Először is az előkészítésről írnék. Pár héten át terveztük a programot. Hirdettük a gyülekezetben, meghívót is osztogattunk. Kertész Tildával találkozgattunk néhányszor. Aztán összeállt.
Férje, Géza az igei tanításról gondoskodott. Tünde már előre elmondta, hogy több felvetett kérdésre az igemagyarázatban fogjuk megkapni a választ. És így is történt.
Aztán három csoportba különülve beszélgettünk. Ekkor derült ki, hogy a hallgatókban mennyi minden megfogalmazódott az előadás kapcsán. Szerintem ennek az érzésnek a jelentkezése igazolja az előadás sikerességét.
Az is elhangzott, hogy rövid az idő. Nagyszerű, gondoltam magamban. Milyen jó, hogy többen is eljutunk ennek a felismerésére. Az Istennel töltött idő nagyon fontos. Meghatározza a személyiségünket, az életünket.
Finom ebédet fogyasztottunk, majd Bardócz Tímea segítségével húsvéti tojásokat készítettünk filcből. Minden olyan ügyesen elő volt készítve, hogy csak csodálni tudtam Timit, milyen figyelmes.
Az idő elröppent, jöttünk haza. A kúriába újabb csoport készült, várták hogy átadjuk a helyet.
Itthon várták az autót is, visszafordult újból Szentkatolnára, most már a konfirmálás előtt álló fiatalokkal. Bent is mindent rendben találtam (egy kicsit kellett csak igazítanom a konyhán). Mesélik, jó volt a hittanóra. A nagylány tartotta egy konfirmáló társával együtt. A teremtéstörténetről néztek egy rajzfilmet, majd összecsukható könyvjelzőt készítettek. És megünnepelték Bea szülinapját, akinek az édesanyja finom süteménnyel lepte meg a csoportot.
