Egy szép vasárnap emlékére

Az elmúlt vasárnap együtt szolgáltunk Ueli Burckhalter svájci lelkésztársunkkal, kedves barátunkkal, aki a napokban nálunk vendégeskedett  és vissza-visszatérő Brian Johnston-nal, egykori angoltanárunkkal.

A hirdetett ige alapjául Ézs 66,13 szolgált: Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak titeket."

Az istentisztelet után kellemes környezetben, Komandón folytatódott a kiértékelő, este későig pedig teológiai kérdéseket beszéltünk meg.

Öröm volt egymásra találni a szolgálatban, Isten áldásait az együttes iparkodás következtében megtapasztalni. Legközelebb a nyáron lesz ilyen nemzetközi istentisztelet gyülekezetünkben,

Adventi kézműves foglalkozás

Az alábbi rendezvényen ezúttal a karácsonyhoz kapcsolódó díszeket készítünk - D.V.

Meghívások-kihívások

Örömmel tölt el minden olyan nem várt felkérés, amelyben feladatot kapok. A szolgálatnak egy nagyon érdekes oldala ez. Mindenekelőtt nincs benne semmi kompromisszum (nem azért tartjuk, hogy lejárjon vagy meglegyen), és sok esetben egy nonkonformista alkalom, mert lehet újítani pl. módszerekben, s a véleménynyilvánításnak is helye van.
Így voltam jelen egy csodálatos estén Almásban egy női bibliakörön, amelyre Csilla hívott meg engem. Arról beszélgettünk, hogy szeret-e bennünket Isten. Olyan kiadósan mutatkoztunk be, hogy aztán a Bibliához kötődő kérdések közül nem is sikerült mindegyikre válaszolni akkor. De ahogy én láttam ezt a csoportot, azóta gondjuk volt arra, hogy kérdéseikre választ kapjanak.
Egy új ízvilágot is hoztam az alkalomról, mert itt ettem először cannellonit. A pazar vacsorát is Csilla készítette, bár neki is három kicsi gyermeke van (az enyéim már mindjárt nem kicsik).

Aztán egy csoportösszerázóra kaptam felhívást, s örömmel mondtam rá igent. Főleg azért, mert Kata kiállt mellettem, és a program egy részét együtt bonyolítottuk le. Kata másnap a búcsúnál nem volt jelen sajnos, pedig igazán eredeti volt. Kaptam szinte 20 ölelést. Én szeretettel gondolok az Írisz Ház munkaközösségére, értékelem munkájukat. Boldog vagyok amiatt, hogy támogatásukkal összegyűjthettük Kovásznán is a fogyatékkal élőket , s most már többedjére is találkozhattunk, hogy beszélgessünk, imádkozzunk együtt. De erről még külön fogok írni a továbbiakban.
A szentgyörgyi fogyatékkal élő személyek által készített ajándékokból az alábbiak még nem fogytak el.

A gyertya már világított a női bibliakörön is, ahol elmondtam, hogy hogyan került a tulajdonomba.
A kovásznai "ügyet" Fekete Réka újságírónő is felkarolta. A cikk hangulatán is érződik lelkesedése a kezdeményezés miatt. ld.itt

Ha szombat, akkor hittanóra...

...jókedv és játék közepette.

Így voltunk együtt a múlt szombaton, amikor Sámuel prófétáról tanultunk.
Abban az időben nem volt az Úrnak temploma. A silói szentélyben, a szent sátorban szolgált akkor Éli pap. Oda érkezett Anna, aki Istenhez imádkozott: fiúgyermeket kért az Úrtól.
A fénykép kedvéért zsúfolódott be a csapat a sátorba. A továbbiakban csak a nulladikos lányokkal néztük meg bent a Sámuelről szóló képeskönyvet. Addig a nagyobbak együtt szerkesztettek egy imádságot, ami Anna szájába illet volna.
Ebben a tanévben is sok áldott találkozásra kerülhet így sor Isten kegyelméből sátorban vagy sátoron kívül!

Kedvenc lett Eszter királyné története!

A hétfői indulás Isten kegyelméből jól alakult. A gyermekevangélizációs program nagy sikernek örvend immár napok óta a gyermekek körében. Így hát napról-napra többet tudnak meg a résztvevők Eszter királynéról, és arról, hogy Isten milyen szerepet szánt neki a zsidó nép történetében.
Újabb csillagok kerülnek fel a táblára:

Akár esik, akár süt, sokan megszomjaznak:

A történetet figyelemmel kísérik, mert később kellenek a helyes válaszok:

Szünetben finomsággal kínálják a gyermekeket és felnőtteket egyaránt.

A tanításra a teremben kerül sor. Itt éppen behívjuk a csoportot.

nagylányok:

kisebb lányok: 

A kerettörténet szereplői: az ötvösmester(nő) és az inasok. 

Vajon mi következik?

A szolgák megbeszélik amit a lakomán láttak és hallottak.

Utána megint a gyermekeken a sor:

Holnap lekerekítjük a történetet, és imádkozunk azért, hogy sok jó élmény megmaradjon erről az öt napról.

Ragyognak a csillagok!

Sok imádkozás előzte meg ezt a vakációs bibliahetet is. Ma már az ima következményeinek örvendhettünk: a lelkes segítőknek és a drága gyermekeknek.
Különböző korú gyermekek gyűltek össze, de a program sok lehetőséget nyújt, így mindenkinek akadt kihívás. Az első nap kissé hosszúra sikerült, de jól körüljártuk a témát. Az engedelmességet tanultuk meg Eszter királynétól, és az aranymondás révén Istentől kértük az engedelmes szívet. Végül origami-csillagokat készítettek a résztvevők. Ebből egy pár a terem díszítését szolgálja. 

A bonyhai kastélynapon

A bibliaórás nők tették vonzóvá számomra a bonyhai kastélynapot. Kezdetben úgy gondoltam, nem jelentkezem. A nyár annyira bonyolult. Az idén már két gyermek ment táborba, és az elég figyelmet igényelt. Utána az ifjúsági tábor kezdődött el, és őket általában főtt étellel látogatom meg. Hát gondoltam, nem kellene tovább bonyolítani az életet. Aztán amikor ránéztem a bonyhai kastélynapra jelentkezők listájára, és láttam, hogy már tízen feliratkoztak, akkor én is csatlakoztam. Induláskor pedig a szervezők - a Bardócz házaspár - elmondta, hogy egy nagy és egy kicsi autóbusz indul az egyházmegyénkből több mint hetven személlyel.
Pár évvel ezelőtt Bonyha községhez tartoztunk közigazgatásilag mivel Gógánváralján szolgáltunk. Ráadásul a környékről származom, Vámosgálfalváról, és a Kis-Küküllő dombos vidéke szülőhazám. Mesélhettem hát bőven kedves társaimnak, akik közül csupán a Demes házaspár járt a környéken.
Az istentiszteletre eljöttek a szüleim is. Édesanyát nem könnyű kimozdítani otthonról, most mégis eljött, mert találkozni akart a kisebb lányával.
Korán megérkeztünk, és így még helyet találtunk magunknak a pódium előtt a fák árnyékában. Istentiszteletre hangolódva László Judit vezetésével énekekkel dicsértük az Urat. A képen még csak készülnek az éneklésre.

Istentisztelet után elbúcsúztam a szüleimtől és elmentem a Bethlen Katáról írt monodráma meghallgatására. Utána csatlakoztam a kovásznai csoporthoz, és bejártam a kastélyt.

A csoportból senki sem unatkozott. A lelkületet igazolja az a helyzet amelybe én kerültem. Mivel hajnalban indultunk, délig a csomagolt zsemléket apasztottam, és azok el is fogytak. Édesapa csóválta a fejét, hogy most hol fogok vásárolni ételt. Megvigasztaltam, hogy én egy olyan csoporthoz tartozom, ahol a tagok szívesen megosztják velem azt amijük van. Így is lett, nem kellett éheznem.

Külön öröm volt, hogy a csoportunkban három nőt a férje is elkísérte a bonyhai családi napra. Igazi székely leleményességgel fűszerezték a hangulatot, őrizték a csomagokat, és követték az eseményeket.

Este lett mire hazaértünk. Fáradtak is voltunk a javából. Majd az ősszel induló rendszeres találkozásokkor kiértékeljük az alkalmat.

Íme egy kép, amelyen a központi gyülekezetből való nőtestvérek közül is jelen vannak páran: