váltani, a feladatokat megosztani.
Részemről nagy a készülődés. Örömmel nézek eléje ennek a találkozónak. Ez ennek a periódusnak az egyik legizgalmasabb programja. Persze, mások is küszöbön vannak, itt helyben, a mi gyülekezetünkben: imacsoportot szeretnénk létre hozni, illetve Alfakurzust indítanánk be, ha lesz elég jelentkező.
Megnyugtat az, hogy ezeket a terveket imádságban már Isten elé vittük, és újból mindennek az alakítását az Úrra bíztuk.

Mederben

 

 

A fenti kép a kovásznai ún. Lengő hídnál készült, városunk egyik sajátos helyszínén. Az olvadás következtében az utcákban sok helyen jég van, ami nehezíti a közlekedést. Idős testvéreink óvatosságból nem mozdulnak ki otthonaikból, hogy a baleseteket elkerüljék. Látogatásainkkal jelezzük, hogy nem feledkeztünk meg róluk, szeretettel gondolunk rájuk. Öröm volt a tegnap beszámolni két helyen is arról, hogy milyen csodálatos imahetünk volt januárban. Egyben a nőtestvérek üzenetét is átadhattam mindkét helyen.

Nagy élmény volt felkerekedni, a téli tájat figyelve az illető házakhoz eljutni. Belekóstoltam újból a kovásznai hangulatba, s a testvérekkel való találkozás is ennek jegyében zajlott.

A nagy lelki élmény után, amit az imahét jelentett így zökkenünk vissza az igazi mederbe, amelyben a gyülekezeti életnek folytatódnia kell. Ehhez megszokott tevékenységek tartoznak: kóruspróba, bibliaórák, vallásóra, kátéóra, istentiszteletek, cserkészet és természetesen a családlátogatás.

Ezek a megszokott tevékenységek mégis sok lelki élményt hordoznak, mert minden szinten minőséget adnak az életnek. Erre mi is csak azt tudjuk mondani, amit Pál apostol is megfogalmazott a Szentlélek ihletésére: Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával a Krisztusban! (Ef 1,3)

Összefoglaló

Az év elejére elkészült a múlt évet kiértékelő füzet, amely akárcsak a tavalyi példány, a gyülekezeti élet sokszínűségét láttatja. Érdekes olvasnivaló azoknak, akik követik gyülekezetünk életét.

A januárban megtartott ifjúsági sportnap is hasznosnak bizonyult. Elsőként, mert Isten most is csodás módon gondoskodott érdeklődő fiatalokról. Ha többen lettünk volna, szervezési gondokat okozott volna a megvendégelés.
Másodjára, mert az Ige is helyet kapott a fiatalok életében a nap folyamán kétszer is.
Végül pedig azért is volt hasznos, mert fiatalos lendülettel élhették meg az istendicsőítés élményét a koncert alatt.
Hála ezért az Úrnak!

A Reménység zenekar tagjai örvendeztettek meg bennünket nemcsak szombaton, hanem a vasárnapi istentiszteleten is.

 

Zenélő fiataljaink kedvét a keresztyén zene irányába terelték. Az eladott cd-k révén pedig többen is keresztyén zenét hallgatnak otthonaikban és autózás közben. Ez egy óriási haszon a keresztyén életvitelben, hogy egyre több lehetőség van abban az Úrban gyönyörködni, akinek a legtöbbet köszönhetjük.

Immár egy pár napja, hogy Kovásznán megkezdődtek az egyetemes imahetek, a két református gyülekezet ugyanis minden reformátust szeretettel vár ezekre az alkalmakra. Az első héten a helyszín a központi templom.
A vajnafalvi templomban vasárnap este 6 órakor kezdődik az első imaheti istentisztelet.
A szolgáló lelkipásztorok névsorát a www.kovasznavajnafalva.ro honlapon találni meg.
Szeretettel várunk minden igeszerető testvért!
Imádkozzunk, hogy az Úr áldása legyen ezeken az alkalmakon!

Hétvége a Reménység együttessel

Először is a szombati sportnap kíván nemcsak sok energiát, hanem mindenekelőtt bő isteni áldást. Ahányan leszünk, akik leszünk, Jézus nevében legyünk együtt. Várjuk a helyi fiatalok bekapcsolódását. Nagy öröm a kedves szülői támogatást tudomásul venni. A szendvicsek előkészítéséhez máris lelkes önkénteseink vannak, akik úgy időzítik a munkát, hogy az esti ahítaton és koncerten is jelen lehessenek.

Vasárnap a délelőtti istentiszteleten is fellép a Reménység, így egy zenés dicsőítő istentiszteletben lehet részünk. Az IKE-karaván tagjai és a helyi lelkészek közreműködésével zajló alkalom egyelőre meglepetés is részben.
Sokan őrzik annak a koncertnek az emlékét, amelyet másfél éve tartott az együttes a gyülekezetünkben. Azóta is terveztük az újabb meghívást, most meg itt a nagy lehetőség, hogy kétszer is hallhassuk őket!
Mindenkit szeretettel várunk!

Ünnep után


Jó a mindennapok nehézségéből visszatekinteni az ünnep lélekemelő pillanataira.
Azon is elgondolkodtam, hogy talán túl sok örömet hozott a karácsony a váratlan figyelmességekkel, a baráti meglepetésekkel. Áradt a szeretet a gyülekezetben. Mindenki igyekezett megfelelni az ünnepnek. De vajon hányan akartunk megfelelni Istennek? Ez abból fog kiderülni, hogy milyen lesz a folytatás. Becsapnánk magunkat és a környezetünket, ha csak karácsonyi szeretet volt a szívünkben. Ezt a kifejezést egy ismerősömtől hallottam, aki az emberi kétszínűség miatt beszélt időszakos, ünnepi szeretetről.
Az amit Jézus Krisztus elvár tőlünk, ennél több. Állandó szeretetet, törődést, istenfélelmet szeretne látni az Úr a mi életünkben.

Pár napra az ünneptől...

Ma istentisztelet után pár szót váltottunk egymással arról, hogy mi minden történik az életünkben ezekben a napokban. Csend semmiképpen nincs nálunk, csak az el nem végzett feladatok gyötörnek bennünket. Milyen emberi ez nálunk, mennyire ellentétes a mi valóságunk ahhoz képest, amiről hallunk az esti istentiszteleten. Isten előkészítette az ő Fiának a születését. Neki volt ideje, lehetősége mindent alaposan kidolgozni. Ezért lett a mi megváltásunk tökéletes, ezért nem szorul megismétlésre.

Kedves olvasó, ha te is időszűkében vagy ezekben a napokban, akkor gondolj arra a nagy igazságra, amelyet egy kedves ismerősöm osztott meg nemrégiben velem. Eszerint az idő teljesen demokratikus módon van elosztva az emberi világban: mindenkinek 24 óra jut naponta. Ezt hiába próbáljuk kinyújtani, bővíteni. Egyedül Isten tud a segítségünkre lenni, hogy az idővel, annak múlásával is megelégedettek legyünk, és abból minél többet tudjunk kihozni egymás számára.

Előmbe jön az én kegyelmes Istenem.
Zsolt 59.10

Az adventi időszakban egy rendkívüli alkalmat szereztünk magunknak: kopogtatót készítettünk vendégünk, Ilonka segítségével.
Rövid igei bevezető után munkához is láttunk. Milyen jól fogott az irányítás, és milyen jó, amikor van akit megkérdezni arról, hogy hogyan tovább!
Ilonka állta a sarat, mi pedig egyre inkább láttuk munkánk eredményét. Igaz, időközben jó sok mogyoróág kellett az udvarról. Már-már egyszerűbbnek tűnt behozni a mogyoróbokrot :) Ekkor nekiestünk az aranyesőnek, így már mindenkinek volt elég anyagja a kopogtató elkészítéséhez.
Közösségépítő is volt ez az alkalom, hiszen ritkán van ebben részünk, hogy együtt dolgozzunk. Most mindenki hozta a maga kézügyességét, kreatívitását a díszítés során.
Másnap egyik nőtestvérem mesélte, hogy otthon megkérdezték a családtagok: ugye nem te készítetted? Ennyire jól sikerült az ajtódísz!
Üzenetet hordoz a női bibliakörön elkészített kopogtató. A címként használt igét illesztettük a közepére, hogy ez is állandóan eszünkbe juttassa, kire várunk mi ebben az adventben is.
Amikor kikísértem vendégünket, még nem tudtam, hogy egy meghallgatott imádság révén kerül simán haza Bikszádra. Az úton rendőrök akárták megbüntetni, mert nem váltott idejében hosszú fényről rövidre. Az igazoltatáskor mégis elnézőek voltak, így a büntetés elmaradt.
Illesse köszönet Ilonkát újból értünk való fáradozásáért!
A terembe visszatérve, mesélte az egyik nőtestvér, hogy ő ilyen alkalomra vágyott már rég. Örvendtem, hogy nem csak az én álmom sikerült, hanem mások is beleélték magukat.
Az alkalom legszebb dísze volt az ahogyan új résztvevők is megjelentek körünkben. Adja az Úr, hogy ide visszakívánkozzanak máskor is. Mi szeretettel várunk újabb és újabb testvéreket.
Az én díszem nem lett tökéletes. Nem is figyeltem kellőképpen rá. Mégis ott van a dupla ajtónk nem nyiló részén, mert lelke van ennek a kopogtatónak is. Aki nem hiszi, nálunk megnézheti!

Alább következnek a képek, amelyek azért nem tökéletesek, mert hát ugye munkálkodtunk :)