Az első élményem az volt, hogy sokan vagyunk reformátusok a templomban. Boldog voltam, hogy a vallási ökumenizmust többen is meg tudjuk élni felnőtt módra. Ez azt jelenti, hogy a magunk számára sok jót felfedezünk a más fajta kegyességben, s az mind előbbre visz. (Sok jó tapasztalatom van hívő katolikus emberekkel itt Kovásznán. Jól működik a lelki egymásra hangolódás. Egy kedves nőtestvérem rendszeresen imádkozik is családomért. Szóvá is teszi találkozásainkkor: Én imádkozom magukért, de csak úgy a gyöngyfüzérrel, mert én úgy tudok. -Rám ez így is érvényes - szoktam válaszolni neki. És én is imádkozom érte.)
Még az is kellemesen hatott rám, hogy a katolikus teológia milyen egyediséget kölcsönöz az igemagyarázatnak (Az igehirdetés alapjául a Lk 2,41-50 szolgált. Ebből az igehirdető Mária hozzáállását emelte ki, hangsúlyozva azt a higgadtságot ami viselkedését jellemezte a nehéz helyzetben. Mária nem kapott idegrohamot, hanem három napig kitartóan kereste Józseffel együtt gyermekét. Eközben este, egy eredménytelen napot zárva, valószínű, hogy imádságban kérték a segítséget Istentől.)
Csaba atya hitből fakadó életfilozófiája áthatotta a szentbeszédet. Az aktualizálásokkal a jelenben uralkodó kiábrándultságot, tehetetlenséget vette célba, s elvezetett a remény megéléséhez.
Egy pár biztatást lejegyeztem magamnak, mert nekem is szükségem van ezeket szem előtt tartani. Az egyik így hangzik: nem engedhetjük, hogy a feladatok maguk alá temessenek. A másik biztatás: minden körülmény között őrizzem meg lelkem nyugalmát.
A kapott lelki eledelt hazahoztam, hogy az én otthonomat is újból áthassa a hitből fakadó erő.
Álljon itt a ma reggeli igei biztatás is: Keressétek az Urat mind, akik alázatosan éltek a földön, és teljesítitek a törvényt! (Zof 2,3)
