Újabb napok a VBH-n

Ahogy telnek a napok, fokozódik a kíváncsiság. Párszor megkérdik, hogy vajon holnap mi lesz. És ugye kézimunka is lesz? Ha szerdán nem voltunk eléggé figyelmesek, és több idő jutott szabadon játszani, ma annál hosszabb volt a foglalkoztatás. A végén magyarázkodnom kellett, hogy miért lehet már csak egy rövidet ugrálni a trambulinon.
Az aranymondások egyre jobban rögzülnek, és ez nagy áldás. Ki tudja, hogy az életben mikor fog majd visszhangozni egy-egy helyzetben az isteni igazság, és mikor fog éppen bölcs megoldást jelenteni egy döntésre álló esetben!
Végre alkalmunk volt egy mutogatós éneket is megtanulni. Mire a hároméves Dorka betoppant, el tudtuk neki énekelni, mutatni. Ahogy az arcát figyeltem, megnyerte a dal a tetszését.
Holnap lekerekedik majd Isten segítségével nemcsak Bocs és Bojt története, hanem a Péteré is. Este pedig szeretettel várjuk a szülőket a záró alkalomra.

VBH csakis gyermekeknek

Kezdés előtt mindig strapálom magam amiatt, hogy hogy is lesz az idén a gyermekevangélizáció. Vajon lesz elegendő segítség és résztvevő? Hála Istennek, Enikő az idén is tudott jönni. Nagyon szeretek vele együtt dolgozni. És lassan-lassan a fiatalok is megérkeznek, és készülnek a csodálatos fényképek. Köszi, Orsi, nagy segítség ez!
Most már a második nap után vagyunk, és már könnyebb a napi program előkészítése: aranymondások, bibliai történet, énekek, játékok, kézimunka - jól alakul minden. A program kellőképpen megragadja a gyermekeket. Alkalmunk van arra is, hogy egy-egy kérdésben elmélyüljünk. Ma például nagyon érdekes megfogalmazások hangzottak el a bizonyságtétel kapcsán. De amikor lábat akartam mosni, senki sem jelentkezett az elején szívesen. Így hát megint Klárát rángattam elé, ő volt a "szenvedő" alany. Végül is rég volt az, hogy nekem kellett segítenem a mosakodásban!

Hálás voltam azért, hogy a nagy eső ellenére ugyanannyian eljöttek a mai napon, mint a tegnap. Jó, védett helyen voltak, s mindenki talált magának kedvére való foglalkozást. Igaz, mindent benn kellett megoldani, de a finomságokat így is el lehetett fogyasztani, és találtunk szuper benti játékokat is. A gyermekeim még a program után is kértek engem, hogy játszodjunk úgy ahogy a teremben gyakoroltuk.Így éltük meg Isten csodálatos világának örömét:

Csontváry festményei kapcsán

Végre a két kisebb gyermekkel sikerült eljutnom a Csontváry-kiállításra Csíkszeredába.
A művészetnek régi pártfogója vagyok, de most az érdekelt, hogy a gyermekeim (10, illetve 6 éves) miként élik meg a látottakat.
Az első teremben éppen egy iskolás csoportnak magyarázott az alkalmazott, így mi is elhelyezkedtünk a gyékényből font korongokon, és figyeltünk a szavakra meg a falakon lógó festményekre. A gyermekek közben felfedezték, hogy a három különböző jegyen más-más festmény van. Az Ágnesé éppen a teremben volt kiállítva.
Nemsokára a tárlatvezető Csontváry életének arra a részére tér át, mely Münchenben zajlott. A gyermekek felkapták a fejüket, mert kellemes emlékeik fűződnek a városhoz. A továbbiakban igyekeztek megjegyezni, hogy milyen országokban fordult meg a festő.
Felfigyeltünk a bibliai témájú festményre, mely az Olajfák hegyét jeleníti meg, de A magányos cédrus című festménynél is szóltam nekik arról, hogy ez egy olyan fa, amelyről a Bibliában is olvasunk.

A tárlatvezető bevonta Vilmost a magyarázatba. Székre kellett ülnie, hogy látszódjon milyen perspektívából jelenítette meg a festő idős házvezetőnőjét. A festmény melletti székre később Ágnes is felült.

Felkapták a gyermekek a fejüket, amikor Van Gogh-ról volt szó. A nappalinkban egy Van Gogh-reprodukció található a falon. A virágzó mandulafáról készült festményt - ha jól emlékszem - Van Gogh egyik unokaöccsének festette, és a zongora felett lógott a lakásban.

Van Gogh-ról azért esett szó, mert Csontváry kortársa volt, bár soha nem találkoztak. De aki ismeri Van Gogh-ot és Csontváryt könnyen felfedezi, hogy festményeiknek a színvilága nagyon hasonló. (Ritkán hallani, hogy valaki a Van Gogh nevét helyesen ejtse ki, de itt most ez tökéletesen ment. Értékeltem is a tárlatvezető tájékozottságát.)
A kiállításon megtekinthető Munkácsy-festményt és az arról készült Csontváry-másolatot egy kis ideig együtt figyelgettük. Vilmos aztán rávágta: a másolat modernebb.
Ágnesnek a Selmecbányát megjelenítő képnél csillant fel újból a szeme. Ez a festmény Sissihez is kapcsolódik, mi pedig gyakran olvasunk róla szóló meséket.

Alapos körbesétálás, nézelődés után elhagytuk a múzeumot, és elfogyasztottunk egy kis finomságot.
Csodálatos hangulatban jöttünk ki a múzeumból. Feltöltődtünk színekkel, élményekkel, s megint elgondolkodhattunk azon, hogy nem mindegy az, ha valamit csak nézünk, de igaziból nem látjuk azt a maga rendkívüliségében.
Csontváry a szemünket segített nyitogatni, hogy több szépet, egyedit láthassunk meg a magunk valóságából.

A királyi kirándulás

-Tudod, olyan jó igét kaptam a mi napra! - szokta mondani az én egyik drága barátnőm. El szokta mondani azt is, hogy miben volt neki az adott helyzetben fontos az isteni útmutatás. Ilyenkor csodálom őt, hogy Isten hogyan munkálkodik az ő életében, és az ige szeretete mekkora segítségére van a boldogulásban.
Május 19-én reggel a mi bibliakörös csoportunk is nagyon jó, mélyre szántó igét kapott. Reggel 7-kor hagytuk el a várost tizenkilencen, s a mi Urunk így szólt hozzánk: "a Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva." (Ef 3,17)
És valóban így telt ez a nap: a mi Urunk ott volt velünk, Szentlelke által lakozott bennünk, és amerre csak jártunk, érezhettük az Ő jelenlétét.
Fél kilenckor már Törcsváron voltunk. Lehetett reggelizni még nyitásig, s aztán elsőkként mentünk fel a kastélyhoz. Az egyik tornácon megálltunk, és Veronka beszámolt arról, hogy miképpen épült a kastély. Nagyon hálásak voltunk azért, hogy magyar forrásokból készült. Törcsváron magyar érdemekről nem olvasunk, hallunk. Elhallgatják azt, hogy pár száz évvel ezelőtt Törcsváron azért kellett építkezni, hogy a délről támadni készülő csapatokat idejében meglássák. Őrszemek álltak a magyar királyok megbízásából a hegytetőkön, mert féltették Erdélyt. Aztán a vár, kastély gazdát cserét, s Bram Stoker a Drakula-történettel átírta a történelmet. Gusztustalanná tette.Beteg elme.
Közben meghallottuk, hogy a helyi idegenvezető így mesél egy csoportnak: a magyaroknak nincs közük a helyhez. Amit ők állítanak "nu este documentat". Megegyeztünk, nem javítjuk ki.
Következő megállónk már Sinaián volt. A Peles kastély belső udvarán Jutka tartott beszámolót a kastély történetéről. Sok érdekességet felemlített, s alig vártuk, hogy azokat lássuk.
A román királyi családról is beszélgettünk egymás között. Nagyot nyeltünk amikor az egyik szobában bemutatták azt a pajzsot, amely az első román király, I. Károly idejéből való. A négy román országrész van rajta. Erdély akkor még csak álom a nagy vagyonnal rendelkező, uralkodói dicsőséghez jutott Sigmaringenek számára.
A kastély építése óriási összegeket emészthetett fel. Nem értem, miért kellett oda még másikokat is építeni (Pelisor, Foisor - kastélyok). Hátborzongató volt a keleti szalonban a Korán feliratú székeket látni, bálványimádásnak tűnt. A Hohenzollernek amúgy katolikusak voltak, később tértek át az ortodox vallásra. Vajon miért? :) Ugye semmi számítás nem volt a háttérben.
Jó volt a kastélyban, de a kastély melletti vendéglőben, ahol közben megterítettek nekünk, most már ideje volt helyet foglalni. Bőséges háromfogásos ételt fogyasztottunk. Tisztelettel és odaadással kezeltek bennünket. És én annyira örvendtem az igényességnek, mert két évvel ezelőtt Moldvában még a kávét sem tudtuk meginni, olyan szennyízű volt.
A terítéket most a szállodáknál dolgozó társunk, Évike értékelte ki: "Nálunk a protokolláris alkalmaknál veszik elő az ilyen szép, hosszú abroszt."
George Enescu emlékháza volt a következő megállónk. Számomra a nap újdonsága, legfőbb attrakciója. (Közben mások is megsúgták, hogy ők is így vannak ezzel.)
A ház előtt a Román rapszódiát dúdolom. - Ismerjük, tévéadás is kezdődött ezzel! - kiáltanak fel a társaim. (Valaki a csoportból megjegyzi, hogy milyen kedves tőlem, még éneklek is a társaimnak.)
Enescuról mesélek, felkészülünk a nagy pillanatra: belépünk az ő kedvenc helyére.
A királyi család pártfogoltjaként Enescunak a kastélyban külön szobája volt, de ezt a házat azért építtette, mert másra vágyott. A kastélyban lévő pompa bennünket is fárasztott. Azt sem tudtuk, mit nézzünk. A művész ezzel szemben másra vágyott. Életfelfogását tükrözi ez a mondata: "Simplitatea in viata este adevarata libertate." (Az egyszerűségben találjuk meg az igazi szabadságot.)
A ház garázsából egy kellemes kis termet alakítottak ki, ahol elcsendesedhettünk és zenét hallgathattunk pár percig. Ezen a kiránduláson nem volt lehetőségünk templomba menni, ehelyett a zene segített a lelki tisztaságra odafigyelni.
A múzeum alkalmazottja szívesen beszélgetett velünk. Az Enescu-háznál nincs olyan sok látogató, mint a kastélynál, így hát ideje is volt bőven. Amikor ama híres terasz felől kérdeztem, azt mondta, hogy engem beenged. Majd megegyeztünk, hogy bemehetünk többen is, kivételt tesz. Rendkívüli pillanatok voltak ezek, ld alább a képeket.
Hazafele Prázsmáron is megálltunk. Itt Editke mutatta be nekünk az erődítményt és a templomot. Sajnos, rövid volt az időnk. Tulajdonképpen csak körbeszaladtuk, mert összesen 25 perc volt zárásig.
Azóta is igyekszünk a fáradalmakat kipihenni, az élményeket feldolgozni......és továbbra is igyekszünk Krisztussal élni, akinek mindent köszönhetünk.
A teljes csoport a Peles kastélynál:

Az első megálló Törcsváron volt. A csapat egy része a kastély előtt:

Sinaian a Peles sétányán éppen a kastély fele tartunk. A vendéglő mellett megyünk el, ahol később a fejedelmi ebédet fogyasztjuk el.

Jutkát hallgatjuk meg itt:

A megterített asztalnál:

Amikor Enescu házához értünk, elkezdett cseperegni. Mi az esőt is örömmel fogadtuk. Ernyős képek következnek, mert ezt hangulasosnak tartottuk.

Brancovenesti árkádok előtt:

Kilátás az erkélyről: távolban a Bucegi hegyormai.

Leírás:

Prázsmári látogatás:

Áldott pünkösdi ünnepet!

"Amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra." Jn 16,13

A készítők:

És egy szép hitvalló ének:

Anyák napjára készülünk

Mivel május hónap nagyon bonyolultnak ígérkezik, úgy tűnt a legmegfelelőbbnek, ha az anyák napi ünnepélyre április végén, azaz 24-én kerül sor.A legfontosabb, hogy az édesanyáknak, nagymamáknak ünnepet szerezzünk, és az egész gyülekezetnek egy bensőséges, áldott együttlétben legyen része,
A templomban már hirdettük, hogy szeretettel várjuk a gyermekek jelentkezését. A szombati vallásórán pedig már többen is jelezték, hogy részt szeretnének venni a műsorban.
Mivel a gyermekekkel való kapcsolatban fontosnak tartjuk, hogy ők is érezzék, érdekel a véleményük, ezért megbeszéltük már nagyjából azt is, hogy ki mit szeretne vállalni. Ennek függvényében pedig egy meglepetésekkel teli anyák napi műsorunk lesz Isten segítségével!
A tavalyi ünnepélyről egy pár képet osztok most meg. Én akkor nem voltam jelen, de sok szépet hallottam arról, hogy milyen hangulata volt az ünnepélynek.

A bibliaórás nők újból szeretetvendégséggel készülnek az alkalomra.

Egy újabb áldott alkalom után

Csütörtökön megbeszéltük a női bilbiakörösökkel, hogy elmegyünk szombaton Szentkatolnára keresztyén nőnapi ünnepélyre.

Aztán eljött a szombat, és allergiás tünetekkel ébredtem fel. Arra gondoltam, nekem itthon kell maradnom, mert nem leszek képes a gépkocsit sem vezetni. Aztán felkeltem, igyekeztem összeszedni magam, és egy kicsit javult az állapotom. Azt mondtam, elmegyek, bár kissé torz az arcom, de hát nem a külső számít. És milyen jó, hogy így döntöttem, mert a Budapest-Fasori Református Egyházközségből érkezett kedves házaspár olyan jó hatással volt rám. Egyszerűen beszéltek a megélt hittapasztalatokról, szívvel-lélekkel mutattak az Úrra.
Megígértem, hogy az ott elhangzott Bódás János verset megosztom az oldalamon. Fogadja szeretettel minden kedves olvasó! Legyen ez egy kis segítség az előttünk lévő Úrnapjára való készülésben.
Bódás János: Útjelző tábla

Vigyáz a falvak szélén s ott áll
a szétfutó keresztutaknál.
Vigyáz, mindig útfélen állva
s irányt mutat mellén a tábla.

Lábára indák tekerőznek,
a barmok hozzá dörgölőznek,
vállára galamb, varjú száll,
az útról ráfreccsen a sár,
nap vakítja és veri zápor,
megrepedez a tél fagyától,
kölykek vágnak belé sebet,
beszennyezik kósza ebek,
de jó- s balsorsban egyaránt
áll és mutatja az irányt.

Mellette bölcsek és bolondok
cipelnek álmot, vágyat, gondot,
jönnek és mennek ifjak, vének,
nászmenetek és temetések,
ő áll és tűr s nem válogat,
mindenkinek utat mutat.

Útjelzőtábla lettem én is
ott, hol az út Isten felé visz.
Embersorsok útfelén állva
mutatok mindig egy irányba:
Krisztus felé. Nap szúr, ver zápor,
didergek a közöny fagyától,
bűn-indák reám tekerőznek,
rút vágyak hozzám dörgölőznek,
vállamra kétség-varjú száll,
s fülembe azt kiáltja: kár!
Az élet sara rámfrecseg,
megsebeznek gonosz kezek,
de jó- s balsorsban egyaránt
állok, s mutatom az irányt,
akik mellettem elhaladnak,
a fáradt tékozlófiaknak.

Mellemről Isten lángírása
beragyog ködbe, éjszakába
s szinte kiáltja: emberek,
mindnyájan erre menjetek,
a Krisztus jár előttetek,
nála lesz békességetek,
csak a nyomába lépjetek,
szárnnyá válik keresztetek!
Hát bízzatok és higgyetek,
s szeressetek, szeressetek!