Anyák napjára készülünk

Mivel május hónap nagyon bonyolultnak ígérkezik, úgy tűnt a legmegfelelőbbnek, ha az anyák napi ünnepélyre április végén, azaz 24-én kerül sor.A legfontosabb, hogy az édesanyáknak, nagymamáknak ünnepet szerezzünk, és az egész gyülekezetnek egy bensőséges, áldott együttlétben legyen része,
A templomban már hirdettük, hogy szeretettel várjuk a gyermekek jelentkezését. A szombati vallásórán pedig már többen is jelezték, hogy részt szeretnének venni a műsorban.
Mivel a gyermekekkel való kapcsolatban fontosnak tartjuk, hogy ők is érezzék, érdekel a véleményük, ezért megbeszéltük már nagyjából azt is, hogy ki mit szeretne vállalni. Ennek függvényében pedig egy meglepetésekkel teli anyák napi műsorunk lesz Isten segítségével!
A tavalyi ünnepélyről egy pár képet osztok most meg. Én akkor nem voltam jelen, de sok szépet hallottam arról, hogy milyen hangulata volt az ünnepélynek.

A bibliaórás nők újból szeretetvendégséggel készülnek az alkalomra.

Egy újabb áldott alkalom után

Csütörtökön megbeszéltük a női bilbiakörösökkel, hogy elmegyünk szombaton Szentkatolnára keresztyén nőnapi ünnepélyre.

Aztán eljött a szombat, és allergiás tünetekkel ébredtem fel. Arra gondoltam, nekem itthon kell maradnom, mert nem leszek képes a gépkocsit sem vezetni. Aztán felkeltem, igyekeztem összeszedni magam, és egy kicsit javult az állapotom. Azt mondtam, elmegyek, bár kissé torz az arcom, de hát nem a külső számít. És milyen jó, hogy így döntöttem, mert a Budapest-Fasori Református Egyházközségből érkezett kedves házaspár olyan jó hatással volt rám. Egyszerűen beszéltek a megélt hittapasztalatokról, szívvel-lélekkel mutattak az Úrra.
Megígértem, hogy az ott elhangzott Bódás János verset megosztom az oldalamon. Fogadja szeretettel minden kedves olvasó! Legyen ez egy kis segítség az előttünk lévő Úrnapjára való készülésben.
Bódás János: Útjelző tábla

Vigyáz a falvak szélén s ott áll
a szétfutó keresztutaknál.
Vigyáz, mindig útfélen állva
s irányt mutat mellén a tábla.

Lábára indák tekerőznek,
a barmok hozzá dörgölőznek,
vállára galamb, varjú száll,
az útról ráfreccsen a sár,
nap vakítja és veri zápor,
megrepedez a tél fagyától,
kölykek vágnak belé sebet,
beszennyezik kósza ebek,
de jó- s balsorsban egyaránt
áll és mutatja az irányt.

Mellette bölcsek és bolondok
cipelnek álmot, vágyat, gondot,
jönnek és mennek ifjak, vének,
nászmenetek és temetések,
ő áll és tűr s nem válogat,
mindenkinek utat mutat.

Útjelzőtábla lettem én is
ott, hol az út Isten felé visz.
Embersorsok útfelén állva
mutatok mindig egy irányba:
Krisztus felé. Nap szúr, ver zápor,
didergek a közöny fagyától,
bűn-indák reám tekerőznek,
rút vágyak hozzám dörgölőznek,
vállamra kétség-varjú száll,
s fülembe azt kiáltja: kár!
Az élet sara rámfrecseg,
megsebeznek gonosz kezek,
de jó- s balsorsban egyaránt
állok, s mutatom az irányt,
akik mellettem elhaladnak,
a fáradt tékozlófiaknak.

Mellemről Isten lángírása
beragyog ködbe, éjszakába
s szinte kiáltja: emberek,
mindnyájan erre menjetek,
a Krisztus jár előttetek,
nála lesz békességetek,
csak a nyomába lépjetek,
szárnnyá válik keresztetek!
Hát bízzatok és higgyetek,
s szeressetek, szeressetek! 

A "rajzos" hét

Így nevezem az elmúlt hetet, amikor minden csoportban készült valami. Érdekesnek tartottam, hogy ilyen egybeesés is van, mert ez nem volt benne a tervben. Úgy látszik, erre mindenkinek szüksége volt, hogy az évnek ebben a szakaszában is különleges és kellemes legyen az együttlét.

Először a nőtestvérekkel ügyeskedtünk. Bibliaóra után elkészítettük azokat a dobozokat, amelyeket a munkatársképzőről hoztak a résztvevők. Mi inkább a díszítésre figyeltünk, és közben egyszerűen jó volt lazítani!

Aztán péntek este elkészült egy nagyon érdekes tárgy: egy impozáns méretű iphone 5-ös. Ilyen senki másnak nincs! És vajon mi van a képernyőn? Csakis a facebook, méghozzá az ifjak csoportja - mert ők a készítők.  Érdemes megfigyelni, hogy a tagok  - oldalt látható ez - éppen fenn vannak a face-en, s mellette ott van, hogy mennyi ideje. Ami nekem nagyon tetszett, az a lelkesedés, amint készítették. Mindenki beleélte magát, és kapott feladatot. Íme az eredmény:

Szuper film készült erről a tevékenységről, de nem kértem beleegyezést, így nem merem feltenni.

Aztán szombaton a gyermekekkel tevékenykedtünk. Már rég készültem erre az alkalomra, és most minden elő volt készítve. Timóteusról beszéltünk, és úgy éltük bele magunkat a hallottakba, hogy mindenki kapott feladatot: rajzolni, festeni, vágni lehetett. Sajnos, a nagy munkában elfelejtettem képeket készíteni. Pedig ez volt az év legmenőbb vallásórája. Újból sokan voltunk, a mi nagylányunk tantárgyversenyen volt, de amikor hazajött, akkor örömmel fedezte fel a művet.

Íme az eredmény:

Timóteus kapcsán arról tanultunk, hogy mit jelent a hit harcosának lenni. Amikor megkérdeztem, hogy ki színezne ki egy római katonát, akkor sokan jelentkeztek. Így lett ilyen harcos kinézetű a kép. És sokat énekeltünk is. Talált ide a régi kedvenc: Én nem vagyok gyalogos katona. Felidéztük az egykor tanult Légy Jézus Krisztus harcosa kezdetű éneket is.

Vasárnap este presbiteri bibliaórára gyűltünk össze. Ezúttal a gyülekezet missziós térképét kellett megrajzolni. Jól ment a saját csoportomban is, mindenki hozzátett valamit. A végén pedig meglátszott, hogy ugyanazt a témát különböző megközelítésből is lehet tálalni. Ezért volt számomra kellemes meglepetés, amit a másik csoport mutatott be.

A két rajzot majd eggyé alakítjuk. Reméljük, mindez gyülekezetünk javát szolgálja.

Közben sok házhoz igyekszünk eljutni úgy, ahogy Dsida 1930-ban megfogalmazta a következő szép versében:

Menni kellene házról házra

Nem így kellene hűvös, árnyas
szobából, kényelmes íróasztal
mellől szólani hozzátok, jól
tudom. Menni kellene házról
házra, városról városra, mint
egy izzadt, fáradt, fanatikus
csavargó. Csak két égő szememet,
szakadozott ruhámat, porlepett
bocskoromat hívni bizonyságul
a szeretet nagy igazsága mellé.
És rekedt hangon, félig sírva,
kiabálni minden ablak alatt:
Szakadt lelket foltozni, foltozni!
tört szíveket drótozni, drótozni!

Egy szép vasárnap emlékére

Az elmúlt vasárnap együtt szolgáltunk Ueli Burckhalter svájci lelkésztársunkkal, kedves barátunkkal, aki a napokban nálunk vendégeskedett  és vissza-visszatérő Brian Johnston-nal, egykori angoltanárunkkal.

A hirdetett ige alapjául Ézs 66,13 szolgált: Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak titeket."

Az istentisztelet után kellemes környezetben, Komandón folytatódott a kiértékelő, este későig pedig teológiai kérdéseket beszéltünk meg.

Öröm volt egymásra találni a szolgálatban, Isten áldásait az együttes iparkodás következtében megtapasztalni. Legközelebb a nyáron lesz ilyen nemzetközi istentisztelet gyülekezetünkben,

Adventi kézműves foglalkozás

Az alábbi rendezvényen ezúttal a karácsonyhoz kapcsolódó díszeket készítünk - D.V.

Meghívások-kihívások

Örömmel tölt el minden olyan nem várt felkérés, amelyben feladatot kapok. A szolgálatnak egy nagyon érdekes oldala ez. Mindenekelőtt nincs benne semmi kompromisszum (nem azért tartjuk, hogy lejárjon vagy meglegyen), és sok esetben egy nonkonformista alkalom, mert lehet újítani pl. módszerekben, s a véleménynyilvánításnak is helye van.
Így voltam jelen egy csodálatos estén Almásban egy női bibliakörön, amelyre Csilla hívott meg engem. Arról beszélgettünk, hogy szeret-e bennünket Isten. Olyan kiadósan mutatkoztunk be, hogy aztán a Bibliához kötődő kérdések közül nem is sikerült mindegyikre válaszolni akkor. De ahogy én láttam ezt a csoportot, azóta gondjuk volt arra, hogy kérdéseikre választ kapjanak.
Egy új ízvilágot is hoztam az alkalomról, mert itt ettem először cannellonit. A pazar vacsorát is Csilla készítette, bár neki is három kicsi gyermeke van (az enyéim már mindjárt nem kicsik).

Aztán egy csoportösszerázóra kaptam felhívást, s örömmel mondtam rá igent. Főleg azért, mert Kata kiállt mellettem, és a program egy részét együtt bonyolítottuk le. Kata másnap a búcsúnál nem volt jelen sajnos, pedig igazán eredeti volt. Kaptam szinte 20 ölelést. Én szeretettel gondolok az Írisz Ház munkaközösségére, értékelem munkájukat. Boldog vagyok amiatt, hogy támogatásukkal összegyűjthettük Kovásznán is a fogyatékkal élőket , s most már többedjére is találkozhattunk, hogy beszélgessünk, imádkozzunk együtt. De erről még külön fogok írni a továbbiakban.
A szentgyörgyi fogyatékkal élő személyek által készített ajándékokból az alábbiak még nem fogytak el.

A gyertya már világított a női bibliakörön is, ahol elmondtam, hogy hogyan került a tulajdonomba.
A kovásznai "ügyet" Fekete Réka újságírónő is felkarolta. A cikk hangulatán is érződik lelkesedése a kezdeményezés miatt. ld.itt

Ha szombat, akkor hittanóra...

...jókedv és játék közepette.

Így voltunk együtt a múlt szombaton, amikor Sámuel prófétáról tanultunk.
Abban az időben nem volt az Úrnak temploma. A silói szentélyben, a szent sátorban szolgált akkor Éli pap. Oda érkezett Anna, aki Istenhez imádkozott: fiúgyermeket kért az Úrtól.
A fénykép kedvéért zsúfolódott be a csapat a sátorba. A továbbiakban csak a nulladikos lányokkal néztük meg bent a Sámuelről szóló képeskönyvet. Addig a nagyobbak együtt szerkesztettek egy imádságot, ami Anna szájába illet volna.
Ebben a tanévben is sok áldott találkozásra kerülhet így sor Isten kegyelméből sátorban vagy sátoron kívül!