Így voltam jelen egy csodálatos estén Almásban egy női bibliakörön, amelyre Csilla hívott meg engem. Arról beszélgettünk, hogy szeret-e bennünket Isten. Olyan kiadósan mutatkoztunk be, hogy aztán a Bibliához kötődő kérdések közül nem is sikerült mindegyikre válaszolni akkor. De ahogy én láttam ezt a csoportot, azóta gondjuk volt arra, hogy kérdéseikre választ kapjanak.
Egy új ízvilágot is hoztam az alkalomról, mert itt ettem először cannellonit. A pazar vacsorát is Csilla készítette, bár neki is három kicsi gyermeke van (az enyéim már mindjárt nem kicsik).
Aztán egy csoportösszerázóra kaptam felhívást, s örömmel mondtam rá igent. Főleg azért, mert Kata kiállt mellettem, és a program egy részét együtt bonyolítottuk le. Kata másnap a búcsúnál nem volt jelen sajnos, pedig igazán eredeti volt. Kaptam szinte 20 ölelést. Én szeretettel gondolok az Írisz Ház munkaközösségére, értékelem munkájukat. Boldog vagyok amiatt, hogy támogatásukkal összegyűjthettük Kovásznán is a fogyatékkal élőket , s most már többedjére is találkozhattunk, hogy beszélgessünk, imádkozzunk együtt. De erről még külön fogok írni a továbbiakban.
A szentgyörgyi fogyatékkal élő személyek által készített ajándékokból az alábbiak még nem fogytak el.
A gyertya már világított a női bibliakörön is, ahol elmondtam, hogy hogyan került a tulajdonomba.
A kovásznai "ügyet" Fekete Réka újságírónő is felkarolta. A cikk hangulatán is érződik lelkesedése a kezdeményezés miatt. ld.itt
