Olyan távolinak tűnik a tavalyi év! A szolgálat "eredményét" azóta megírtuk. A kiadványok ott találhatóak az íróasztalomon (és a templomban). Dédelgetem őket, szívesen lapozok bele. Csodás év volt 2018. Az ÚR áldása, hogy gyülekezetünk létszáma ugyanaz maradt, mint 2017-ben. A lelki fejlődésnek apró jeleit is számba vettük. Bárcsak ilyen lenne a folytatás is !
Egy-egy bibliaórán már találkoztunk is. Meséltem a nőknek kedvenc új olvasmányaimról:
A Fogoly vagyok című kötet megvásárolható a hivatalban. Kellemes, hiterősítő olvasmány. A Három kereszt című kötetet az "angyal" hozta. A könyvjelzőt hozzá a "kicsi" készítette. Majd szívesen kölcsön adom, ha a család kiolvasta. Nálunk ugyanis az a nyerő könyv, amelyet éppen én olvasok. :) Néha meg kell várnom, hogy visszajusson a kezembe.
Közben elkezdődött az imahét. A tegnap Zoltánt, ma Imolát használta az ÚR. A szó szoros értelmében.
A következő napokban újabb vendégeket várunk. Családi esti téma nálunk: mi jött át az igehirdetésből.
Az ajándékokat az idén is Ilona készítette. Egy pár bögrével sikerült többet rendelni - ha valaki igényt tartana rá. A bibliaórás nőket idézem: igés bögréből a kávé is finomabb!
Közben imatámaszt kapunk a távolból. Így kaptam meg a hírt:
Az üvegedényt virtuálisan már láttam. Testvérem feljegyzi, hogy kiért imádkozik. Aztán az üvegedénybe került cetlik újból és újból emlékeztetik arra, hogy kikért fohászkodjon az ÚRhoz. Én is imádkozom érte és családjáért, mint testvér a testvérért. Úgy érzem, több "haszon" van ebben, mint a pár száz kihordott meghívón!
