Hétvége a Reménység együttessel

Először is a szombati sportnap kíván nemcsak sok energiát, hanem mindenekelőtt bő isteni áldást. Ahányan leszünk, akik leszünk, Jézus nevében legyünk együtt. Várjuk a helyi fiatalok bekapcsolódását. Nagy öröm a kedves szülői támogatást tudomásul venni. A szendvicsek előkészítéséhez máris lelkes önkénteseink vannak, akik úgy időzítik a munkát, hogy az esti ahítaton és koncerten is jelen lehessenek.

Vasárnap a délelőtti istentiszteleten is fellép a Reménység, így egy zenés dicsőítő istentiszteletben lehet részünk. Az IKE-karaván tagjai és a helyi lelkészek közreműködésével zajló alkalom egyelőre meglepetés is részben.
Sokan őrzik annak a koncertnek az emlékét, amelyet másfél éve tartott az együttes a gyülekezetünkben. Azóta is terveztük az újabb meghívást, most meg itt a nagy lehetőség, hogy kétszer is hallhassuk őket!
Mindenkit szeretettel várunk!

Ünnep után


Jó a mindennapok nehézségéből visszatekinteni az ünnep lélekemelő pillanataira.
Azon is elgondolkodtam, hogy talán túl sok örömet hozott a karácsony a váratlan figyelmességekkel, a baráti meglepetésekkel. Áradt a szeretet a gyülekezetben. Mindenki igyekezett megfelelni az ünnepnek. De vajon hányan akartunk megfelelni Istennek? Ez abból fog kiderülni, hogy milyen lesz a folytatás. Becsapnánk magunkat és a környezetünket, ha csak karácsonyi szeretet volt a szívünkben. Ezt a kifejezést egy ismerősömtől hallottam, aki az emberi kétszínűség miatt beszélt időszakos, ünnepi szeretetről.
Az amit Jézus Krisztus elvár tőlünk, ennél több. Állandó szeretetet, törődést, istenfélelmet szeretne látni az Úr a mi életünkben.

Pár napra az ünneptől...

Ma istentisztelet után pár szót váltottunk egymással arról, hogy mi minden történik az életünkben ezekben a napokban. Csend semmiképpen nincs nálunk, csak az el nem végzett feladatok gyötörnek bennünket. Milyen emberi ez nálunk, mennyire ellentétes a mi valóságunk ahhoz képest, amiről hallunk az esti istentiszteleten. Isten előkészítette az ő Fiának a születését. Neki volt ideje, lehetősége mindent alaposan kidolgozni. Ezért lett a mi megváltásunk tökéletes, ezért nem szorul megismétlésre.

Kedves olvasó, ha te is időszűkében vagy ezekben a napokban, akkor gondolj arra a nagy igazságra, amelyet egy kedves ismerősöm osztott meg nemrégiben velem. Eszerint az idő teljesen demokratikus módon van elosztva az emberi világban: mindenkinek 24 óra jut naponta. Ezt hiába próbáljuk kinyújtani, bővíteni. Egyedül Isten tud a segítségünkre lenni, hogy az idővel, annak múlásával is megelégedettek legyünk, és abból minél többet tudjunk kihozni egymás számára.

Előmbe jön az én kegyelmes Istenem.
Zsolt 59.10

Az adventi időszakban egy rendkívüli alkalmat szereztünk magunknak: kopogtatót készítettünk vendégünk, Ilonka segítségével.
Rövid igei bevezető után munkához is láttunk. Milyen jól fogott az irányítás, és milyen jó, amikor van akit megkérdezni arról, hogy hogyan tovább!
Ilonka állta a sarat, mi pedig egyre inkább láttuk munkánk eredményét. Igaz, időközben jó sok mogyoróág kellett az udvarról. Már-már egyszerűbbnek tűnt behozni a mogyoróbokrot :) Ekkor nekiestünk az aranyesőnek, így már mindenkinek volt elég anyagja a kopogtató elkészítéséhez.
Közösségépítő is volt ez az alkalom, hiszen ritkán van ebben részünk, hogy együtt dolgozzunk. Most mindenki hozta a maga kézügyességét, kreatívitását a díszítés során.
Másnap egyik nőtestvérem mesélte, hogy otthon megkérdezték a családtagok: ugye nem te készítetted? Ennyire jól sikerült az ajtódísz!
Üzenetet hordoz a női bibliakörön elkészített kopogtató. A címként használt igét illesztettük a közepére, hogy ez is állandóan eszünkbe juttassa, kire várunk mi ebben az adventben is.
Amikor kikísértem vendégünket, még nem tudtam, hogy egy meghallgatott imádság révén kerül simán haza Bikszádra. Az úton rendőrök akárták megbüntetni, mert nem váltott idejében hosszú fényről rövidre. Az igazoltatáskor mégis elnézőek voltak, így a büntetés elmaradt.
Illesse köszönet Ilonkát újból értünk való fáradozásáért!
A terembe visszatérve, mesélte az egyik nőtestvér, hogy ő ilyen alkalomra vágyott már rég. Örvendtem, hogy nem csak az én álmom sikerült, hanem mások is beleélték magukat.
Az alkalom legszebb dísze volt az ahogyan új résztvevők is megjelentek körünkben. Adja az Úr, hogy ide visszakívánkozzanak máskor is. Mi szeretettel várunk újabb és újabb testvéreket.
Az én díszem nem lett tökéletes. Nem is figyeltem kellőképpen rá. Mégis ott van a dupla ajtónk nem nyiló részén, mert lelke van ennek a kopogtatónak is. Aki nem hiszi, nálunk megnézheti!

Alább következnek a képek, amelyek azért nem tökéletesek, mert hát ugye munkálkodtunk :)

Áldott adventet minden olvasónak!

Szentföldi zarándoklat

 

 

 

Különösnek hangzik a cím, pedig ez történt a legutóbbi női bibliakörön: Izráelbe látogattunk diavetítés révén. Aranyos beszámolóval jött asszonytestvérünk, aki a nyáron pár hetet Izráelben töltött testvérénél.
Tőle hallhattuk, hogy mennyire a turisták kíváncsisága szerint alakítják azt a területet, amelyen a mi Urunk egykor a mennyek országát hirdette településről településre járva.
Isten Szentlelke által láttuk azt is, ami inkább a mesélés révén elevenedett meg: Jézus szolgálatát, szenvedését, törekvését, hogy az embereket Istenhez térítse.
Köszönjük a megosztott élményeket, az újbóli kellemes együttlétet lelkes közösségünkben!

Lelki feltöltekezés

Öten indultak útnak a szovátai csendes hétvégére, köztük a férjem is. Nagy öröm volt mindkettőnknek, hogy most ő kerülhetett sorra.
Egy évvel ezelőtt indultunk el négyen Kovásznáról kitapasztalni, hogy mit jelent a cursillo. Csupa lelkesedéssel jöttünk haza. Aztán a tavaszi alkalmon Bikfalván én szolgálatra voltam beosztva és öt gyülekezeti tag csatlakozott a csoporthoz.
Csodálatos, hogy az a mosoly nem kopott le az arcokról. Akkora szeretettel beszélnek valamennyien a megélt hitélményről.
Sokan azt róják fel, hogy a cursillot nagy titkolózás veszi körül. Én nem idegenkedem attól, hogy bizonyos dolgokról beszámoljak azoknak, akiket oda irányítok. Meglepődve figyeltem, hogy ennek a titkolózásnak is van jó lecsapodása. Vasárnap az istentiszteletet követő szeretetvendégségen két régi társam jött hozzám nagy körültekintéssel. Meglepni készültek azokat, akik most indulnak a nagy élményre. Számomra ezzel is a bennük levő szeretetet fejezték ki. Valahogy így leszünk egymás testvérei. Ezzel a közömbösségünket, az érdektelenségünket vetkőzzük le.
Mielőtt útra bocsátottam volna a parókiáról a kis csoportot, egyik fiatal asszony testvérem lépett be hozzánk. Ő nemrég ismerte meg az Urat, azóta bibliaolvasó ember. Nekem akart valamit átadni, de még odaszólt az útra indulóknak: -Aztán érezzék jól magukat! Majd megállt és hozzátette: -Úgyis jól fogják érezni magukat. Ezzel elköszönt és elment.
Így szépülnek meg az emberi lelkek Isten közelében, és a továbbiakban ennek jegyében nyilvánulnak meg az embertárs iránt.
Bárcsak ne szűk körben működne ez így, hanem egyre többen tudnának hitben megújulni, hogy aztán kitartásról, szolgálatkészségről, lelkesítésről szóljon az életük!