2016. augusztus 30., kedd

Lelkészfeleségek pöttyösben

A zágoni gyülekezeti napon ültünk össze igaziból megtervezni ezt a napot. Timi egyenként megszólított, hogy jó lenne egy találka a lelkészfeleségeknek. Németh Zsuzsa már akkor felkínálta, hogy lehetünk az ő vendégei, s megegyeztünk abban, hogy leginkább Újzsenge vasárnapjának a délutánján tudnánk a szolgálatból és a családtól elszakadni.
És lőn.Amire az agapé lejárt nálunk a gyülekezetben, és én elmentem, hogy kényelmesebb ruhákat vegyek magamra, máris megérkezett a komandói lelkészcsalád, s Eszterrel ülhettünk autóba.
A nagyborosnyói parókiát nem is olyan könnyű megtalálni. Azt hittük, hogy az utca elején lesz valahol. A házigazda telefonon irányított: tovább kell hajtani.
Pompás környezetbe érkeztünk. A főútról el sem lehet képzelni, hogy Nagyborosnyón egy kis dombon ilyen idilli környezetben van a lelkészi hivatal. Később kigyönyörködtük magunkat, míg a kenyeret készítettük, s Zsuzsa elmondta, hogy Kovászna fényei nagyon szépen látszanak ide esténként.
Gyönyörű megterített asztalhoz ültünk le. A figyelmességnek minden kis részlete olyan jól esett - női lelkek vagyunk. Persze hogy azonnal magunkra öltöttük a pöttyös kötényeket, utána pedig pöttyös csészékből kávés és teát ittunk.



Zsuzsa ebédet is készített nekünk. Mennyire jól tudta, hogy otthon nem lesz idő asztalhoz ülni! Igaziból én is előkészítettem már szombaton a vasárnapi ebédet, de az úrvacsora utáni együttlétet a presbiter-családokkal nem akartam megspórolni. Így hát az ebéd elmaradt számomra.
Áhítattal Eszter készült. A Filippi levél záradékát emelte ki számunkra, főleg az aggodalmaskodás kérdését boncolgatva. Egy tíz hónapos  kisfiú édesanyjaként jogosan beszélt arról, hogy mennyire alaposan végig kell gondolni mindent, ami a ránk bízott gyermekkel kapcsolatos. Ez pedig stresszhez vezethet. Mennyivel jobb, ha Istenre is bízunk valamit!
A kenyér bedagasztásánál nagy szükség volt a Zsuzsa tapasztalatára. Háromgyerekes édesanyaként hétről hétre gondoskodik arról, hogy az asztalra saját sütésű, teljesen természetes anyagokból készült kenyér kerüljön.
Csodáltuk is Zsuzsát, hogy ilyen nagy munkát végez rendszeresen.




Az alapanyagokat is a házigazdánk készítette elő. Volt ott a finomliszt mellett, rozsliszt, főtt pityóka meg mindenféle magok.
A kenyér készítése közben minden kis pihenőt kihasználtunk. Nem a munka, hanem az együttlét volt a lényeg, az ünnepnap így továbbra is megőrizhette szentségét.
A kelés ideje alatt a kiégésről (burnout) és a stresszről tartottam egy kis bevezetőt. Igyekeztem arra terelni a szót, hogy hogyan tudjuk a nehéz helyzeteket elviselhetőbbé tenni. Így jutottunk el egy tipikus női hibáig: a töprengés nyomorúságáig. Mert ha valami kellemetlenség ér bennünket,  akkor azon tovább rágódunk. Ezzel még nem oldjuk meg a kérdést, csak a feszültséget szítjuk.


Rövid volt az időm, mennem kellett virrasztani Kovásznára. Kedves, idős bácsi ravatalánál illett nekem is tisztelegni, kellemes emléket hagyott maga után.
Igyekeztem egy pár kérdést hátrahagyni, hogy a beszélgetés kialakulhasson. Aztán Eszterrel elhajtottunk. Csak úgy sikerült 20 perc alatt hazaérni, hogy nagyon gyorsan vezettem. Hála Istennek, jól megérkeztünk. Eszter átvehette a kisfiát, én pedig mehettem tovább.
A nagyborosnyói találkozó résztvevőiről azt hallottam, jól elbeszélgettek a félelem, stressz, kiégés témában. Bizonyára sokat tanultak egymástól. Sajnálom, hogy lemaradtam. Sajnálom, hogy a finomnak ígérkező kenyérből nem ehettem. De olyan boldogan nézegettem itthon a képeket, s olyan nagy örömet jelentett visszagondolni a Zsuzsa vendégszeretetére, figyelmességre, a résztvevők igyekezetére!
Ilyen hangulatban könnyű volt Istenhez és egymáshoz közelebb kerülni!