Szívembe rejtettem beszédedet...

hogy ne vétkezzem ellened - írja a Zsolt 119 és vallom én is, aki e világ kihívásai közepette főleg a bűntől szeretném távol tartani magamat.

Felkészítőt kaptam a vasárnapi istentiszteleten, amikor az hangzott el, hogy a szív az tároló hely. Most olyan jól jött törődni azzal a sok mindennel, ami ott gyökeret vert. Mi is van az én szívemben? Mi mindent kellene onnan kidobni? Miért hagyom, hogy sokáig ott maradjanak olyan dolgok is, amelyek terhesek?

Mennyivel jobb Istennel foglalkozni, az Ő akaratával, mint sok földi lehetetlen esettel. Emberekkel, akik ha jót nem tudnak magukból előhozni, hát rosszat annál inkább.

Kiváltságos helyzetben vagyok, mert hétfőtől két héten át istentiszteleten lehetek, szívhatom magamba azt, ami emberi értékemet növeli: az isteni akaratot. És találkozhatok olyanokkal, akik időt szakítanak Istenre, és akiknek nem terhes az istentiszteleten való részvétel. Követhetem 16 konfirmándus felkészülését a virágvasárnapi bizonyságtételre.

Imádkozom is ezekért a fiatalokért. Hátha rájönnek arra, hogy szeretettel közelítünk hozzájuk, ez pedig nem is olyan gyakori manapság. És akkor nem szöknek meg a gyülekezetből a továbbiakban sem...

Tervekkel a tarsolyomban

Most leginkább azért vagyok hálás Istennek, mert már nem nekem kell dolgokat kívánságként megfogalmaznom. Nem én erőltetek dolgokat azokra az emberekre, akikkel együtt vagyok, hanem részükről érkezik az igény.
Így hát újból tervezhetek. Most éppen egy női bibliakörös kirándulást. Olyan igazit, tartalmasat, Ige központit, amelyik illik a csoportunkhoz.
Kissé elégedetlen voltam a hét elején, hogy kevés feladat hárult rám a napokban. Akad ugyan amit csinálni a háztájékon, de nem csak ebből áll az én szolgálatom.
A hét csendességében körvonalazódott előttem egy másik terv is, amit meglepetésnek szánok. Kissé időigényes, alaposan rá kell dolgoznom, de Isten segítségével, a végére jutok pár napon belül.

Ismerkedés Kézdivásárhelyen

 

 

 

 

 

Kellemes emlékként él bennem az, amit február 24-én, vasárnap délután éltem meg Kézdivásárhelyen. Az egyházmegye gyülekezeteiből gyűltünk össze, helyi nőszövetségeinket képviselve azért, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz.
Más volt ez az alkalom, már a létszám miatt is. Harminc embernek lehetősége volt körbe ülni úgy, hogy mindenki mindenkit lásson.
Megtudhattuk, hogy milyen munkát végeznek az asszonytestvérek, és hogy kinél mi vált be. Volt olyan település, ahol az adventi díszeket a holland segélyből kapott ruhával együtt bocsátották áruba, sikerrrel járva.
Meglátszott az is, hogy hol van őszinte odaadás a nőszövetség fenntartása vagy éppen kialakítása kapcsán.
Elmondhattuk azt is, hogy miért imádkozunk mostanában rendszeresen. Így lehetett feltérképezni azt, ami elsőbbséget élvez asszonytestvéreinknél. És nem csak az jött elő, hogy személyesen milyen kérések vannak Isten felé, hanem a gyülekezet épülését is érintették az ima-témák sorában.
Rögzültek arcok, nevek nálam is. Igyekeztem ráhonagolódni a beszámolókra, mert tanulni is akartam. És örvendtem, hogy két nőtestvér kísért el a gyülekezetből, mert így több mindent tudunk otthon továbbadni.
Végre egy csapat, amely egyházmegyei szinten is esélyt ad a testvéri szeretetnek és ahol nem a fonákságok, a visszás, kusza helyzetek vannak napirenden, hanem a másikhoz való odafordulás.
Jól esett az egyik fiatal nő visszajelzését olvasni: kellemes élményben volt része, gazdagabban térhetett haza.
Remélem, hogy még lesz ilyenben részünk az egyházmegyében!

 

                                        Női együttlét

Nem vagyok szeparatista, de elődeink okosan gondolkodtak, amikor az egyházon belül a női bibliacsoportokat beindították. Ide ugyanis be lehet vinni sok olyat, ami egy férfi-női vegyes csoportban zavaró, unalmas lenne. És itt nem az érzelgősségre gondolok, hanem arra a másfajta lelki rezdülésre, amit amióta a világ, sokan megpróbáltak leírni, és ami a női szereppel összefügg.
Egyházmegyei szinten vasárnap egy ilyen női hangulatú délutánra kerül sor az egyházmegyei nőszövetségi elnökök társaságában.
A  mi gyülekezetünkből hárman megyünk erre az alkalomra. Úgy egyeztünk egymás között, hogy akik eljönnek, azok a csoportunkat képviselik, majd itthon beszámolnak arról, hogy milyen volt a rendezvény. Más alkalommal más személyek is mehetnek, igyekszünk egymást váltani, a feladatokat megosztani.
Részemről nagy a készülődés. Örömmel nézek eléje ennek a találkozónak. Ez ennek a periódusnak az egyik legizgalmasabb programja. Persze, mások is küszöbön vannak, itt helyben, a mi gyülekezetünkben: imacsoportot szeretnénk létre hozni, illetve Alfakurzust indítanánk be, ha lesz elég jelentkező.
Megnyugtat az, hogy ezeket a terveket imádságban már Isten elé vittük, és újból mindennek az alakítását az Úrra bíztuk.

Mederben

 

 

A fenti kép a kovásznai ún. Lengő hídnál készült, városunk egyik sajátos helyszínén. Az olvadás következtében az utcákban sok helyen jég van, ami nehezíti a közlekedést. Idős testvéreink óvatosságból nem mozdulnak ki otthonaikból, hogy a baleseteket elkerüljék. Látogatásainkkal jelezzük, hogy nem feledkeztünk meg róluk, szeretettel gondolunk rájuk. Öröm volt a tegnap beszámolni két helyen is arról, hogy milyen csodálatos imahetünk volt januárban. Egyben a nőtestvérek üzenetét is átadhattam mindkét helyen.

Nagy élmény volt felkerekedni, a téli tájat figyelve az illető házakhoz eljutni. Belekóstoltam újból a kovásznai hangulatba, s a testvérekkel való találkozás is ennek jegyében zajlott.

A nagy lelki élmény után, amit az imahét jelentett így zökkenünk vissza az igazi mederbe, amelyben a gyülekezeti életnek folytatódnia kell. Ehhez megszokott tevékenységek tartoznak: kóruspróba, bibliaórák, vallásóra, kátéóra, istentiszteletek, cserkészet és természetesen a családlátogatás.

Ezek a megszokott tevékenységek mégis sok lelki élményt hordoznak, mert minden szinten minőséget adnak az életnek. Erre mi is csak azt tudjuk mondani, amit Pál apostol is megfogalmazott a Szentlélek ihletésére: Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával a Krisztusban! (Ef 1,3)

Összefoglaló

Az év elejére elkészült a múlt évet kiértékelő füzet, amely akárcsak a tavalyi példány, a gyülekezeti élet sokszínűségét láttatja. Érdekes olvasnivaló azoknak, akik követik gyülekezetünk életét.

A januárban megtartott ifjúsági sportnap is hasznosnak bizonyult. Elsőként, mert Isten most is csodás módon gondoskodott érdeklődő fiatalokról. Ha többen lettünk volna, szervezési gondokat okozott volna a megvendégelés.
Másodjára, mert az Ige is helyet kapott a fiatalok életében a nap folyamán kétszer is.
Végül pedig azért is volt hasznos, mert fiatalos lendülettel élhették meg az istendicsőítés élményét a koncert alatt.
Hála ezért az Úrnak!

A Reménység zenekar tagjai örvendeztettek meg bennünket nemcsak szombaton, hanem a vasárnapi istentiszteleten is.

 

Zenélő fiataljaink kedvét a keresztyén zene irányába terelték. Az eladott cd-k révén pedig többen is keresztyén zenét hallgatnak otthonaikban és autózás közben. Ez egy óriási haszon a keresztyén életvitelben, hogy egyre több lehetőség van abban az Úrban gyönyörködni, akinek a legtöbbet köszönhetjük.

Immár egy pár napja, hogy Kovásznán megkezdődtek az egyetemes imahetek, a két református gyülekezet ugyanis minden reformátust szeretettel vár ezekre az alkalmakra. Az első héten a helyszín a központi templom.
A vajnafalvi templomban vasárnap este 6 órakor kezdődik az első imaheti istentisztelet.
A szolgáló lelkipásztorok névsorát a www.kovasznavajnafalva.ro honlapon találni meg.
Szeretettel várunk minden igeszerető testvért!
Imádkozzunk, hogy az Úr áldása legyen ezeken az alkalmakon!

Hétvége a Reménység együttessel

Először is a szombati sportnap kíván nemcsak sok energiát, hanem mindenekelőtt bő isteni áldást. Ahányan leszünk, akik leszünk, Jézus nevében legyünk együtt. Várjuk a helyi fiatalok bekapcsolódását. Nagy öröm a kedves szülői támogatást tudomásul venni. A szendvicsek előkészítéséhez máris lelkes önkénteseink vannak, akik úgy időzítik a munkát, hogy az esti ahítaton és koncerten is jelen lehessenek.

Vasárnap a délelőtti istentiszteleten is fellép a Reménység, így egy zenés dicsőítő istentiszteletben lehet részünk. Az IKE-karaván tagjai és a helyi lelkészek közreműködésével zajló alkalom egyelőre meglepetés is részben.
Sokan őrzik annak a koncertnek az emlékét, amelyet másfél éve tartott az együttes a gyülekezetünkben. Azóta is terveztük az újabb meghívást, most meg itt a nagy lehetőség, hogy kétszer is hallhassuk őket!
Mindenkit szeretettel várunk!