2017. május 27., szombat

Ballagásra


Mt 14,28-29


Ballagás – 2017. május 27. - Kovászna





Elhagyni a biztonságos sodrást, evezőt ragadva önállóan húzni. – Eljön egy pillanat, amikor ki kell lépni a biztonságot jelentő, megszokott környezetből. Új élet, önálló döntések szabadsága... Szólj, hogy járhassak a tengeren! – kéri őt Péter. Gyere! – hangzik Jézus szava.



Először végignéz társain: ők voltak a családja (ifi). Ezért ők megértik, amikor kilép a hajóból. És én, aki eddig melletted álltam, most mögötted állok! – gondolják, gondolom. Nem elmaradunk, csak félre húzódunk, hogy ne zavarjuk szárnyalásotokat (és reméljük, hogy sikerült lelketekre kötni azt, hogy merre érdemes haladni). Elengedjük a kezed, hogy más fogja meg azt. És reméljük, hogy Jézus kezét is megragadod egyszer… - hisz ott van, már rég kinyújtotta karját feléd.


Vándorlásodban ne feledd: Utad értelme nem csupán a cél, hanem a vándorlás (Márai Sándor). Tudd: ezen az úton haladnod kell! De nem az lesz végül fontos, hogy mennyit haladtál az országúton. Fontosabb talán, hogy magunk után egy-két lábnyomot hagyjunk.


Nem vagyunk szomorúak, mert ami eddig történt, az ezért a mai napért történt, illetve azért, ami ezután következik. Azért beszélgettünk veletek, aggódtunk – öleltünk – szerettünk, hogy ma, amikor elengedünk, tudjuk: készek vagytok, mehettek.


Nem búcsúzunk tőletek, mert ahol ti vagytok, onnan már el nem mehettek: mert a szívünkben vagytok! Isten legyen veletek! Imáinkban hordozunk benneteket!


Orbán Judit lp.                                     Orbán Lajos lp.