Előmbe jön az én kegyelmes Istenem.
Zsolt 59.10

Az adventi időszakban egy rendkívüli alkalmat szereztünk magunknak: kopogtatót készítettünk vendégünk, Ilonka segítségével.
Rövid igei bevezető után munkához is láttunk. Milyen jól fogott az irányítás, és milyen jó, amikor van akit megkérdezni arról, hogy hogyan tovább!
Ilonka állta a sarat, mi pedig egyre inkább láttuk munkánk eredményét. Igaz, időközben jó sok mogyoróág kellett az udvarról. Már-már egyszerűbbnek tűnt behozni a mogyoróbokrot :) Ekkor nekiestünk az aranyesőnek, így már mindenkinek volt elég anyagja a kopogtató elkészítéséhez.
Közösségépítő is volt ez az alkalom, hiszen ritkán van ebben részünk, hogy együtt dolgozzunk. Most mindenki hozta a maga kézügyességét, kreatívitását a díszítés során.
Másnap egyik nőtestvérem mesélte, hogy otthon megkérdezték a családtagok: ugye nem te készítetted? Ennyire jól sikerült az ajtódísz!
Üzenetet hordoz a női bibliakörön elkészített kopogtató. A címként használt igét illesztettük a közepére, hogy ez is állandóan eszünkbe juttassa, kire várunk mi ebben az adventben is.
Amikor kikísértem vendégünket, még nem tudtam, hogy egy meghallgatott imádság révén kerül simán haza Bikszádra. Az úton rendőrök akárták megbüntetni, mert nem váltott idejében hosszú fényről rövidre. Az igazoltatáskor mégis elnézőek voltak, így a büntetés elmaradt.
Illesse köszönet Ilonkát újból értünk való fáradozásáért!
A terembe visszatérve, mesélte az egyik nőtestvér, hogy ő ilyen alkalomra vágyott már rég. Örvendtem, hogy nem csak az én álmom sikerült, hanem mások is beleélték magukat.
Az alkalom legszebb dísze volt az ahogyan új résztvevők is megjelentek körünkben. Adja az Úr, hogy ide visszakívánkozzanak máskor is. Mi szeretettel várunk újabb és újabb testvéreket.
Az én díszem nem lett tökéletes. Nem is figyeltem kellőképpen rá. Mégis ott van a dupla ajtónk nem nyiló részén, mert lelke van ennek a kopogtatónak is. Aki nem hiszi, nálunk megnézheti!

Alább következnek a képek, amelyek azért nem tökéletesek, mert hát ugye munkálkodtunk :)

Áldott adventet minden olvasónak!

Szentföldi zarándoklat

 

 

 

Különösnek hangzik a cím, pedig ez történt a legutóbbi női bibliakörön: Izráelbe látogattunk diavetítés révén. Aranyos beszámolóval jött asszonytestvérünk, aki a nyáron pár hetet Izráelben töltött testvérénél.
Tőle hallhattuk, hogy mennyire a turisták kíváncsisága szerint alakítják azt a területet, amelyen a mi Urunk egykor a mennyek országát hirdette településről településre járva.
Isten Szentlelke által láttuk azt is, ami inkább a mesélés révén elevenedett meg: Jézus szolgálatát, szenvedését, törekvését, hogy az embereket Istenhez térítse.
Köszönjük a megosztott élményeket, az újbóli kellemes együttlétet lelkes közösségünkben!

Lelki feltöltekezés

Öten indultak útnak a szovátai csendes hétvégére, köztük a férjem is. Nagy öröm volt mindkettőnknek, hogy most ő kerülhetett sorra.
Egy évvel ezelőtt indultunk el négyen Kovásznáról kitapasztalni, hogy mit jelent a cursillo. Csupa lelkesedéssel jöttünk haza. Aztán a tavaszi alkalmon Bikfalván én szolgálatra voltam beosztva és öt gyülekezeti tag csatlakozott a csoporthoz.
Csodálatos, hogy az a mosoly nem kopott le az arcokról. Akkora szeretettel beszélnek valamennyien a megélt hitélményről.
Sokan azt róják fel, hogy a cursillot nagy titkolózás veszi körül. Én nem idegenkedem attól, hogy bizonyos dolgokról beszámoljak azoknak, akiket oda irányítok. Meglepődve figyeltem, hogy ennek a titkolózásnak is van jó lecsapodása. Vasárnap az istentiszteletet követő szeretetvendégségen két régi társam jött hozzám nagy körültekintéssel. Meglepni készültek azokat, akik most indulnak a nagy élményre. Számomra ezzel is a bennük levő szeretetet fejezték ki. Valahogy így leszünk egymás testvérei. Ezzel a közömbösségünket, az érdektelenségünket vetkőzzük le.
Mielőtt útra bocsátottam volna a parókiáról a kis csoportot, egyik fiatal asszony testvérem lépett be hozzánk. Ő nemrég ismerte meg az Urat, azóta bibliaolvasó ember. Nekem akart valamit átadni, de még odaszólt az útra indulóknak: -Aztán érezzék jól magukat! Majd megállt és hozzátette: -Úgyis jól fogják érezni magukat. Ezzel elköszönt és elment.
Így szépülnek meg az emberi lelkek Isten közelében, és a továbbiakban ennek jegyében nyilvánulnak meg az embertárs iránt.
Bárcsak ne szűk körben működne ez így, hanem egyre többen tudnának hitben megújulni, hogy aztán kitartásról, szolgálatkészségről, lelkesítésről szóljon az életük!

Ünneplés, kifordított sorok és a valóság

Nagy örömmel jöttünk be a lakásba vasárnap este: mi körülbelül így képzeltük el ezt a kétnapos rendezvényt. Az sem zavart, hogy szombaton kevesen jöttek el ismerkedni a templomépítés mikéntjével. Magamban ezt úgy intéztem el, hogy hát a vasárnap a fontosabb. Bizonyára inkább arra összpontosítanak többen is. Úgy is volt, mert vasárnap zsúfolásig megtelt a templom.
És akkor hétfő reggel telefonáltak hozzánk a Székely Hírmondóban megjelent cikk kapcsán. Felháborító, hogy egy gyülekezeti ünnepből kontár kezek, mit tudnak kihozni. Lélektelenül, szenvtelenül odavetett sorok, a fénykép kapcsán helytelen megjegyzés. Vajon mit értett meg a nagyvilág ebből a cikkből?
Bevallom sok minden tökéletesítésre vár. De nem annyira drámai a helyzet, mint amit a cikk sugall. Bizonyítja ezt az is, hogy ma ketten is megállítottak, és elmondták, tetszett az ünnepély. Egyikük nem is jár rendszeresen templomba, megkérdeztem tőle, hogy ezt valakitől hallotta? - Nem, ezúttal én is ott voltam - hangzott a válasz. Mekkora örömmel vettem ezt tudomásul. Akkor nem hiába történt ez a megemlékezés.
Csak annyit tudok leszűrni a magam számára tanulságként, hogy a rosszat félre kell tenni, a jót kell meglátni az egészben.
Hiszem, Istennek van gondja elnémítani azokat, akik rosszindulattal kezelnek egy hitben fogant rendezvényt. Hiszem, hogy ezt a harcot nekem nem folytatni kell, hanem imádságban kell kérnem az Urat, hogy a hétvége valóban a gyülekezetünk hitbeli lendületét mozdítsa elő, és ne kudarcként maradjon meg azoknak, akik a gyülekezeti életben megtalálták vagy még keresik a helyüket.
Öröm az is, hogy a Gyöngyvirág utcai református templom építésére meghirdetett adakozás egy szép összeget eredményezett.
A hét során ez az adomány eljut majd a címzettekhez, hogy a munkát sürgősen folytatni tudják.
Isten segítse őket, hogy jól haladjanak az építkezéssel!

Ami most éppen folyamatban van....

Szervezés, kapkodás is néha - ebben élünk most itt néhányan. Közben annyi új jön elő a múltból, ami érdekességként elégtételt ad. Istennek hála, percről percre bővül az az anyag, ami bemutatásra kerül szombaton. Várjuk tehát az érdeklődőket szeretettel!

Miért jó a családlátogatás?

Istennek hála egy újabb presbiteri körzetet sikerült a napokban úgy végiglátogatni, hogy mindenki fogadott is az itthontartozkodók közül.
Sokan még mindig nem tudják, hogy mi a családlátogatás lényege, ezért röviden összefoglalom.
Először is jelezni szeretnénk a gyülekezeti tagoknak, hogy a gyülekezeti életben helyük van. Sok esetben önmagukat zárják ki ebből az emberek azáltal, hogy a közösséget nem keresik. Persze olyanok is vannak, akik ezt egészségi okokból nem tehetik. Ez utóbbi esetben nagyon is jól fog az, hogy mi menjünk el hozzájuk, mint erőben lévő testvérek.
A családlátogatás révén ismerkedünk is egymással. Nem alkothatunk úgy közösséget, hogy semmit sem tudunk egymásról.
Minden otthonban Igét olvasunk, Istent juttatjuk szóhoz, hiszen az ő képviseletében vagyunk jelen. Másképpen csupán egy kedélyes beszélgetés lenne az egész látogatásból. Az igei gondolatok viszont az együttlétnek igazi minőséget, tartalmat adnak.
Imádkozunk is együtt. Konkrét kéréseket viszünk az Úr elé a család helyzetéhez, gondjaihoz igazodva.
Én az új élményeket hazahozom magammal. Imádkozom továbbra is a nehezebb helyzetekben lévő testvérekért.
Most öröm van a szívemben, mert megtapasztaltam, hogy egy rövid, félórás látogatás alatt is közel lehet lelkiekben kerülni egymáshoz. Éreztem azt, hogy egyeseknél valós az igény az Úrral való járásra. Ott él bennem a remény, hogy lesz változás új ismerőseimnél. Lesznek olyanok, akik mégis leküzdik a távolságot, és eljönnek az Isten házába.
És lesznek olyan édesanyák, akik őszintén fognak gyermekeik hitre jutásáért imádkozni az Úrhoz. Mert nem elég csak annyit mondani, hogy ilyen ez a mai fiatalság. Ösztönözni is kell az utódokat, hogy Istennél találjanak menedéket, megoldást. És akkor nem azt kell nézni, hogy sok fiatal a létbizonytalanság miatt keseredik el.
Imádkozom azért, hogy találkozásunk legyen a templomban, az istentiszteleten egymással a jövőben.