ELKEZDŐDÖTT....

Istennek hála, szépen alakul a gyermeklétszám és a program lebonyolítása is. Örömmel élem meg ezt a szolgálatot, és hasonlóan éreznek még mások is, akik lelkes segítőkként itt vannak mellettünk.

Következnek a képek beszámoló helyett. Egyszerűbb, ha ezekhez írok megjegyzéseket.

Ekkora volt a hétfői kör az udvaron.

Táncra fel Orsival. Ezzel a tánccal indul be az időgép.

 A hallgatóság

 Csilla kérdése: Melyik út vezet a mennyek országába?

 Annamari segít: Tessék, itt a Biblia! Benne mindezt megtalálod.

 A professzor és Petra beindítják az időgépet.

 Na, ezt megnézzük!

 Játék az udvaron.

 Van-e még hely a trambulinon?

 Fogy a víz.

 Az egyik legaranyosabb kép Balázskával.

 Itt az ideje a cukorka kiosztásának.

 Készülnek az akváriumok.

 A festegetők

 Keddi tánctanítás

 Ekkora lett keddre a kör. Ára mindennek: egy pár finom cukorka.

 Így lelkesülünk.

 Samuval mutatjuk be, hogy milyen nehéz kicsinek lenni (illusztráció Zákeus történetéhez).

 No comment.....egyszerűen csak jó ezt csinálni!!!!!!!!!!

Gyermekevangélizáció

Nagy szeretettel készülünk a nyári vakációs bibliahétre. Ajánlkoztak már segítségek is - hála Istennek. Péntek este a szülőkkel szeretnénk zárni az alkalmat. Valahogy úgy, mint a legutolsó vallásórán is történt.

Közben két trambulin és egy pár négykerekű járgány várja a játszani is szerető gyermekeket :)

A legfontosabb, hogy imádkozzunk ezért az alkalomért is, és szóljunk azoknak, akik eljöhetnének. Mert itt is igaz az, hogy: senki sem tehet meg mindent, de mindenki tehet valamit!

Áldást hordozó emberekkel találkoztam

Igen, ebben a nagy ajándékban volt részem az elmúlt napokban is. Először egy váratlan, majd egy bejelentett látogatás rendjén, ugyanazon a napon. Csodálatos volt embereket így megismerni családjaikkal együtt, egyben azt a szeretetet is megtapasztalni, amivel hozzánk igyekeztek. (Maros megyéből jött mindkét család.)

De sikerült a héten  eljutni két helyre is beteglátogatóba. Imádkoztam azért, hogy fenntartásaimat indokolatlanná tegye az ÚR. Ezek csak megakadályoznak abban, hogy felkerekedjek. Ilyen gondolatok fordulnak meg a fejemben: nem is rám várnak, zavarok, megterhelem őket, nem tudják, mit kezdjenek velem.

Isten meghallgatta imádságaimat, és mindkét helyen jól sikerült a látogatás. Hazafelé megelégedetten fogalmaztam meg a magam számára, hogy vannak olyanok, akik felismerik, ha szeretettel közelítünk hozzájuk.

És aztán eljutottam a Boldog Apor Vilmos Gyermekotthonba is a holland barátainkkal. Újból segélyt hoztak kedves testvéreink, amelyet szeretettel fogadtak a központban. Be is hívtak bennünket egy kis kínálgatásra.

Olyan jó oda belépni, elbeszélgetni a Kolozsi házaspárral! Sokat tanultam tőlük minden beszélgetéskor. Boldog vagyok, hogy Kovásznán ilyen otthon is létezik, nagy szükség van rá.

Sokan indulunk úgy lelkészekként, hogy valami nagyot szeretnénk kivitelezni, de nem mindegyikünknek adatik ez meg. Számomra is álom egyelőre egy olyan intézmény létrehozása, ahol emberi életeken lehetne segíteni. De legalább van ahova besegíteni. Ahová tudjuk vinni azt a keveset, amivel rendelkezünk. Ezért is látogattuk meg egy alkalommal a női bibliakör tagjaival az otthont. Gyümölcsöt vittünk, mert abban az időszakban azt tudták a legkevésbé beszerezni a gyermekeknek.

Miközben tehetős barátaink leparkolták az udvarban autójukat, egy másik külfölön élő, adakozó család búcsúzott el a központ tagjaitól. Engem is bemutattak nekik, ők pedig szerénykedtek, hogy adományuk ehhez képest, amit a hollandok vittek, szerénynek bizonyul. Vigasztaltam őket, hogy minden kicsi számít. És ezt őszintén gondoltam. Mert éppen az erdélyi nehéz sorsú gyermekek ügyében tudott a magyar nemzet nemrégiben remekül összefogni - Istennek legyen hála!

 

Ajándékba kaptunk egy naptárat, tele képekkel, csodálatos idézetekkel. Magammal hoztam a belső szobámba is, hogy rá pillanthassak, ihletet kapjak a további szolgálatokhoz is. Hogy legyen erőm új utakon indulni Istennel kéz a kézben.

Gyülekezeti nap Lécfalván

Kissé későn kerülök oda, hogy beszámoljak a lécfalvi együttlétről, de hát a nyár mindig bonyolult.
Kezdjem ott, hogy mi már pénteken helyszíneltünk.
Jöttek a presbiterek, volt az udvaron mikrobusz, terepjáró és elég fogdmeg ember. Ekkor jött az ötlet, hogy kiruccanunk az aprajával is, azaz a három gyermekkel.
Lécfalván kiderült, hogy már sok választási lehetőség nincs a helyezkedés kapcsán. Még most is mosolygok azon, hogy ez engem akkor meglepett.
Ott a helyszínen szereztünk második sátrat is, ugyanis 80 fő jelentkezett be a gyülekezetből, és nekünk csak egy partisátrunk van.
Fő a jó hangulat, ami ekkor, így is megvolt! Percek alatt felállították a sátrat, kicsomagoltunk, majd egyet beszélgettünk és jöttünk haza.

Szombaton hajnalban esett az eső. Egyáltalán nem kívánatos időjárás egy olyan rendezvényhez, amely a szabadban zajlik. Aranyos volt az egyik kedves barátnőm, tőlem érdeklődött az időjárás felől. Válaszolni persze, nem tudtam.
De az eső elállt, a fű lassan felszáradt. Elkezdődött az istentisztelet, és kígyóztak a sorok az úrvacsora vételhez. A kegyelem csodálatos percei voltak ezek.
Innen rohantunk át a templomhoz, ahol kiderült, már nincs több hely. Kint várakoztunk, hogy utolsó kórusként fellépjünk. Mekkora öröm volt, hogy az Erdély Tv-ben a mi kórusunk egyik teljes énekszámát vágták be! Az ének a 23. percnél kezdődik itt: http://www.erdely.tv/magazin/hitelet?musor=36603
Visszamentünk a sátorhoz, ahol a nagyon-nagyon finom étel már készen volt. Miközben ettünk, láttam meg, hogy a főszakács, a segédek még ülőhelyet sem kaptak. Lábon fogyasztották el az ebédjüket. De hát sokan voltunk, kevésnek bizonyult a pad is.

 

Ekkor még nem tudtuk: Klára hiába mutatja be a mi ételünket, a zsűri elfelejti megkóstolni :)

Egy biztos: a közösségi élmények éltetik ezt a mi gyülekezetünket is. Hála az Úrnak minden kedves beszélgetésért, amire Ő sort kerít.
Én örvendtem a sok drága embernek, megint megfogalmaztam magamban, hogy csodálatos testvérek közé hozott bennünket. Én ezért nagyon gyakran köszönetet mondok Istennek - még két és fél év után is.
Este nagyon fáradtak voltunk, de itthon kellemes együttléttel zártuk be a napot. Vasárnap meglepetés volt az, hogy szép számú gyülekezet jött istenimádatra a templomba.
Valóban velünk van az Úr!

Egyházmegyei Nőszövetségi Konferencia - Kézdimárkosfalva

2013. július 3.

Igét hirdet Gáspár Erika

Előadó: Bántó-Tamás Csilla Andrea, Kispetri

 

 Kovásznaiak:

A legfiatalabb kovásznai résztvevő:

Ruszka Sándor éneket tanít

 

 

Az első alkalom, amikor a felelősség az én vállamat is jelentősebben terhelte egy egyházmegyei rendezvény kapcsán.
A csapat összeállt, de azért még az utolsó pillanatban is volt igazgatni való. De jó, hogy vannak megbízható emberek, akikkel együtt lehet dolgozni, és akik szívesen vállalják a feladatot.
Kézdimárkosfalván, a konferencia helyszínén, nem csalódtam semmiben. Fényképész, hangosító, pénztáros - mindannyian hűségesen végezték a maguk munkáját.
Jó házigazda volt Vinczi Botond kolléga, a felesége és a márkosfalvi nőszövetség, Jól együtt tudtunk munkálkodni.
Tetszett a Bántó-Tamás Csilla előadása, amely elgondolkodtatott a női szerepkör kapcsán, és azt véste jó mélyen a fejünkbe, hogy jó nőnek lenni. Szépen vezettek a gondolati szálak az Úr Krisztus felé is, akiben minden ember a legfőbb értéket fedezheti fel. És attól leszek jó nő, feleség, anya, nagymama, ha Jézusban hiszek.
Énekeket is tanított nekünk Ruszka Sándor kollégiumi lelkész. Majd a bonyhai kastély kapcsán én számoltam be arról, hogy az Egyházkerület Nőszövetsége milyen nagy feladatot kapott. Ezt a kastélyt ugyanis először fel kell javítani. Adományok gyűjtésére kerül sor, téglajegyek árusítása révén a jövőben.
Pénzügyi beszámolót tartott Dénes Vilma néni, aki nagyon lelkiismeretesen végzi feladatát.
Finom ebédet fogyasztottunk el, és sok kedves embertől búcsúztunk el jó hangulatban.
Mégis olyan jól jött a késő esti telefonhívás, amelyben a megelégedettség hangján beszélhettük meg a nap eseményeit.
Segítsen meg bennünket az Úr, hogy ez által a konferencia által is gyümölcstermő életet élhessünk!

Itt olvasható az eseményről készült cikk:http://www.reformatus.ro/kalvin-napok-kezdimarkosfalvan-tartottak-a-noszovetsegi-konferenciat1.html

Záró rendezvényeink

A múlt héten tartottuk a félév utolsó nőszövetségi bibliaóráját. Hálát adtunk Istennek az útmutatásért, amelyet az elmúlt alkalmakon tapasztaltunk meg.Csiha Kálmánné kis könyvecskéjéből olvatunk fel tanulságos történeteket, amelyek bizony sokaknak tetszésére voltak. Az igei üzenet a Zsolt 111,1 alapján hangzott. "Dicsérjétek az Urat! Hálát adok az Úrnak teljes szívből, a becsületes emberek körében és közösségében." Végezetül együtt vacsoráztunk, sokféle desszertből kóstolgattunk és vidám csoportképeket készítettünk.

Szombaton pedig a szezon utolsó vallásóráján vehettek részt gyermekek és szülők. Csoportokra osztva mérhették fel a bibliai ismereteket. De elkészült a Tízparancsolatnak egy jelek általi kiábrázolása is. Sokat kellett azon gondolkodni, hogy melyik ábra, mit ábrázol. Énekeltünk, játszottunk együtt, valamint szendvicset és sok más finomságot fogyaszthattunk.

 

Hálát adtunk énekkel is:

 

Amit a nyár hozott és hozni fog

Kissé furcsa az, ahogy lassan-lassan elmaradnak a különböző megszokott tevékenységek. Ezek alapján alakult a heti programunk hónapokon át.
Elsőként befejeződött az Alfa kurzus, és most a héten a szezon utolsó női bibliaóráját illetve vallásóráját tartjuk. Mindkettő rendkívüli alkalom lesz. Igyekszünk megadni a módját :)
A női bibliakörösökkel meglepetéses együttlétünk lesz, hamarabb is gyűlünk össze, mint ahogy szoktunk. A szombati vallásórára pedig hivatalosak a szülők is. Együtt adunk hálát Istennek a valláórákon továbbított szeretetéért.
A nyár mégsem lesz túl egyszerű. Különböző rendezvényekre kerül sor egyházmegyénkben illetve gyülekezetünkben. Ezekről bővebben fogok írni itt a blogon is.
Isten kegyelméből az első közös ifjúsági tábor is létrejön júliusban.
A mi családunk két alkalommal szakít időt arra, hogy pár napig Kovásznától távol nyaraljon. De vannak már bejelentkezett vendégeink is Hollandiából illetve a rokoni, baráti körből. Mindez alkalom arra, hogy sokrétű emberi kapcsolatainkat ápoljuk, hiszen ezek sokszor a háttérbe szorulnak. Utána pedig lelkiismeretfurdalással gondolunk arra, hogy nem találkoztunk keresztgyermekekkel, kedves, régi barátokkal.

Ha csak egy pár sor erejéig is, megjegyzem, hogy milyen áldott testvéri együttlétben volt részünk a családdal együtt az Ivóban megrendezett Ultreyán.
Csodálatos volt a testvéri szeretetet így megtapasztalni. Itthon fogalmaztam meg a magam számára, hogy mindez azért volt így, mert Isten a fokozottabb egymásra való figyelést hozza a felszínre belőlünk. Nagy feladat, de nem lehetetlen ezt így megélni minden közösségben!

Hangulatos volt a cserkészek fogadalomtétele is. Isten áldása legyen a csapaton a továbbiakban is, hiszen sok szeretetet kapnak gyermekeink alkalomról alkalomra az együttléteken. Öröm volt látni azt, hogy sok kovásznai szülő nem a véletlenre bízza gyermeke alakulását, hanem tudatosan irányítja azt.