Aktív várakozás

Hétfőn történt, ami az alábbi képeken látható.

Gyertyákat készítettünk Mátyás Judit irányításával. 

Érdekes volt látni azt, hogy milyen könnyen ment a gyertyakészítés nekünk is, akik még nem foglalkoztunk eddig ilyesmivel.
Elkészült közben a templomi adventi koszorú is. Nemsokára látható lesz ez is mindenkinek. Igaziból a templomban kell megcsodálni azt!
Vezérigénk a Zsolt 36,10 volt: In lumine Tuo videbimus lumen. - A te világosságodban látunk világosságot.

"Nem tudjuk, mi jön: titok a holnap.
Némák a titkok. Nem válaszolnak.
De a ma int, hogy híven szolgáljunk,
Mert tudjuk, Ki jön:
Krisztusra várunk.
Ha hirtelen jön, ha észrevétlen,
Munkában leljen, ne resten, tétlen!
Testvérek terhét vállalja vállunk!
Mert tudjuk, ki jön:
Krisztusra várunk."

Túrmezei Erzsébet: Kérdez a gyermek

Adventi programok a gyülekezetünkben

Lassan összeállt az a pár tevékenység és alkalom, amivel az adventi várakozást még szebbé tehetjük a gyülekezetünkben. Íme a lehetőségek!
Hétfőn, november 21-én a női bibliakörösök szervezésében kézműves foglalkozásra kerül sor. Női csoportunkban hagyomány az adventi kézműves alkalom megszervezése. Minden évben volt meghívottunk, akinek a segítségével újat, különlegeset tanulhattunk.
Az idén csoportunk Mátyás Juditra, az angyalosi lelkészfeleségre gondolt, mert a Nőszövetség munkatársképzőjén megtetszett ahogyan a gyertyaöntést irányította.
Mivel gyertyát készítünk, eldöntöttük, hogy a templomi adventi koszorút is mi magunk készítjük el hétfőn.
A plakát, amivel ezt az alkalmat nyitottá tesszük minden érdeklődő számára, így néz ki:

A hét további estéin 6 órai kezdettel bűnbánati istentiszteletekre gyűlünk össze a gyülekezeti teremben.
Szombaton, az első adventi vasárnapot megelőzően a hittanórán kézműves foglalkozásra is sor kerül, amelyre szeretettel várjuk a gyermekek egyre bővülő csoportját.
Egy újabb hétfőn, ezúttal 28-án a tematikus esték keretén belül A viskó című bestsellert fogjuk megbeszélni. Szerzője William P. Young.
Gyülekezetünkben már többen is olvasták ezt a csodálatos könyvet, amely az emberi Miért?-szerű kérdésekre keresi a választ. Most itt az alkalom, hogy kibeszéljük mi tetszett, illetve mi tűnt elfogadhatatlannak a könyvben. Moderálásra a férjem vállalkozott.
A következő plakáttal hirdettük meg ezt a programot:

December 9-én délután indulnak - Deo volente -  az ifisek Kolozsvárra, hogy szombaton jelen lehessenek a Várom az Urat Adventi Zenei Fesztiválon. ld. itt 

Miközben ezeket a sorokat írom, zajlik a szervezés. Hála az Úrnak, hogy nagy örömmel készülnek a fiataljaink erre a rendezvényre.

December 11-én a vasárnapi istentiszteleten a marosvásárhelyi Szabó Attila és Csilla szolgálnak gyülekezetünkben. 

A múltban a nepáli külmissziói szolgálatra elhívást kapott házaspár jelenleg Afrikában tartózkodik, hiszen nemsokára ott szeretnének embereket az Úr követésére felszólítani. Így hát nepáli és afrikai élményeikről, tapasztalataikról fognak nekünk mesélni. Lehetőségünk lesz lelki illetve anyagi támogatást nyújtani az idegenben szolgáló testvéreinknek.

Legyen minden testvérnek áldott adventje! Maranatha! Az ÚR közel!

Idősek és fiatalok

Nemrégiben köszöntöttük gyülekezetünkben a szépkorúakat. Szép számban gyűltünk össze, öröm volt találkozni sok idős testvérrel.

A fiatalok műsorral készültek. Szavaltak, történetet adtak elő.
Az volt az idén a rendkívüli, hogy az idősek vasárnapjára már körvonalazódott az a projekt, amely az idősekre összpontosít. Az ifjak eltervezték, hogy segíteni fognak azokon az idős embereken, akik házban laknak, de nincs aki a házkörüli munkát elvégezze.
Idősek vasárnapján a műsor témája is ez volt: fiatalok és idősek. A fiatalok beszéltek az idősekkel szembeni tiszteletről. Íme egy részlet a történetből:

Elmúlt a nyár, s én alig tartózkodtam otthon. Rendezvényről rendezvényre jártam, a zenélés minden időmet lefoglalta. Közben a házban is változások következtek be. Mire visszatértem a házba, Piri néni már kiköltözött a férje mellé. Én pedig azon kaptam magam, hogy valamiért megállok, és akaratlanul is néhány percet Piri néni arcának felidézésére fordítok. Miért van gombóc a torkomban? Mi változott meg az én életemben? Egy építész barátom egyszer azt mondta, nincsen felesleges tégla egy építményben sem. Ha mégis kivesznek egyet a ház falából, az – bár össze tán nem dől – gyengébb lesz! Én most megéreztem, milyen az, amikor egy feleslegesnek hitt, apró eleme elvész az életemnek. Az jár a fejemben, magától értetődőnek vettem Piri néni jelenlétét, és meg sem fordult a fejemben, hogy bármikor történhet valami, ami megtöri a ház hangulatát. Vajon nem kellett volna lassítani a földszinten, és a „Csókolom, Piri néni!” után egy „Hogy tetszik lenni?”-t is elejteni?

Szeretetvendégség után összegyűltünk a gyülekezeti teremben és a fiatalok a presbiterek kíséretében elmentek az időseket felkeresni, velük beszélgetni.
Hétfőre is maradt egy személy, akit meglátogattunk. Az erdő alatt kedves kis otthonában fogadott bennünket Biri néni. Mivel az utóbbi időben én látogattam, megállapította, hogy a tiszteletes kicsit öregedett :) (Biri néni betöltötte már a kilencvenet is).
Biri néninél például nem kell házimunkát végezni, de örömmel fogadja a fiatalokat, hiszen ő nem jár ki az udvarról, és a gyülekezeti eseményekről is lemarad.
Norbi, aki ezt a szolgálatot felvállalta, már tudta, hogy hogyan fognak Biri nénihez belépni pl. egy szál virággal, egy darab süteménnyel, egy gyülekezeti újsággal.
A tegnap pedig ezt a képet kaptam:

Két fiatal takarított egy idős család udvarán. Szép munkát végeztek!
Aztán az esti istentiszteletre egy másik csapat jött: Voltunk Sanyi bácsinál. Jól sikerült! - mondták.
Isten tartsa meg a fiatalokban levő lelkiséget, nyitottságot és gazdagítsa általuk idős testvéreink életét!

Ha szombat, akkor hittan

12-kor kezdünk rendszeresen. Soha el nem marad egy alkalom, mert csalódott gyermek innen haza nem mehet. Most is, ebben a tanévben is így működik a hittanóra.

Az elmúlt szombaton zavaró tényezőnek bizonyult a gyülekezeti kirándulás. Aztán a nagy eső is elvehette a gyermekek kedvét, mert kevesen voltunk. De milyen jól elbeszélgettünk, és aztán játszódtunk is együtt!
Az elkövetkező szombatokon bibliai királyokról fogunk tanulni.
Kellemes kalandok, jó feltöltekezés áll előttünk. Várjuk szeretettel a gyermekeket!

Újabb napok a VBH-n

Ahogy telnek a napok, fokozódik a kíváncsiság. Párszor megkérdik, hogy vajon holnap mi lesz. És ugye kézimunka is lesz? Ha szerdán nem voltunk eléggé figyelmesek, és több idő jutott szabadon játszani, ma annál hosszabb volt a foglalkoztatás. A végén magyarázkodnom kellett, hogy miért lehet már csak egy rövidet ugrálni a trambulinon.
Az aranymondások egyre jobban rögzülnek, és ez nagy áldás. Ki tudja, hogy az életben mikor fog majd visszhangozni egy-egy helyzetben az isteni igazság, és mikor fog éppen bölcs megoldást jelenteni egy döntésre álló esetben!
Végre alkalmunk volt egy mutogatós éneket is megtanulni. Mire a hároméves Dorka betoppant, el tudtuk neki énekelni, mutatni. Ahogy az arcát figyeltem, megnyerte a dal a tetszését.
Holnap lekerekedik majd Isten segítségével nemcsak Bocs és Bojt története, hanem a Péteré is. Este pedig szeretettel várjuk a szülőket a záró alkalomra.

VBH csakis gyermekeknek

Kezdés előtt mindig strapálom magam amiatt, hogy hogy is lesz az idén a gyermekevangélizáció. Vajon lesz elegendő segítség és résztvevő? Hála Istennek, Enikő az idén is tudott jönni. Nagyon szeretek vele együtt dolgozni. És lassan-lassan a fiatalok is megérkeznek, és készülnek a csodálatos fényképek. Köszi, Orsi, nagy segítség ez!
Most már a második nap után vagyunk, és már könnyebb a napi program előkészítése: aranymondások, bibliai történet, énekek, játékok, kézimunka - jól alakul minden. A program kellőképpen megragadja a gyermekeket. Alkalmunk van arra is, hogy egy-egy kérdésben elmélyüljünk. Ma például nagyon érdekes megfogalmazások hangzottak el a bizonyságtétel kapcsán. De amikor lábat akartam mosni, senki sem jelentkezett az elején szívesen. Így hát megint Klárát rángattam elé, ő volt a "szenvedő" alany. Végül is rég volt az, hogy nekem kellett segítenem a mosakodásban!

Hálás voltam azért, hogy a nagy eső ellenére ugyanannyian eljöttek a mai napon, mint a tegnap. Jó, védett helyen voltak, s mindenki talált magának kedvére való foglalkozást. Igaz, mindent benn kellett megoldani, de a finomságokat így is el lehetett fogyasztani, és találtunk szuper benti játékokat is. A gyermekeim még a program után is kértek engem, hogy játszodjunk úgy ahogy a teremben gyakoroltuk.Így éltük meg Isten csodálatos világának örömét:

Csontváry festményei kapcsán

Végre a két kisebb gyermekkel sikerült eljutnom a Csontváry-kiállításra Csíkszeredába.
A művészetnek régi pártfogója vagyok, de most az érdekelt, hogy a gyermekeim (10, illetve 6 éves) miként élik meg a látottakat.
Az első teremben éppen egy iskolás csoportnak magyarázott az alkalmazott, így mi is elhelyezkedtünk a gyékényből font korongokon, és figyeltünk a szavakra meg a falakon lógó festményekre. A gyermekek közben felfedezték, hogy a három különböző jegyen más-más festmény van. Az Ágnesé éppen a teremben volt kiállítva.
Nemsokára a tárlatvezető Csontváry életének arra a részére tér át, mely Münchenben zajlott. A gyermekek felkapták a fejüket, mert kellemes emlékeik fűződnek a városhoz. A továbbiakban igyekeztek megjegyezni, hogy milyen országokban fordult meg a festő.
Felfigyeltünk a bibliai témájú festményre, mely az Olajfák hegyét jeleníti meg, de A magányos cédrus című festménynél is szóltam nekik arról, hogy ez egy olyan fa, amelyről a Bibliában is olvasunk.

A tárlatvezető bevonta Vilmost a magyarázatba. Székre kellett ülnie, hogy látszódjon milyen perspektívából jelenítette meg a festő idős házvezetőnőjét. A festmény melletti székre később Ágnes is felült.

Felkapták a gyermekek a fejüket, amikor Van Gogh-ról volt szó. A nappalinkban egy Van Gogh-reprodukció található a falon. A virágzó mandulafáról készült festményt - ha jól emlékszem - Van Gogh egyik unokaöccsének festette, és a zongora felett lógott a lakásban.

Van Gogh-ról azért esett szó, mert Csontváry kortársa volt, bár soha nem találkoztak. De aki ismeri Van Gogh-ot és Csontváryt könnyen felfedezi, hogy festményeiknek a színvilága nagyon hasonló. (Ritkán hallani, hogy valaki a Van Gogh nevét helyesen ejtse ki, de itt most ez tökéletesen ment. Értékeltem is a tárlatvezető tájékozottságát.)
A kiállításon megtekinthető Munkácsy-festményt és az arról készült Csontváry-másolatot egy kis ideig együtt figyelgettük. Vilmos aztán rávágta: a másolat modernebb.
Ágnesnek a Selmecbányát megjelenítő képnél csillant fel újból a szeme. Ez a festmény Sissihez is kapcsolódik, mi pedig gyakran olvasunk róla szóló meséket.

Alapos körbesétálás, nézelődés után elhagytuk a múzeumot, és elfogyasztottunk egy kis finomságot.
Csodálatos hangulatban jöttünk ki a múzeumból. Feltöltődtünk színekkel, élményekkel, s megint elgondolkodhattunk azon, hogy nem mindegy az, ha valamit csak nézünk, de igaziból nem látjuk azt a maga rendkívüliségében.
Csontváry a szemünket segített nyitogatni, hogy több szépet, egyedit láthassunk meg a magunk valóságából.