2013. április 13., szombat

Én és a telefon

 

 

Mielőtt a lelkészi pályám beindult volna, nem gondoltam volna, hogy ez a szolgálat olyan sok szervezési munkát igényel. És tessék, most nyakig vagyok benne. Mivel a párom elutazott, így nekem kell sok-sok telefonhívást megejteni.
Először is azért, mert zajlik a kiscsoportos cursillo Sepsibesenyőn, és ennél én is háttérmunkás vagyok.
Imádkozom is értük, mert hallottam az ottani gondokról, és remélem, hogy minden nehézség ellenére arról is fogok hallani, hogy áldott alkalommá vált ez a pár napos együttlét.

Telefonon csüngök azért is, mert vakációs hangulat van a vallásórások körében, márpedig közeledik anyák napja, és ennek megünneplésére a gyülekezetben is sort kerítünk.
Elsősorban az anyukák, nagymamák segítségét kértem. Nekik kell bíztatniuk a gyermekeket, mert egy olyan alkalomról van szó, amely a szeretet továbbításáról szól. Most éppen a gyermekek részéről az anyukák, nagymamák irányába. Igaz, én szeretem ezt az anyák napját úgy megélni, mint a szülők iránti szeretet kifejezését. Talán egyszer nálunk is divatba jön az apák napjának a megünneplése, mint nyugaton.